CLVPartners

Középvállalatok

Koronavírus járvány munkajogi aspektusai

Mind a munkavállalókat, mind a munkáltatókat érdeklő kérdés, hogy hogyan kell eljárni, mik a jogaik és kötelezettségeik járványveszély vagy járvány idején. Nagy a különbség járvánnyal fenyegető helyzet valamint a kihirdetett járványveszély / járvány között
Járvánnyal fenyegető helyzetet a jog nem ismeri és így nem is szabályozza. Magyarországon jelenleg ez a helyzet áll fent, mivel eddig sem járványt, sem járványveszélyt az egészségügyi államigazgatási szervek nem hirdettek ki.

Tehát amíg nincs kihirdetett járványveszély vagy járvány, addig a munkavállalók kötelesek a munkaszerződésük szerinti munkát a munkahelyükön végezni, nem mentesülnek a munkavégzés alól, nem tagadhatják meg a munkavégzést járvánnyal fenyegető körülményekre hivatkozással.

Azonban bármely felelős munkáltató saját hatáskörében bármikor hozhat megfelelő intézkedéseket a munkavállalók biztonságos és egészséges munkafeltételei biztosítása érdekében akkor is, ha nem a különösen érintett élelmiszeriparban működik, és ennek keretében elrendelhet átmeneti home office munkavégzést vagy felfüggesztheti a működését és a dolgozókat mentesítheti a munkavégzés alól. Mindkét esetben a munkavállalók fizetett távolléten lesznek.

Nem ez a helyzet az elrendelt járvány vagy járványveszély esetén, amikor is a hatóságok járványügyi intézkedéseket rendelnek el, többek között korlátozhatják vagy megtilthatják intézmények, működését, rendezvények megtartását, egyes területek elhagyását. Ugyancsak elrendelhető a fertőző betegség vagy annak gyanúja esetén az ezzel érintett személyek elkülönítése, megfigyelése vagy zárlata, amit együtt karanténnak nevezhetünk, bár különbözőek az intézkedések, de minden esetben korlátozzák.
Ha a fenti bármely intézkedés érinti a munkáltató működését vagy bármely dolgozóját – ideértve a karanténba került személyeket is -, akkor a munkavállalók igazoltan mentesülnek a munkavégzés alól, de az Mt. értelmében ezen időszakra sem illeti meg őket munkabér vagy alapbér.

Az Mt. nem tiltja azonban, hogy a munkaadók saját belátásuk szerint bért vagy juttatást fizessenek az vis maior okból igazoltan távollévőknek, de az Mt. rendelkezése nem kötelezi a munkáltatót bármilyen díjazás fizetésére ezen időszakra, hacsak az adott munkáltató által megkötött kollektív szerződés ezt nem rendezi ettől eltérően.

Dr. Marianna Csabai

Célunk, hogy a jelen weboldalon megjelent cikkekben felvetett kérdésekről rövid, összefoglaló jellegű tájékoztatás nyújtsunk. A jelen weboldal és az azon olvasható cikkek tartalma nem ad teljes körű tájékoztatást, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Amennyiben cikkeinkkel kapcsolatban konkrét jogi kérdése merülne fel, kérjük, forduljon hozzánk kérdéseivel, észrevételeivel, és készséggel állunk rendelkezésére.

GDPR a Brexit után – Adattovábbítás EU-n kívülre

Több évnyi tárgyalást követően az Egyesült Királyság („UK”) hivatalosan is kilépett az Európai Unióból, ez által az UK „harmadik országgá” vált. Szeretnénk megragadni ezt az alkalmat, hogy bemutassuk az UK-ra vonatkozó speciális szabályokat és az EU-n kívülre történő adattovábbítások általános szabályokat.
Adattovábbítás az Egyesült Királyságba

Ahogy a Brexitről szóló legutóbbi cikkünkben megjegyeztük, bizonyos változások csak idővel lépnek életbe. Az EU és az UK közötti kilépési megállapodás alapján a kilépést egy átmeneti időszak követi 2020. december 31-ig. Ebben az átmeneti időszakban a GDPR továbbra is hatályos marad az UK-ban, így az UK az idei év végéig nem számít harmadik országnak.

Mi történik az átmeneti időszakot követően?

Fontos megjegyezni, hogy bármely adat, amelynek kezelését az átmeneti időszak végét megelőzően kezdték el, a továbbiakban is a GDPR szabályai alapján kell kezelni. Így az átmeneti időszak alatt UK-ba továbbított adatok részére a GDPR-ral azonos szintű védelmet kell garantálni.

Az átmeneti időszakot követően az UK-nak és az EU-nak kell tisztáznia az adatvédelem részletszabályait. Természetesen a legtöbb adatkezelőnek az lenne a legkézenfekvőbb, ha az UK továbbra is a GDPR-t alkalmazná.

Célunk, hogy a jelen weboldalon megjelent cikkekben felvetett kérdésekről rövid, összefoglaló jellegű tájékoztatás nyújtsunk. A jelen weboldal és az azon olvasható cikkek tartalma nem ad teljes körű tájékoztatást, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Amennyiben cikkeinkkel kapcsolatban konkrét jogi kérdése merülne fel, kérjük, forduljon hozzánk kérdéseivel, észrevételeivel, és készséggel állunk rendelkezésére.

Azonban egy megállapodás nélküli, „no-deal” Brexit esetén, illetve ha a megállapodás az adatvédelemről nem rendelkezik, az UK-ra is az EU-n kívülre történő adattovábbítás szabályait kellene alkalmazni.

Az EU-n kívülre történő adattovábbítás

Az egyik legjobban kihangsúlyozott általános szabálya a GDPR-nak az, hogy az EU területén kívülre történő adattovábbítás nem megengedett, csak kevés kivétel esetén. Ezen kivételeknek három kategóriáját különböztethetjük meg, a megfelelőségi határozatokat a 45. cikk alapján, a megfelelő garanciákat a 46. cikk alapján és különös helyzetekben biztosított eltéréseket a 49. cikk szerint.

Megfelelőségi határozatok

A Brexit szempontjából a második legjobb megoldás az EU Bizottság által meghozott megfelelőségi határozat lenne. Az adat speciális szabály vagy jóváhagyás nélkül továbbítható azon harmadik országokba, amelyekben az adatvédelem szintje megfelelőnek ítéltetik. A döntés ugyan a Bizottság mérlegelésére tartozik, ezt egy meglehetősen valószínű végkimenetel, mivel az UK nemzeti joga is magas adatvédelmi követelményeket támaszt.

Megfelelő garanciák

Ha az UK-t nem találnák megfelelőnek, a következő lehetőség, hogy az adatkezelők, illetve adatfeldolgozók nyújtsanak megfelelő garanciákat. Ezen garanciákat a Bizottság, illetve a felügyeleti hatóság kell jóváhagyja/ elfogadja. A legrelevánsabb garanciák az alábbiak:

• vállalatcsoport kötelező erejű vállalati szabályai (a felügyeleti hatóság hagyja jóvá);
• általános adatvédelmi kikötések (a Bizottság fogadja el);
• általános adatvédelmi kikötések (a felügyeleti hatóság elfogadja, a Bizottság jóváhagyja);
• jóváhagyott magatartási kódex a harmadik országbeli adatkezelő vagy adatfeldolgozó arra vonatkozó, kötelező erejű és kikényszeríthető kötelezettségvállalásával együtt, hogy alkalmazza a megfelelő – ideértve az érintettek jogaira vonatkozó – garanciákat; vagy;
• jóváhagyott tanúsítási mechanizmus a harmadik országbeli adatkezelő vagy adatfeldolgozó arra vonatkozó, kötelező erejű és kikényszeríthető kötelezettségvállalásával együtt, hogy alkalmazza a megfelelő garanciákat, ideértve az érintettek jogait illetően is.

A fent említett lehetőségek vagy az adatkezelő részéről igényelnek nagy erőfeszítéseket (pl. kötelező erejű vállalati szabályok vagy magatartási kódexek előkészítése) vagy a felügyeleti hatóság proaktivitását igénylik (általános adatvédelmi kikötések elfogadása). A GDPR hatályba lépése óta általános adatvédelmi kikötések még nem kerültek elfogadásra. Ennek következtében a legtöbb adatkezelő számára a megfelelő garanciák biztosítása túl magas belépési küszöböt jelenthet.

Különös helyzetekben biztosított eltérések

Az utolsó lehetőség az különös helyzetekben biztosított eltérések, amelyeket kizárólag kivételes esetekben lehet alkalmazni és nem szolgálhatnak rendszeres adattovábbítás jogalapjaként. Ezen esetek közül a legrelevánsabbak az alábbiak:

• az érintett kifejezett hozzájárulását adta, miután tájékoztatták a harmadik országba történő adattovábbítás veszélyeiről;
• az adattovábbítás olyan szerződés teljesítéséhez szükséges, amelyben egyik fél az érintett, másik fél az adatkezelő, vagy amelyet az érintett érdekében kötöttek;
• az adattovábbítás jogi igények előterjesztése, érvényesítése és védelme miatt szükséges;
• z adattovábbítás az érintett vagy valamely más személy létfontosságú érdekeinek védelme miatt szükséges, és az érintett fizikailag vagy jogilag képtelen a hozzájárulás megadására.

Mindenesetre, amennyiben az adatkezelő ezen eltéréseket alkalmazza az EU-n kívüli adattovábbítás jogalapjaként, az adattovábbításra csak akkor kerülhet sor, ha az nem ismétlődő jellegű és csak korlátozott számú érintettre vonatkozik, továbbá az adatkezelő köteles bizonyítani a kényszerítő erejű jogi érdekét és tájékoztatni mind a felügyeleti hatóságot, mind az érintetteket. Ez tekinthető a legkevésbé kedvező lehetőségnek az adatkezelők részére a tájékoztatási kötelezettségek miatt.

Célunk, hogy a jelen weboldalon megjelent cikkekben felvetett kérdésekről rövid, összefoglaló jellegű tájékoztatás nyújtsunk. A jelen weboldal és az azon olvasható cikkek tartalma nem ad teljes körű tájékoztatást, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Amennyiben cikkeinkkel kapcsolatban konkrét jogi kérdése merülne fel, kérjük, forduljon hozzánk kérdéseivel, észrevételeivel, és készséggel állunk rendelkezésére.

A ki- és beutazás joga a Brexitet követően

Az Egyesült Királyság jelen állás szerint 2020. január 31-én elhagyja az Európai Uniót. Ahogy a nap egyre közeledik, itt az ideje megismerkedni az ország kilépését követő szabályokkal, elsősorban az uniós állampolgárok ki- és beutazásához való jogával.
Jelenleg a valamely uniós tagállam állampolgárai akár nemzeti személyazonosító igazolvánnyal, akár útlevéllel, vízummentesen beléphetnek az UK-ba. Bár az UK hivatalosan 2020. január 31-i dátummal hagyja el az EU-t, ezt egy átmeneti időszak követi majd, amelyben a ki- és beutazás szabályozása változatlan marad.

Az UK és az EU közötti megállapodás alapján ez az átmeneti időszak 2020. december 31-én ér véget. A Vegyes Bizottság (amelyet az EU és az UK képviselői alkotnak) egy alkalommal meghosszabbíthatja az átmeneti időszakot, további 1 vagy 2 évvel. Ez azt is eredményezheti, hogy a jelenlegi rendszer akár 2022-ig is fennmarad, de egyelőre 2020. december 31. tekintendő az irányadó dátumnak.

2021. január elsejével – feltételezve, hogy nem kerül sor meghosszabbításra – teljes mértékben a brit Parlament hatásköre lesz, hogy meghatározza a ki- és beutazás feltételeit, különösen, hogy útlevél vagy vízum szükséges-e hozzá.

Célunk, hogy a jelen weboldalon megjelent cikkekben felvetett kérdésekről rövid, összefoglaló jellegű tájékoztatás nyújtsunk. A jelen weboldal és az azon olvasható cikkek tartalma nem ad teljes körű tájékoztatást, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Amennyiben cikkeinkkel kapcsolatban konkrét jogi kérdése merülne fel, kérjük, forduljon hozzánk kérdéseivel, észrevételeivel, és készséggel állunk rendelkezésére.

A NAIH közleményt adott ki a munkavállalói e-mail fiókok ellenőrzéséről

A tavalyi év végén a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) közleményt adott ki, amelyben a NAIH elkötelezi magát, hogy minden lehetséges lépéssel és minden rendelkezésére álló eszközzel – beleértve a megfelelő jogkövetkezmények alkalmazását a további jogsértések megelőzése érdekében – megállítsa a munkavállalói („céges”) e-mailek jogtalan kezelésének széles körben elterjedt gyakorlatát.
Hogyan jön képbe a személyes adat?

Ha egy e-mail cím munkavégzés céljára lett biztosítva, akkor is előfordulhat, hogy a munkavállaló magáncélra használja, illetve harmadik felek személyes jellegű e-maileket küldhetnek a címre, ez által a kérdés az adatvédelemre tartozik. Habár lehet bizonyos célszerű lépéseket tenni a munkahelyi e-mail címek magáncélú használatának megelőzése érdekében (pl. a munkahelyi eszközök magáncélú hasznosításának megtiltása), a két cél teljes elválasztása nem tűnik lehetségesnek, hiszen a harmadik felektől érkező magán e-mailek általában a munkáltató és a munkavállaló ellenőrzési körén kívül esik. Azt is fontos megjegyezni, hogy amennyiben a munkavállaló a munkahelyi e-mail címét magánérdekeire használja az esetleges kifejezett tilalom ellenére, az ilyen tevékenység is a munkáltató adatkezeléseként kerül értékelésre, tehát a személyes adatok kezelése elkerülhetetlen.

Mi várható el a munkáltatóktól?

A munkáltatónak mindenek előtt meg kell határoznia az adatkezelés jogalapját. A NAIH kiemelte a tárolást, archiválást és a keresést/ indexelést, mint a munkavállalói e-maileken leggyakrabban alkalmazott műveleteket. Természetesen a munkáltatóknak komoly érdeke fűződik a munkavállalói e-mailek ellenőrzéséhez, mivel az szükséges a munkafolyamatok irányításához és fenntartásához, tehát a jogalapot egy részletes érdekmérlegelési teszttel kell alátámasztani az adatkezelést megelőzően. Amint meghatározásra került a jogalap, javasolt belső szabályzatot készíteni az ellenőrzési folyamatról.

A munkáltatónak megfelelően értesítenie kell a munkavállalókat a munkahelyi e-mailek ellenőrzéséről, az adatkezelésről, és arról, hogy a munkahelyen az e-mail címek magáncélú használata megengedett, vagy tilos.

Az ellenőrzés előtt vagy alatt a munkáltató köteles minden észszerű lépést megtenni a munkával kapcsolatos és a személyes e-mailek elkülönítése érdekében. Az elszámoltathatóság elvével összhangban a munkáltatónak jegyzőkönyvet kell vezetnie az ellenőrzés során tett lépésekről.

Figyelembe véve a tényt, hogy szinte minden munkáltató biztosít a munkavállalóinak munkavégzés céljára szolgáló e-mail címet, ez a közlemény fontos minden munkáltatónak, akik szeretnének a GDPR követelményeinek megfelelni, és a munkavállalóknak, akik a magánéletük védelmében érdekeltek.

Az Év Vége HR Szemszögből

Közeleg az év vége, ami azt jelenti, hogy a HR osztálynak rengeteg elintézendő feladata van az éves zárásokhoz fűződő teendők körében. Többek között fontos ellenőrizni, hogy a munkavállalóknak 2019. december 31. napját megelőzően ki lettek-e adva az adott évben kötelezően biztosítandó szabadságok, valamint azt is szükséges megvizsgálni, hogy a szabadságokat érintő esetleges megállapodások egyaránt munkavállalói és munkáltatói oldalról aláírásra kerültek-e. A 2020. év beköszönte előtt ezért szeretnénk a HR figyelmét felhívni néhány fontos részletre, melyek ellenőrzése elengedhetetlen az év lezárását megelőzően, továbbá tájékoztatni szeretnénk Önöket a következő évre vonatkozó HR szempontból lényegesebb változásokról is.

I. Szabadságok kiadása

A felhasználatlan szabadságok az év vége közeledtével minden HR osztály számára kardinális kérdésnek számítanak. Fontos, hogy év végén minden munkavállaló esetében ellenőrizzük a már kivett és esetlegesen „bennragadt” szabadságok számát. Amennyiben fel nem használt szabadsága van a munkavállalónak, az semmi esetre sem váltható meg készpénzben, erre csak akkor van lehetőség, ha a munkaviszony megszűnik. Egyebekben a munkáltató köteles – még a munkavállaló akarata ellenére is – az adott évre vonatkozóan kiadni azokat .

Az általános szabály tehát az, hogy a 2019. évre járó szabadságokat nem adhatja ki a munkáltató a 2020. évben. Néhány esetben ugyanakkor a hatályos törvényi rendelkezések értelmében megengedett a fennmaradó szabadságok következő évre való „áttolása”:

•           Ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év, azaz 2020. március 31-éig adhatja ki a szabadságot.

•           Ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett szabályszerűen 2019-ben kiadni (betegség, gyes, gyed, keresőképtelenség, stb.), akkor az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül lehet rá sort keríteni.

•           Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni azt a szabadságot, amelynek igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

•           2020. december 31. napjáig adható ki az életkori pótszabadság, ha ebben a felek 2019-ben megállapodtak.

•           Végezetül, ha azt a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdeke vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok indokolttá teszi és a kollektív szerződés is úgy rendelkezik, a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki a munkáltató.

II. A rendkívüli munkaidő esete (túlóra)

Figyelembe véve azt, hogy a rendkívüli munkaidővel érintett órák számának a jelenleg hatályos törvény értelmében van felső határa, az év vége közeledtével ajánlatos ellenőrizni, hogy a társaság hogyan áll az elrendelt „túlórák” számával.

Teljes munkaidős foglalkoztatás esetében naptári évenként 250 óra rendkívüli munkaidő rendelhető el.

Kollektív szerződés rendelkezése alapján évi legfeljebb 300 óra rendkívüli munkaidő rendelhető el, azonban ezt meghaladóan a munkáltató és a munkavállaló megállapodhatnak kiegészítő jelleggel további rendkívüli munkaidőről is, melynek mértéke nem haladhatja meg az évi 100 órát. A munkavállaló és a munkáltató megállapodása esetén így rendkívüli munkaidőként éves szinten legfeljebb 400 óra rendelhető el. Ezt a megállapodást a munkavállaló az év végére felmondhatja.

A fentiekben részletezett szabályok mellett a rendkívüli munkaidő elrendelése során figyelemmel kell lenni az arányosság követelményére is: a túlóra a munkaviszony kezdetének időpontjával arányosan rendelhető el, annak számát befolyásolja ha a munkaviszony határozott időre jött létre a felek között, illetve az is, ha a munkavállaló részmunkaidőben van foglalkoztatva. Fontos, hogy a törvény által meghatározott keret túllépése egy esetleges munkaügyi ellenőrzés során súlyos bírságot vonhat maga után.

III. Minimálbér és garantált bérminimum 2020-ban:

2020 januárjától a minimálbér és a garantált bérminimum várhatóan ismét emelkedni fog. 2018-ban kétéves megállapodás született a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának (VKF) ülésén, amelynek értelmében 2019-ben és 2020-ban 8-8 százalékkal emelkedik a minimálbér és a garantált bérminimum összege. A minimálbér összege így 2020-ban 161 000 forintra, a garantált bérminimum 210 600 forintra is nőhet akár.

A minimálbér és a garantált bérminimum hivatalosan kormányrendeletben kerül közzétételre, melyre várhatóan év égéig sor fog kerülni.

A kormányrendelet közzétételét követően az egyes munkaszerződések – különös tekintettel a bérre vonatkozó rendelkezések – felülvizsgálata és módosítása válhat majd szükségessé.

IV. Járulékok 2020-ban

A járulékok terén nem kell számolnunk jelentősebb változásokkal, azonban bérszámfejtési szempontból érdemes megjegyezni, hogy a T/8021. számú törvényjavaslat értelmében 2020 július 1-jétől összeolvad a nyugdíjjárulék, a természetbeni és a pénzbeli egészségbiztosítási járulék, valamint a munkaerő piaci járulék az új társadalombiztosítási járulékká. Ennek mértéke változatlanul 18,5% lesz.

V. Áthelyezett munkanapok 2020-ban

A pénzügyminiszter jogkörébe tartozik a munkaszüneti napok körüli munkarend adott naptári évre történő beosztása, melyet munkáltatóként az általános munkarend szerint foglalkoztatott munkavállalók esetében figyelembe kell venni.

A 7/2019. (VI. 25.) PM rendelet alapján 2020. augusztus 21. (péntek) és 2020. december 24. (kedd) pihenőnapok lesznek, 2020. augusztus 29. és december 12. pedig áthelyezett munkanapok lesznek.

VI. Nyugdíjkorhatár 2020-ban

Az 1997. évi LXXXI. törvény értelmében azon munkavállalók, akik 1956-ban születtek, társadalombiztosítási öregségi nyugdíjra 64. életévük betöltését követő 183. nap elteltével válnak jogosulttá.

Megjegyezzük, a munkaviszonyt nem kell megszüntetni feltétlen az öregségi nyugdíjkorhatár elérése okán, továbbá a nyugdíjas munkavállalók foglalkoztatása adóügyi szempontból továbbra is kedvező lesz az eljövendő évben.

A közigazgatási külön bírósági rendszer határozatlan időre elhalasztva

Az ellentmondásos javaslat egy külön közigazgatási bírósági rendszer létrehozására Magyarországon, amely a munkaügyi bíróságokat összevonta volna a regionális bíróságokkal, határozatlan időre elhalasztásra került.
Amint korábban rámutattunk (Itt), 2018 végén a magyar parlament egy új közigazgatási bírósági rendszer létrehozásáról elfogadta a 2018. évi CXXX. Törvényt. A koncepció az volt, hogy azok az újonnan létrehozott Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság irányítása és az Igazságügyi Minisztérium operatív vezetése alatt működnek, és ugyanakkor a munkaügyi bíróságokat az általános regionális bíróságokkal egyesítenék.

Az elmúlt hat hónapban hatalmas nemzetközi vita zajlott a törvény körül, amelynek során a magyar kormányt súlyosan bírálták az Európai Unió értékeinek, úgymint az alkotmányos állam és a bírói függetlenségének veszélyeztetése miatt .

Ennek eredményeként 2019. május 30-án a magyar kormány egy új törvényjavaslatot nyújtott be a Parlamentnek a közigazgatási bírósági rendszer létrehozásának elhalasztásáról. A törvényjavaslat hivatalos indoklása szerint a kormány véget vet a törvény körüli alaptalan vitáknak és az alkotmányos államot érintő kritikának.

Ennek eredményeképpen a külön közigazgatási bírósági rendszert 2020. január 1-jéig nem hozzák létre, és a terv határozatlan időre lekerült a napirendről. A közigazgatási és munkaügyi bíróságok továbbra is változatlan feltételekkel mellett működnek

Megbízható Munkaidő

Az EUB eldöntötte a dilemmát: kötelező az egyes munkavállalók által teljesített napi munkaidő tartamának mérését lehetővé rendszer bevezetése
Az Európai Unió Bírósága egy olyan objektív, megbízható és hozzáférhető rendszer létrehozását írja elő, amely lehetővé teszi az egyes munkavállalók által teljesített napi munkaidő tartamának (teljesített, ill. túlórák száma, valamint időbeli eloszlásuk) mérését.

Az Európai Unió Bírósága 2019. május 14-én meghozta ítéletét a spanyol kiemelt ügyek országos bírósága (Audiencia Nacional) által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapján lefolytatott Federación de Servicios de Comisiones Obreras kontra Deutsche Bank SAE, C-55/18. sz. ügyben, melynek értelmében az uniós jognak kizárólag az a gyakorlat felel meg, mely szerint a munkáltatók kötelesek az egyes munkavállalók által teljesített tényleges napi munkaidő mérését lehetővé rendszer létrehozására.

Az Európai Unió Bírósága álláspontja szerint a fenti kötelezettséget két kulcsfontosságú körülmény indokolja.
Tekintettel arra, hogy a munkaviszony természeténél fogva aszimmetrikus, melyben a munkavállaló minősül „gyengébb fél”-nek, a nyilvántartás szükségességét elsősorban a munkavállalók biztonságának és egészségének védelméből levezethető maximális munkaidő korlátozásához, valamint a napi és heti pihenőidőhöz fűződő alapjog hívja életre. Megfelelő adatbázis hiányában ugyanis nem állna a munkavállalók rendelkezésére hatékony bizonyítási eszköz az őket ért jogsértés esetén.
Ebből eredően pedig a hatóságok, illetőleg bíróságok ellátják a fenti jogok érvényesülésével kapcsolatos felügyeletet, mely során szintén kizárólag e feljegyzések ellenőrzése nyújt elfogadható megoldást.

A kötelezettség tehát egy olyan objektív, megbízható és hozzáférhető rendszer létrehozására terjed ki, amely lehetővé teszi az egyes munkavállalók által teljesített napi munkaidő tartamának mérését, így különösen a teljesített órák számának, időbeli eloszlásának, valamint a túlórák számának változatlan visszaidézését, és mindemellett megfelel a tagállamok által esetlegesen előírt speciális rendelkezéseknek, amelyek a nyilvántartás formáját, az érintett tevékenységi ágazatok jellemzőit vagy a bizonyos vállalatok különleges sajátosságait érintik (lsd. közúti fuvarozás).

Ugyan a nemzetközi gyakorlat szerint a munkavégzésnek – különösen a flexibilis munkaidő alkalmazásának – számos konstrukciója alakult ki az utóbbi időben, melyek gyakran nélkülözik a munkaidő mérés módjának világos elvárásait, Magyarországon a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény („Mt.”) a kezdetektől meglehetősen egyértelműen fogalmaz, mely összecseng az uniós jogelvekkel is. Főszabály szerint az Mt. 134. § (1) bekezdése értelmében a munkáltató a rendes és a rendkívüli munkaidő, a készenlét, a szabadság, valamint az önként vállalt túlmunka tartamát tartja nyilván, míg a 96. § (2) bekezdése szerint alkalmazott kötetlen munkarend esetén az utóbbi két elemre terjed ki a fenti kötelezettség.

Mindezek alapján felhívjuk tisztelt Ügyfeleink figyelmét, hogy a kérdés aktualitására tekintettel kifejezetten javasolt az alkalmazott munkarendek körülhatároltságának, valamint a fentieknek megfelelő munkanyilvántartások vezetésének felülvizsgálata.

A GDPR salátatörvény felülírja a megszokott HR folyamatokat

Alig néhány hónap telt el azóta, hogy a munkáltatók a GDPR miatt újraszabályozták a folyamataikat, máris itt van a GDPR salátatörvény, amely többek között a Munka Törvénykönyvét is módosítja.

A módosítás azonnali és jelentős munkát ró a HR-re, ugyanakkor sok a nyitott – munkajogászok, valamint HR és adatvédelmi szakemberek értelmezésére váró – kérdés, főként, hogy a munkáltatók HR gyakorlata hogyan feleltethető meg az új és nem teljesen egyértelmű rendelkezéseknek. A gond az, hogy bár a magyar törvényhozók jelentős késedelemben voltak a GDPR implementációjával, a HR folyamatok felülvizsgálatára és a mögöttes dokumentumok ki-, illetve átdolgozására április 26-ig csak néhány napot hagytak, annak ellenére, hogy minden munkáltató számára kötelezően alkalmazandóak az új követelmények az első naptól. Erősen reméljük, hogy – amint az már előfordult számos esetben-, a saláta törvény pontosítása hamarosan megtörténik.

Amint már korábbi hírlevelünkben jeleztük, a GDPR salátatörvény 2019. április 26-ai hatálybalépésével összesen 86 törvényt módosít a GDPR rendeletnek való megfelelés érdekében. Ezek között szerepel a Munka Törvénykönyve is. Az említett módosítás és számos fontos HR folyamat újragondolását és alapvető szabályzatok, a munkaszerződések felülvizsgálatát követeli meg, mint a toborzás-kiválasztás, a munkaviszony létesítése/beléptetés, az adatok kezelése a munkahelyi beléptető rendszerek működtetése, valamint a munkáltatói eszközök használata, csak néhány jellemző területet említve. A felkészülésre a jogalkotó mindössze néhány napot hagyott, így minden cégnek ilyen rövid időn belül kellene megfelelnie az új törvényi előírásoknak.

Az új rendelkezések ugyan a korábban közzétett törvényjavaslathoz képest részletesebbek, de még így is sok nyitott kérdést hagy a gyakorlati jogalkalmazók számára, úgymint a munkavállalók személyiségi jogainak (pld. levelező rendszer, eszköz, internet használat ellenőrzése vagy kamerás megfigyelés stb.,) korlátozására vonatkozó a szükségességi-arányossági teszt fogalma és szempontjai, hiszen a GDPR érdekmérlegelési tesztet és adatvédelmi hatásvizsgálatot kíván meg.

A munkáltatók új munkavállaló beléptetésére alkalmazott folyamatait alapjaiban írja át az a szabály, miszerint a munkavállaló munkaviszony létesítése/teljesítése szempontjából lényeges iratainak csak a bemutatása kérhető, az iratokat lemásolni és így dokumentálni nem lehet, még a munkavállaló hozzájárulásával sem, ami a személyazonosság ellenőrzését nem teszi lehetővé, bár a hamis adatszolgáltatás a munkaviszony érvénytelenséghez vezethet, de dokumentáció hiányában munkáltató nem léphet fel.

A bűnügyi adatok kezelése tekintetében a munkáltatói érdekek szempontjából ugyancsak szigorúbbá válik a szabályozás, és a jövőben főszabályként, a pályázóktól/munkavállalóktól nem lehet erkölcsi bizonyítvány kérni. A módosítás kivételként és nagyon szigorúan határozza meg azokat a szempontokat, amelyre hivatkozással erkölcsi bizonyítvány kérhető, de ezek pontos kimunkálása is a munkáltatókra vár, miközben kétségtelenül komoly üzleti kockázatot hordoz, ha a munkáltató nem tudja, vagy vele nem közlik, hogy valamely munkakör esetleg büntetett előéletű személy által kerül betöltésre.
Végezetül, a módosítás érinti továbbá a biometrikus adatokat használó beléptető rendszereket (pl. ujjlenyomat, írisz- és retina azonosító, arcfelismerő rendszer), valamint a munkahelyi eszközök használata tekintetében is új alapelvre helyezkedik, amely a vonatkozó szabályzatok mielőbbi felülvizsgálatát teszi szükségessé.

Versenytilalom újraértelmezve!

A Kúria megerősítette a versenytilalmi megállapodások eddigi feltételeit, amikor ítéletében kimondta, hogy érvényesen nem lehet olyan megállapodást kötni a vezető állású munkavállalókkal sem, amely a versenytilalom ellenértékét a havi jövedelembe építi be és ezzel konkrét ellenérték kifizetése nem történik meg.

A kötbér tekintetében pedig az a gyakorlat, hogy a tilalom időszaka alatt az új jogviszony létesítését és az új munkáltató személyének bejelentését is előírja a megállapodásban a munkáltató, azonban ezen bejelentési kötelezettség a kúria döntése szerint nem kötbérezhető, csak a versenytilalom megszegése.

A meglepő döntéssel lényegesen csökken a fizetésre kötelezett a munkáltatók lehetősége a kötelezettség teljesítésnek ellenőrzésére, hiszen vagy véletlenszerűen vagy sehogyan sem szereznek tudomást az esetleges a volt munkavállaló versenytársnál történő elhelyezkedéséről. A döntés ellentmondásos fogadtatásra talál szakmai körökben, hiszen a versenytilalmi megállapodás bár az Mt.- alapul, de polgári jogi szerződés, és a Ptk. alapvetően a felek szerződési szabadságán alapul, amely szerint a kifejezetten nem tiltott rendelkezés hiányában a megállapodást a felek szabadon határozhatják meg. Bár a Ptk. a bejelentési kötelezettség kötbérezését nem tilalmazza, de úgy tűnik, a bíróságok egyre kisebb mozgásteret hagynak a magyar munkáltatóknak a polgári jogi szerződéseikben is.

Kihirdették a GDPR-ral kapcsolatos törvénymódosításokat

A mai napon kihirdették az április 1-jén az Országgyűlés által elfogadott GDPR-ral kapcsolatos törvénymódosításokat.

A törvénymódosítás az Európai Uniós adatvédelmi rendeletnek megfelelően módosít több mint 80 törvényt, beleértve a Munka Törvénykönyvét is.

A törvénymódosítások nagy része április végén, míg a nemzeti akkreditálással és a találmányok szabadalmi oltalmával kapcsolatos módosítások majd csak május közepén lépnek hatályba.

CLVPartners
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.