CLVPartners

CLV-02
Menu

Kereskedelmi jogi tanácsadás

Változnak a termékfelelősségi szabályok

Hírek, Kereskedelmi jogi tanácsadás / / , , , ,

Olvasási idő: 4 perc

A modern technológiai fejlődés tükrében szükségessé vált a termékfelelősségi szabályozás újragondolása, amely eredményeként az Európai Parlament és a Tanács megalkotta a 2024/2853 számú irányelvet („Irányelv”) a hibás termékekért való felelősségről és a 85/374/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről. Az Irányelv célja, hogy elősegítse a gazdasági szereplők felelősségvállalása és a fogyasztók magas szintű védelme közötti kiegyensúlyozott viszony megteremtését. Az Irányelvnek – amelynek rendelkezéseit a tagállamoknak legkésőbb 2026. december 9-ig kell beépíteniük saját jogrendszerükbe – való megfelelés érdekében az Igazságügyi Minisztérium megalkotta a magánjogi tárgyú törvények módosításáról szóló tervezetet, amely többek között a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi törvény („Ptk.”) termékfelelősségi szabályainak átfogó felülvizsgálatát is tartalmazza. Jelen cikkünkben a termékfelelősség új szabályait mutatjuk be.

Mi számít terméknek?

Az uniós szabályozás átfogó reformját a technológiai fejlődés indokolta: a digitális és intelligens eszközök terjedése új kockázatokat hozott, ezekre ad választ az Irányelv, valamint ennek átültetésével a magyar szabályozás.

Az egyik legjelentősebb újítás, hogy az Irányelv alapján a Ptk. a termék fogalmát kiterjeszti. Az új rendelkezések értelmében terméknek minősül minden ingó dolog – akkor is, ha azt másik ingó dologba vagy ingatlanba építették be, vagy ahhoz kapcsolódik –, beleértve a villamos energiát, a digitális gyártási fájlokat, a nyersanyagokat és a szoftvereket is. Ez azt jelenti, hogy új felelősségi szabályok kell alkalmazni a 2026. december 9. napját követően forgalomba hozott vagy használatba vett termékekre, így a digitális gyártási fájlokra, szoftverekre is – akár önálló termékként értékesítik őket, akár más eszközökbe integrálva kerülnek forgalomba.

Kivételt képeznek ugyanakkor a nem kereskedelmi tevékenység során kifejlesztett vagy rendelkezésre bocsátott szabad és nyílt forráskódú szoftverek, melyekre a szabályozás nem vonatkozik.

Kiket terhel a felelősség?

A termékfelelősség alapelve, hogy a fogyasztók védelme érdekében a hibás termék által okozott károkért felelős gazdasági szereplők részére kötelezettséget ír elő. Az új szabályok értelmében kibővül a felelősségre vonható személyek köre, így az alábbi gazdasági szereplőket terhelheti a termékfelelősség:

A termék hibájáért elsődlegesen a termék gyártója felelős, azaz aki a terméket fejleszti, gyártja, előállítja, nevét gyártóként feltünteti, vagy saját használatra fejleszt, gyárt vagy állít elő terméket.

Ha a hibát egy beépített alkotóelem okozza, akkor annak gyártója is felelőssé válik, ha az alkotóelem a gyártó ellenőrzése alatt álló termékbe került be.

Amennyiben a termék vagy annak alkatrésze olyan gyártótól származik, aki az Európai Unión kívül működik, akkor az EU-ba importáló vállalkozást, vagyis aki a terméket az uniós piacon forgalomba hozza, valamint a gyártó meghatalmazott képviselőjét terheli a felelősség.

Ha az importáló vagy a gyártó meghatalmazott képviselője szintén nem EU-s székhelyű, akkor pedig a logisztikai szolgáltató felelős, azaz aki kereskedelmi tevékenysége során legalább két szolgáltatást kínál a következők közül: valamely termék raktározása, csomagolása, címzése és feladása, az érintett termék tulajdonlása nélkül.

A forgalmazó tartozik felelősséggel akkor is, ha a felelős személye nem állapítható meg és a károsult kérelmére nem azonosítja az előzőekben felsorolt gazdasági szereplőt vagy forgalmazóját.

Ezeken kívül, ha egy természetes vagy jogi személy lényegesen módosít egy terméket a gyártó tudta vagy irányítása nélkül, majd azt forgalmazza vagy használatba veszi, a jog szerint ő maga is gyártónak minősül, és felelőssé válhat a termékkárokért.

Újdonság, hogy a hibás termék gyártója a vele együttműködő egyéb gazdasági szereplőkkel – például az alkatrészgyártóval vagy importőrrel – egyetemlegesen felelős a termékkárokért, így a fogyasztó bármelyiküktől követelheti a teljes kártérítést. A károsult személynek kártérítést nyújtó gazdasági szereplő pedig visszkeresettel élhet a többi felelős gazdasági szereplővel szemben.

Mikor minősül egy termék hibásnak?

A termék akkor tekinthető hibásnak, ha nem biztosítja azt a szintű biztonságot, amely az adott terméktípustól általánosan elvárható, vagy amelyet az uniós jogszabályok, illetve a vonatkozó hazai rendelkezések előírnak. A biztonság szintjének megítélésekor figyelembe kell venni többek között a termék ésszerűen előrelátható használatát, a forgalomba hozatal időpontját, valamint a fogyasztók ésszerű elvárásait. Ugyanakkor önmagában az a körülmény, hogy a termék megjelenése után fejlettebb vagy korszerűbb változat válik elérhetővé – akár frissítés, akár teljesen új termék formájában – még nem teszi hibássá a korábbi modellt. A hibás termék megítélésének alapját tehát nem az újabb technológiai szinthez való viszonyítás, hanem a termék saját korában elvárható biztonsági szint nyújtása adja.

Mikor mentesülhet a felelősség alól a gyártó, az importőr vagy más gazdasági szereplő?

A termékfelelősség alól bizonyos feltételek mellett mentesülhetnek a gazdasági szereplők, amennyiben képesek bizonyítani, hogy a kárt okozó hiba nem az ő felelősségi körükben keletkezett, vagy az nem volt előre látható.

A gyártó vagy importőr mentesül a felelősség alól, ha igazolni tudja, hogy a terméket nem ő hozta forgalomba, illetve nem ő vette használatba. Forgalmazó mentesülhet, ha bizonyítani tudja, hogy a kérdéses terméket nem ő forgalmazta.

Bármely gazdasági szereplő mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítani tudja, hogy a termék hibája valószínűsíthetően nem állt fenn a forgalomba hozatal, használatbavétel vagy forgalmazás időpontjában, illetve csak ezek után keletkezett. Ez az eset azonban nem alkalmazható, ha a termék hibája a gyártó ellenőrzése alatt álló termékhez kapcsolódó szolgáltatással, a termékhez tartozó szoftverrel (ideértve a szoftverfrissítéseket vagy -fejlesztéseket is), a biztonság fenntartásához szükséges szoftverfrissítések vagy -fejlesztések hiányával, vagy a termék lényeges módosításával összefüggésben keletkezett.

Szintén a felelősség alóli mentesülést eredményezi, ha a termék hibája jogi előírásoknak való megfelelésből ered (pl. egy kötelező műszaki szabványnak való megfelelés okozta a hibát), vagy a hiba a forgalomba hozatal vagy használatbavétel időpontjában, vagy amikor a termék még a gyártó ellenőrzése alatt állt, a tudományos és műszaki ismeretek aktuális állása szerint nem volt felismerhető.

Változatlan szabályok

A gyártót, valamint egyéb felelősség alá vonható szereplőt 10 évig terheli a termékfelelősség. A termék hibáját, az elszenvedett kárt, valamint a hiba és a kár közötti ok-okozati összefüggést továbbra is a károsultnak kell bizonyítania. Az igényérvényesítésre hároméves jogvesztő határidő áll rendelkezésre, amely attól az időponttól kezdődik, amikor a károsult tudomást szerzett, vagy az adott körülmények között ésszerűen tudomást szerezhetett volna a kár bekövetkeztéről, a termék hibájáról, valamint a felelős gazdasági szereplő személyéről.

Összegzés

Az Irányelv és annak hazai átültetése jelentős változásokat hoz a termékfelelősségi szabályozásban. A módosításokkal kibővül mind a termék fogalma, mind pedig azok köre, akik a hibás termékek által okozott károkért felelőssé tehetők. A termék fogalma immár kiterjed a szoftverekre, digitális gyártási fájlokra, valamint az ezekhez kapcsolódó szolgáltatásokra is, így a felelősségi rendszer alkalmazandóvá válik a modern, digitális és összetett technológiákra is. Mindez azt jelenti, hogy a gazdasági szereplőknek a jövőben nagyobb körültekintéssel és tudatossággal kell eljárniuk a termékek tervezése, gyártása, forgalmazása, illetve módosítása során.

Az új szabályozás célja, hogy megerősítse a fogyasztók védelmét a modern termékkockázatokkal szemben, ugyanakkor a gazdasági szereplők számára komolyabb felelősségviselést ír elő. A változások tükrében elengedhetetlen, hogy az érintett vállalkozások felülvizsgálják működésüket, belső folyamataikat, szerződéseiket és felelősségbiztosítási gyakorlataikat.

Fotó forrása: pexels.com, Lukas

Változnak a termékfelelősségi szabályok Read More »

5 tévhit az általános szerződési feltételekkel („ÁSZF”) kapcsolatban

Hírek, Kereskedelmi jogi tanácsadás / / ,

Olvasási idő: 5 perc

A mindennapi életben és a szerződéskötések során gyakran találkozhatunk az általános szerződési feltételek, azaz röviden, az ÁSZF fogalmával, mégis sokszor kevés figyelmet fordítunk rájuk. Az ÁSZF-ek elsődleges célja, hogy egyszerűsítsék a szerződéskötési folyamatot: keretrendszert biztosítanak olyan ismétlődő, sablonizálható rendelkezésekre, amelyek valamennyi szerződő partner esetén egységesen alkalmazhatóak (pl.: a teljesítési határidők, számlázási szabályok, vitás kérdések rendezése vagy az irányadó jog meghatározása egy telefonelőfizetés esetén). Ennek köszönhetően a felek közötti egyedi megállapodások rövidebbek és áttekinthetőbbek lehetnek, hiszen csupán a speciális, egyedi feltételeket – például a felek adatait, a szolgáltatás vagy termék pontos meghatározását, illetve az ÁSZF-től való esetleges eltéréseket – kell tartalmazniuk.

A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény („Polgári Törvénykönyv”) értelmében ÁSZF-nek minősülnek azon szerződéses rendelkezések, amelyeket az egyik fél előre, egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül határoz meg. Utalunk rá, hogy ezek a kikötések csak akkor válnak a konkrét szerződés tartalmává, ha az alkalmazó fél lehetővé teszi, hogy a másik fél azokat a szerződéskötést megelőzően megismerje, és azokat a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadja.

Az ÁSZF-ekkel kapcsolatban ugyanakkor számos tévhit él a köztudatban, amelyeket jelen cikkünkben tisztázni kívánunk.

  1. Kizárólag az ÁSZF elnevezésű dokumentum minősül ÁSZF-nek

Az első gyakori téves feltevés, hogy kizárólag az ÁSZF elnevezéssel ellátott dokumentumok tekinthetőek ÁSZF-nek. Az ÁSZF-nek való minősítés szempontjából ugyanis közömbös a feltételek terjedelme, formája, rögzítésének módja vagy az a körülmény, hogy a feltételek a konkrét szerződésbe szerkesztve vagy külsőleg, attól elválasztva jelennek meg. Így például ÁSZF-nek minősülhet egy hirdetmény, vagy üzletszabályzat, de akár egy egyoldalú nyilatkozat is, ha arra a Polgári Törvénykönyv megfogalmazása illik. Vagyis azt, hogy valami ÁSZF-nek minősül-e vagy sem, nem a formai megjelenés, hanem tartalmi szempontból szükséges vizsgálni.

  1. Az ÁSZF-től nem lehet eltérni

Gyakori tévedés, hogy az ÁSZF amolyan „veszed-viszed” tartalom, vagyis, hogy azt teljes egészében el kell fogadni, attól eltérni nem lehet. Az ÁSZF csak a másik fél beleegyezésével válhat a szerződés részévé, ráadásul, a felek közötti egyedi megállapodásban el lehet térni az ÁSZF egyes feltételeitől. Amennyiben a felek valamilyen feltételben megegyeznek (pl. késedelmi kötbér mértéke), a felek közötti jogviszony részévé az egyedileg megtárgyalt feltétel válik, nem pedig az ÁSZF kérdéses rendelkezése.

  1. Párhuzamosan nem érvényesülhetnek ÁSZF-ek

Elterjedt tévhit az ÁSZF-ekkel kapcsolatban, hogy kizárólag az egyik fél ÁSZF-e lehet irányadó egy szerződéses jogviszonyban. Az üzleti életben, különösen a B2B viszonylatokban gyakran előfordul, hogy mindkét szerződő fél rendelkezik ÁSZF-fel, amelyet az egymás közti jogviszony keretében is szeretnének alkalmazni. Erre természetesen a feleknek lehetőségük van. Ugyanakkor lényeges kérdésként merül fel, hogy két ÁSZF egyidejű alkalmazása esetén, különösen az egymásnak ellentmondó rendelkezések esetén, melyik ÁSZF tekinthető irányadónak, azok feltételeit hogyan lehet összeegyeztetni.

A Polgári Törvénykönyv szerint, ha az ÁSZF-ek rendelkezései lényeges tartalom tekintetében ütköznek egymással, a felek közötti szerződés létre sem jön. Ha a két ÁSZF között ugyan ellentmondás van, de az eltérés nem a szerződés lényeges elemét érinti, a szerződés a felek között létrejön, amelynek részévé válnak az egymásnak ellent nem mondó ÁSZF rendelkezések is. Abban az esetben pedig, ha a két ÁSZF között egyeltalán nincs ellentmondás, mindkettő ÁSZF a szerződés része lesz.

Bár a Ptk. alapvetően rendezi a párhuzamos ÁSZF-ek alkalmazásának lehetőségét és módját, könnyen belátható, hogy az számos bizonytalanságot rejt magában, amely értelmezési vitára adhat alapot (pl.: mi minősül lényeges feltételnek, ellentmondásnak, piaci standardtól eltérő gyakorlatnak). Éppen ezen bizonytalanságok elkerülése érdekében mindenképp javasolt, hogy a szerződéskötési eljárás során a felek egymás ÁSZF-jét alaposan áttanulmányozzák és azok tartalmát megfelelően összefésüljék.

  1. ÁSZF-et bármikor, egyoldalúan módosíthatja az azt alkalmazó fél

Amint a bevezetőben is utaltunk rá, az ÁSZF-ek alkalmazásának előfeltétele, hogy a szerződő partnernek lehetősége legyen annak tartalmát megismerni, majd elfogadni. Ezen rendelkezésnek nyilvánvalóan az a célja, hogy a szerződő partnernek lehetősége legyen megismerni a saját maga számára kötelezettségként megjelenő feltételeket. Mindenből kifolyólag a Ptk. meghatározza azt is, hogy külön tájékoztatási kötelezettség terheli az általános szerződési feltétel kidolgozóját abban az esetben, ha az ÁSZF-et, vagy annak bármely rendelkezését módosítani kívánja. A módosított rendelkezés ugyanis szintén csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél – legalább ráutaló magatartással – elfogadja. A tájékoztatás különösen lényeges, mivel a módosítás hatására akár az is felmerülhet, hogy a másik fél azt nem kívánja elfogadni, és így a szerződéses jogviszonyt megszünteti.

  1. Az ÁSZF-be feltétel nélkül bele lehet foglalni bármilyen, akár az általános vagy korábbi gyakorlattól is eltérő szerződési feltételt

Az ÁSZF-ek, különösen a fogyasztókkal kötött szerződések esetében, gyakran úgy kerülnek elfogadásra, hogy a szerződő felek nem, vagy csak felületesen ismerik meg annak tartalmát. Bár ez a magatartás önmagában nem róható fel az ÁSZF-et alkalmazó félnek, mégis könnyen visszaélésekhez vezethet.

Éppen ezért az ÁSZF-et alkalmazó félnek külön tájékoztatni kell a másik felet az olyan általános szerződési feltételről, amely lényegesen eltér a jogszabályban foglalt rendelkezéstől vagy bármilyen mértékben eltér a felek között kialakult szokásos szerződési gyakorlattól. Előbbire lehet példa a Fővárosi Ítélőtábla ítélete, amelyben kimondta, hogy az 1 éves elévülési határidő kikötése egy biztosítási jogviszony esetében jelentősen eltér a jogszabály szerinti 5 éves elévülési időtől. Ennek megfelelően a kikötés csak akkor válik a biztosítási szerződés részévé, ha erre a biztosító kifejezetten felhívja a szerződő fél figyelmét, aki ennek ismeretében tesz csakugyan kifejezett elfogadó nyilatkozatot.

Összegzés

Az ÁSZF-ek mindennapos jelenléte jelentős mértékben megkönnyíti a szerződéskötéseket, alkalmazásuk ugyanakkor rejtett kockázatokat hordozhat. Az ÁSZF-ek rendelkezései ugyanis ugyanúgy a szerződés részévé válnak, mint a külön megtárgyalt feltételek, ezért kiemelten fontos, hogy a felek tisztában legyenek az „apró betűs” részek tartalmával is. Utalunk arra, hogy a szerződő félnek lehetősége van a hátrányos ÁSZF rendelkezés(ek) módosítását kezdeményezni, és attól egyedi megállapodással eltérni. Ennek megfelelően az ÁSZF-ek alkalmazása és elfogadása során célszerű fokozott körültekintéssel eljárni.

Fotó: pexels.com, Kampus Production

5 tévhit az általános szerződési feltételekkel („ÁSZF”) kapcsolatban Read More »

Kiberbiztonság – új előírások, új feladatok

Hírek, Kereskedelmi jogi tanácsadás / / , ,

Idén január 1-jén lépett hatályba a Magyarország kiberbiztonságáról szóló 2024. évi LXIX. törvény („Kiberbiztonsági Törvény”), amely az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2555 irányelvére (2022. december 14.) (általános EU-s kiberbiztonsági irányelv, a továbbiakban: „NIS2 Irányelv”) tekintettel született és amelynek célja az információs társadalmat érő fenyegetések miatt az elektronikus információs rendszerek fenyegetéseinek mérséklése és a kulcsfontosságú ágazatokban a szolgáltatások folyamatosságának biztosítása. A Kiberbiztonsági Törvény és a kapcsolódó jogszabályok szigorú követelményeket és ezek elmulasztása esetén súlyos jogkövetkezményeket írnak elő.

Mivel számos társaságot támogatunk a NIS2 Irányelvnek és a Kiberbiztonsági Törvénynek való megfelelésre való felkészülésben, jelen cikkünk célja, hogy valamennyi, lehetségesen érintett cég figyelmét felhívjuk a Kiberbiztonsági Törvény közeljövőben aktuálissá váló előírásaira, azaz a kiberbiztonsági auditra vonatkozó szerződéskötéssel és az audit lefolytatásával kapcsolatos kötelezettségekre és határidőkre.

Az érintett szervezetek köre

A Kiberbiztonsági Törvény széles körben meghatározza azokat a szervezeteket, akik kötelesek ellenőrizni elektronikus rendszereik biztonságát és ezt auditálni. Azok a magánszektorbeli vállalkozások, amelyek bizonyos méretet elérnek és kiemelten kockázatos vagy kockázatos ágazatba sorolt tevékenységet végeznek, ebbe a körbe tartoznak, az alábbiak szerint:

  • Méret tekintetében azok a vállalkozások érintettek, amelyek középvállalkozásoknak minősülnek, vagy meghaladják a középvállalkozásokra vonatkozóan előírt küszöbértékeket, vagyis amelyek összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél több, és az éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege 10 millió eurónak megfelelő forintösszeget meghaladja.
  • A tevékenységi körre vonatkozó feltétel, hogy a vállalkozások (kiemelten) kockázatos ágazatban működjenek, például egészségügy, hírközlési szolgáltatás, digitális infrastruktúra (felhőszolgáltató, adatközponti szolgáltatást nyújtó szolgáltató), élelmiszerelőállítás, -feldolgozás, -forgalmazás, számítógép, elektronikai, optikai termék gyártás, vagy gép, gépi berendezés gyártás területén.

Amennyiben nem egyértelmű, hogy a szabályozás alapján a kötelezettségek kiterjednek-e az adott cégre, javasolt ezt a jogszabály átvizsgálásával mihamarabb tisztázni.

Kiberbiztonságra vonatkozó kötelezettségek

  • Audit szerződés:

Az érintett vállalkozások aktuális kötelezettsége, hogy a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága („SZTFH”) által nyilvántartásba vett kiberbiztonsági audittevékenység végzésére jogosult, független gazdálkodó szervezettel mint auditorral szerződést kössenek az elektronikus rendszerük kiberbiztonságának ellenőrzése érdekében. Az SZTFH már folyamatosan küldi az értesítéseket a lehetségesen érintettek részére, melyben egyúttal előírja, hogy a szerződés megkötésének tényét 2025. szeptember 15-ig igazolni is szükséges felé. A kötelezettség elmulasztása esetén a vállalkozással szemben 1 -15 millió Ft bírság szabható ki.

  • Kiberbiztonsági audit:

Az auditorral történő szerződést követően 2026. június 30-ig el kell végezni a kiberbiztonsági auditot, mely során ellenőrzésre kerül az elektronikus információs rendszerek biztonsági osztályba sorolása, valamint a biztonsági osztályba sorolás szerinti védelmi intézkedések megfelelősége. Az audit elmaradása súlyos szankciókat vonhat maga után, akár az előző évi árbevétel 2%-át is elérő, de legalább 1 millió, legfeljebb 150 millió forintos bírság formájában.

A kiberbiztonsági audit hosszabb időt is igénybe vehet a vállalkozás méretétől, illetve a tevékenység technológiai és szervezeti összetettségétől függően. Éppen ezért célszerű a felülvizsgálat időpontját és ütemezését előre megtervezni, hogy a folyamat ne csak megfelelési célt szolgáljon, hanem ténylegesen feltárja azokat a területeket is, ahol további teendők vagy hiányosságok lehetnek. Ilyen lehet például az adatvédelmi megfelelés felülvizsgálata, az információbiztonsági szabályzatok aktualizálása, vagy a kockázatkezelési eljárások finomhangolása.

Megfelelés jelentősége

A szigorodó kiberbiztonsági szabályozás és a magas bírságkockázat miatt a megfelelés nem pusztán jogi kötelezettség, hanem kiemelt üzleti érdek is. Elérhető előnyök:

  • csökken a pénzügyi és reputációs kockázat;
  • erősödik a vállalkozás kiberbiztonsági védelme és digitális stabilitása;
  • megfelelő szerződéssel kiszámíthatóvá válik az audit tartalma, ütemezése, feladat- és felelősségi körök meghatározása;
  • egyidejűleg áttekinthetőek az adatvédelmi szempontok, szükség esetén felülvizsgálhatóak az adatvédelmi hatásvizsgálati dokumentumok, ezáltal teljesül a NAIH által elvárhat elszámoltathatóság elvének való megfelelés.

Fotó forrása: Brian Penny, pixabay.com

Kiberbiztonság – új előírások, új feladatok Read More »

Egyértelműsítés a bizalmi vagyonkezelések kapcsán

Hírek, Kereskedelmi jogi tanácsadás / / , ,

Több, mint 10 éve lépett hatályba a bizalmi vagyonkezelés intézménye, amelyet az új Polgári Törvénykönyv nevesített, mint szerződéstípust és külön törvény született a részletszabályok tekintetében.

A vagyonkezelés egy felelősségteljes, ugyanakkor nagyszerű lehetőség a nagymértékű magánvagyonnal rendelkező természetes személyek számára, ugyanis amellett, hogy adóelőnnyel járhat, egyszerre alkalmas menedzsment, cégutódlási-generációváltási, házassági vagyonjogi, magánvagyonvédelmi és öröklési jogi kihívások megoldására vagy akár egy értékesítés előkészítéseként. Egy jól felépített szerződés évekre, sőt, rendszeres felülvizsgálat mellett évtizedekre alkalmas a vagyon sorsának megtervezésére. Azt tapasztaljuk, hogy a struktúrát választó ügyfeleink először nehezen, majd egyre bátrabban nyúlnak olyan témákhoz a rendelkezések során, amik alapvető élethelyzeteiket érintik:

  • Hogyan tudom biztosítani a hosszú évek munkájával felépített cég sikeres jövőjét, a munkavállalók kiszámítható életképét?
  • Milyen szerepe lehet az egyes családtagoknak a vállalat sorsában?
  • Akarnak-e egyáltalán részt venni a menedzsmentben és van-e B terv, ha nem a számomra legkedvesebb ember számára tudom átadni a cég működtetését?
  • Mi történik mindazzal a vagyonnal, amit saját erőmből állítottam fel, halálom után?
  • Hogyan biztosíthatom, hogy a családtagjaim békében és jómódban éljék a saját életüket, miután én már nem tudom őket ebben segíteni?

Ezekről a kérdésekről egyeztetni nagyfokú bizalmat jelent számunkra, ezért mi is kiemelt figyelemmel és tisztelettel fordulunk az ilyen megbízásokhoz.

Ugyanakkor a piacon sokszor találkozunk olyan ajánlatokkal, véleménnyel, amik a vagyonkezelés – egyébként üdvözölt – adóelőnyét mint legfontosabb célt határozzák meg és ennek vetnek mindent alá – de a cél álláspontunk szerint most sem szentesíti az eszközt.

A Nemzetgazdasági Minisztérium – NAV Adójogi és Tájékoztatási Főosztályának friss közös állásfoglalása egyértelművé tesz egy számunkra a Polgári Törvénykönyv, a Számviteli Törvény és az Szja Törvény alapján korábban is képviselt álláspontot, miszerint az osztalékkövetelés bizalmi vagyonkezelésbe rendelése (ami történhet a bizalmi vagyonkezelési szerződés megkötésekor vagy egy későbbi időpontban is), nem módosítja a közjogi szabályozás szerinti közteherfizetési kötelezettséget, vagyis, ha az osztalék már megállapításra került az adott adóévben, akkor annak kifizetésétől vagy vagyonkezelésbe történő rendelésétől függetlenül osztalék ágon adózik.

Az, hogy az NGM-NAV közzétette állásfoglalását és a 2025. évi ellenőrzési tervben is kiemelt helyen szerepel a bizalmi vagyonkezelési szerződések ellenőrzése, három dolgot jelent álláspontunk szerint:

  • azok, akik nem a Polgári Törvénykönyv, a Számviteli Törvény és az Szja Törvény együttes értelmezéséből fakadó fenti módon rendelték a vagyont, várhatóan önellenőrzést kell, hogy végezzenek;
  • azok, akik a vagyonrendelés során nem szenteltek kellő figyelmet a „substance-elvnek”, javasolt, hogy felülvizsgálják a szerződéseiket és kiigazítsák a vonatkozó rendelkezéseket;
  • akik idén tervezik, hogy vagyonkezelőt állítanak fel, vegyék figyelembe, hogy más adózási következménye van a már megállapított osztaléknak és az eredménytartalékba helyezett összegnek.

Hiszünk abban, hogy ha jól ismerjük a játékszabályokat, akkor tisztán játszva is lehet, akár közösen is nyerni.

Kép forrása: Leeloothefirst, Pexels.com

Egyértelműsítés a bizalmi vagyonkezelések kapcsán Read More »

Határozott időre kötött szolgáltatási szerződések megszüntetése, elszámolási kérdések

Hírek, Kereskedelmi jogi tanácsadás, magyar / / , , , , , ,

A határozott időre kötött megállapodások előnye, hogy mindkét fél előre rögzíti a teljesítés és az ellenérték feltételeit egy adott időtartamra, ezáltal kiszámíthatóvá válik a kikötött időben a nyújtott szolgáltatás és ennek költsége. Mi történik azonban akkor, ha a szolgáltatást nyújtó fél nem teljesít, hogyan tud szabadulni a megbízó a megállapodástól, ha a másik fél nem működik együtt? Jelen cikkünkben ismertetjük a határozott szerződések szabályait, valamint azok felmondásának lehetőségét általánosságban és rámutatunk arra, hogy a jogviszony megszüntetése esetén a felek milyen elvek mentén kötelesek egymással elszámolni.

Határozott időre kötött szerződések lényege

A határozott időre kötött szerződések lényege, hogy a felek kölcsönösen bízhatnak a jogviszony meghatározott ideig tartó fennállásában, vagyis az abból fakadó jogok és kötelezettségek teljesítésében. Mivel a felek nem csupán eseti, hanem folyamatos teljesítésre szerződnek, a szolgáltatás ellenértékét is előre meghatározzák. A szerződési kötelezettségek meghatározásához természetesen azzal is tisztában kell lenni, hogy az adott szerződésnek mi a tárgya (pl.: meghatározott tevékenységek havi szinten történő elvégzésére létrejött vállalkozási szerződés), hiszen a szolgáltatás tárgya alapvetően meghatározza, hogy mi minősül teljesítésnek és mi nem – ennek pedig kiemelkedő jelentősége van a megszüntetéskor.

Határozott idejű szerződés megszüntetése

A határozott idejű szerződések másik jellemzője, hogy azokat ún. rendes felmondással tipikusan nem lehet megszüntetni. Vagyis, csupán azért, mert valamelyik fél meggondolja magát, a szerződést a határozott idő lejárta előtt tipikusan nem mondhatja fel vagy csupán meghatározott kötelezettségek (pl. kötbér) teljesítése mellett.

Természetesen, ez nem jelenti azt, hogy a határozott idő lejárta előtt a szerződés semmilyen esetben sem lenne megszüntethető. Ha például valamelyik fél súlyos kötelezettségszegést követ el, a másik fél jogosult a jogviszonyt rendkívüli (szankciós) felmondással megszüntetni.

Az azonban, hogy mi minősülhet a rendkívüli felmondás okának, nem mindig egyértelmű, sokszor értelmezés kérdése – és emiatt sajnos többször konfliktust eredményez. A vitákat azonban a felek előre elkerülhetik, ha tételesen rögzítik, mely esetekben gyakorolhatják a felek az egyoldalú azonnali megszüntetési jogát.

A megbízói oldalon érdemes a teljesítés minőségére, mennyiségére, időbeliségére konkrét előírásokat tenni. Megbízotti oldalon tipikusan az együttműködés elmaradása, illetve az ellenérték megfizetésének hiánya eredményezheti az azonnali felmondást. Érdemes továbbá a kötelezettségek elmaradása esetén eljárásrendet kidolgozni a szerződésben – ideértve például a szerződésszerű teljesítésre való felhívást.

Elszámolás kérdése

Egy szerződés megszüntetése esetén a legfontosabb kérdés minden esetben a felek közötti elszámolás. A végeredmény alapvetően attól függ, hogy a szerződésben milyen díjazásban állapodtak meg a felek. Határozott idejű szerződés esetén jó gyakorlat a tételes elszámolás (ha pl.: óradíjban állapodnak meg a felek és a hó végi teljesítési igazolásban szerepel, hogy tényleges hány órát teljesített a megbízott/vállalkozó és így mennyi lesz az adott hónapra jutó díj), vagy valamilyen fix összegben történő megállapodás.

Ezen túl természetesen arra is van lehetőség, hogy a felek átalánydíjat kössenek ki, vagyis az ellenérték a ténylegesen teljesített szolgáltatásoktól függetlenül konkrét összegben állapodjanak meg, ugyanakkor álláspontunk szerint ez mindkét fél részére jelenthet kockázatot.

Látható, hogy a díjazás, illetve az elszámolás módja teljesítés esetén különbözhet. Ugyanakkor, a különböző elszámolási lehetőségek kapcsán egységesen elmondható, hogy a mulasztó fél – amennyiben a tevékenység elvégzésének akadálya nem volt -, teljesítés hiányában értelemszerűen nem tarthat ellenszolgáltatásra igényt.

Összefoglalás

Határozott idejű szerződés esetén főszabály szerint a rendes felmondás joga nem gyakorolható, ez azonban nem zárja ki a rendkívüli felmondás lehetőségét, azaz a kötelezettségszegésre alapított szankciós felmondást. Fontos, hogy teljesítés hiányában a a mulasztó fél nem jogosult ellenszolgáltatásra, a felek bármilyen típusú elszámolásban (tételes, átalány) állapodtak is meg. Mindebből következően tehát nem kell félni attól, a szerződéses jogviszonytól nem lehet szabadulni akkor sem, ha az együttműködés nem megy. Hangsúlyozzuk ugyanakkor, hogy a szerződés megszövegezésekor javasolt ezeket az esetleges negatív végkimeneteleket megfelelően szabályozni a későbbi jogviták elkerülése érdekében.

Határozott időre kötött szolgáltatási szerződések megszüntetése, elszámolási kérdések Read More »

Új, fenntarthatósággal összefüggő jelentéstételi kötelezettség

Cégcsoportok, Hírek, Kereskedelmi jogi tanácsadás, Középvállalatok, Start-up vállalkozások, Társasági jog és M&A / / , , ,

ÚJ, FENNTARTHATÓSÁGGAL ÖSSZEFÜGGŐ JELENTÉSTÉTELI KÖTELEZETTSÉG VÁRHAT A TÁRSASÁGOKRA

Bevezetés

A környezet jelzései nyomán hosszú idő után talán egyéni szinten is felismertük, hogy a minket körülvevő természeti adottságok léte nem magától értetődő. Látható, hogy a féktelen kizsákmányolásnak súlyos természeti következményei vannak, így mindennapi életünk a jelenlegi formájában nem folytatható hosszú távon, hisz az nem fenntartható. A környezet védelme érdekében sok nemzeti és nemzetközi törekvésről hallani, ahogy egyéni szinten is a tudatosság és a tenni akarás növekedése figyelhető meg. Nem maradhatnak ki ebből a felsorolásból természetesen a vállalatok sem, jelentőségüket jól mutatja, hogy egyes cégcsoportok által megtermelt bevétel akár országok GDP-jével is versenyezhet.

A vállalatokkal szemben nincs olyan követelmény, amely alapján a számviteli beszámolóhoz hasonló, fenntarthatósággal kapcsolatos jelentéstételi kötelezettségük lenne. Ennek ellenére mégis azt látjuk, hogy egyre több cég rendelkezik valamilyen társadalmi felelősségvállalással. Ilyen például a széles körben elterjedt CSR (Corporate Social Responsibility). Annak érdekében, hogy az elköteleződés tudatos, átlátható és számonkérhető legyen, az Európai Bizottság 2021. áprilisában javaslatot nyújtott be (a továbbiakban: „Javaslat”), amely a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolás módosítására irányul.

Új Javaslat

A Javaslat a számviteli irányelvet módosító, a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelvet (NFRD) kívánja átalakítani. A legfőbb célkitűzés, hogy a társaságok számára a számviteli beszámolóhoz hasonló jelentéstételi kötelezettséget írjon elő. A Javaslat a jelenlegi önkéntes vállalások és az NFRD alapján fennálló, a társaságok csupán szűk körét érintő kötelezettségek rendszerét az alábbiak szerint változtatná meg.

A tervek szerint hozzávetőleges 30%-kal növekedne a jelentéstételre kötelezettek köre, és az ismert szöveg az információadás tárgyát és módját is részletesebben határozza meg.
A beszámolót egységes elektronikus formátumban szükséges előterjeszteni, amely így gyors és könnyű hozzáférhetőséget, azonos file formátumot, összehasonlíthatóságot és papírmentességet biztosít.

A Javaslat egyik leglényegesebb újítása, hogy egységes, standardizált szabványok szerinti jelentéstételt ír elő. Ez azért bír kiemelt jelentőséggel, mivel így a társaságok beszámolói kronologikusan visszakereshetővé, valamint a versenytársak vállalásaival összehasonlíthatóvá válnak majd.

További újítás, hogy a jelentés tartalmát is megfelelő könyvvizsgálat alá kell majd vetni, biztosítva ezzel annak független és objektív validálását.

Összefoglaló

A Javaslat ugyan egyelőre elfogadásra vár, és azt követően is csupán lépcsőzetesen, évek alatt kerülne gyakorlati alkalmazásra bevezetésre, mégis kiemelkedő jelentőséggel bír. Bizakodásra ad okot ugyanis, hogy a környezetünkért való vállalati társadalmi felelősségvállalást új szintre emeli. Ez kétségtelenül jelentős többletterhet ró majd az érintettekre nézve kezdetben, ugyanakkor hosszú távon gondolkodva mindannyiunk érdekét szolgálja.

A vállalatok számára átlátható lesz, hogy a fenntarthatósággal kapcsolatban milyen elvárásokkal szükséges szembenézniük. További előny, hogy az egységesített bevallási szabványok alapján a társaságok versenytársaikkal is össze tudják majd mérni magukat. Azok pedig, akik eddig is elkötelezettek voltak a fenntarthatóság iránt a kizsákmányoló társaik tisztességtelen előnyét lefaraghatják, sőt még versenyelőnyre is szert tehetnek. Mindezek alapján megállapítható, hogy a jelentéstételi kötelezettség teljesítése mellett a jogszabályi előírásoknak való megfelelésen túl számos előnye lehet, így érdemes már most fokozatosan és tudatosan felkészülni annak alkalmazására.

Amennyiben a fentiekkel kapcsolatban bármilyen kérdés merülne fel, állunk szíves rendelkezésükre.

CLVPartners kapcsolat

Új, fenntarthatósággal összefüggő jelentéstételi kötelezettség Read More »

Az új veszélyhelyzeti intézkedések hatása a munkáltatókra

Cégcsoportok, Hírek, Kereskedelmi jogi tanácsadás, Középvállalatok, Munkajog, Start-up vállalkozások / / , , , , ,

A 484/2020. (XI. 10.) Korm. rendelet korlátozásai 2020. november 11. napjától hatályosak, Magyarország egész területére, és 2020. december 11. napjáig maradnak hatályban. A korlátozások hatálya szükség esetén meghosszabbítható.

A maszkviselésre, a távolságtartásra, illetve a határátlépésre vonatkozó, jelenleg is hatályos előírások továbbra is érvényben maradnak, azzal, hogy a maszkviselés a 10 000 főnél nagyobb településeken a helyi önkormányzat által kijelölt közterületeken is kötelező.

I. Teljes kijárási tilalom este 8 és hajnal 5 között, munkavégzési célú felmentéssel

A kijárási tilalom ideje alatt a lakóhelyről (tartózkodási helyről) a munkahelyre és onnan vissza közlekedők tartózkodhatnak közterületen. A munkáltatók által kiadandó munkába járási igazolás minta a Kormány oldaláról letölthető: https://kormany.hu/hirek/kijarasi-tilalomrol-szolo-igazolas

II. Oktatásra vonatkozó szabályok

A bölcsődék, óvodák és általános iskolák 14 év alattiak számára nyitva maradnak. A 9. osztálytól azonban a közép- és felsőoktatás csak online formában működhet, az egyetemi kollégiumokat bezárják.

III. Általános rendezvénytilalom

Általános rendezvénytilalom lép életbe, amely a személyes jelenléttel megtartott szakmai rendezvényekre (konferenciákra, workshopokra, stb.) is vonatkozik.

IV. Kereskedelmi és vendéglátóipari korlátozások

Az éttermek bezárnak, csak elvitel és házhoz szállítás lehetséges, az üzemi étkezdék nyitva tarthatnak. A kereskedelmi üzletek, szolgáltató egységek – a gyógyszertárak és a benzinkutak kivételével – 19 órakor bezárnak, ahol ezt követően az ott dolgozók kivételével mások nem tartózkodhatnak. A szállodák pedig csak üzleti, gazdasági vagy oktatási célból érkezett vendégeket fogadhatnak.

V. Jogkövetkezmények

A rendezvényekre, illetve az intézményekre, üzletekre és létesítményekre vonatkozó szabályok megszegése esetén a rendőrség a területet, helyiséget, illetve intézményt (az oktatási intézmények kivételével) egy naptól egy évig terjedő időtartamra bezárathatja, és 100 000 forinttól 1 000 000 forintig terjedő bírságot szabhat ki.

VI. Gazdaságvédelmi intézkedések

A kormány a munkahelyek védelme érdekében a 485/2020. (XI. 10.) Korm. rendelettel gazdaságvédelmi intézkedésekről is döntött, a következők szerint.

1. Adófizetési kedvezmény

A kormányrendeletben felsorolt tevékenységi körbe tartozó munkáltatóknak 2020. november hónapra szochot és szakképzési hozzájárulást nem kell fizetniük. A kormányrendeletben felsorolt tevékenységi körbe tartozó KATÁ-s adóalanyoknak pedig nem kell a kisvállalati adóalapjukba számítani a személyi jellegű kifizetéseket azon munkavállalóik után, akik a veszélyhelyzetre tekintettel elbocsátásra kerültek volna, feltéve, hogy az érintett munkavállalók nem kerülnek elbocsátásra, és megkapják a fizetésüket.

2. Szállodákra vonatkozó rendelkezések

A Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központba regisztrált egyes szálláshelyek esetében az állam megtérti a 2020. november 8. napjáig beérkezett – és 30 napon belüli időszakra vonatkozó – foglalások árának (nettó bevétel) 80 százalékát, feltéve, hogy a munkavállalók nem kerülnek elbocsátásra, és megkapják a fizetésüket.

3. Bértámogatás

Az éttermek és a kormányrendeletben felsorolt egyes szabadidős létesítmények munkavállalói 2020. november havi bérének 50 százalékát az állam támogatás formájában megtéríti, feltéve, hogy a munkavállalók nem kerülnek elbocsátásra, és megkapják a fizetésüket.

Tényleges főtevékenységnek azt kell tekinteni, amelyből a megelőző hat hónapban a legtöbb bevétel, de legalább a bevétel 30 %-a származott.

A fenti kormányzati intézkedések végrehajtása kapcsán egyelőre sok a nyitott kérdés, a várható további intézkedésekről azok kihirdetését követően tájékoztatást nyújtunk.

 

Az új veszélyhelyzeti intézkedések hatása a munkáltatókra Read More »

Utazási utalvány kibocsátásának lehetősége

Hírek, Kereskedelmi jogi tanácsadás, Középvállalatok, Start-up vállalkozások / / , , ,

A mai naptól hatályos, a veszélyhelyzet ideje alatt az utazási szolgáltatásokra vonatkozó szerződésekre alkalmazandó különös szabályokról szóló 242/2020. (V. 27.) Kormány rendelet lehetővé teszi a szolgáltatónak, hogy az ellenértékként befizetett előleg vagy díj visszatérítése helyett utalványt bocsásson ki az utazó részére.
1. Az utalvány kibocsátására akkor van lehetőség, ha a szerződés lehetetlenült, illetve felmondásra került a koronavírus világjárvány miatt.

2. Az utalványra vonatkozó legfontosabb szabályok az alábbiak:

  •  Az utazónak 15 nap áll rendelkezésre nyilatkozni, hogy az utalványt elfogadja-e. Amennyiben nem fogadja el az utalványt, vissza kell téríteni a befizetett összegeket.
  • Az utalvány érvényességi ideje 2021. augusztus 31-ig tarthat. Amennyiben az utazó nem használja fel az utalványt, az utazásszervező 14 napon belül köteles visszatéríteni a befizetett összeget. A felek természetesen megállapodhatnak az utalvány felhasználási idejének meghosszabbításában.
  • Az utazó a Ptk. szerinti közeli hozzátartozóira ruházhatja át az utalványt.
További kérdéseikre készséggel válaszolnak a CLVPartners ügyvédei keressen minket bátran.

Utazási utalvány kibocsátásának lehetősége Read More »

Egyes Adójogi és Társasági Jogi Határidőkről és Eljárásokról

Cégcsoportok, Hírek, Kereskedelmi jogi tanácsadás, Középvállalatok, Start-up vállalkozások, Társasági jog és M&A / / , , , , , ,

A veszélyhelyzet és az elrendelt kijárási korlátozás ideje alatt a társaságok döntéshozatala és folyamatos működése könnyedén ellehetetlenülhetne, ennek elkerülése érdekében az akadályozott társaságok határozathozatali eljárására 2020. április 11-étől kezdődően eltérő szabályokat lehet alkalmazni, illetve egyes tisztségviselők megbízatása sem jár le ezen idő alatt.

Értelemszerűen a döntéshozatali szabályokat nem alkalmazandóak, ha a társaság a rendkívüli körülmények között sem akadályozott, mint például egy taggal rendelkező társaságok esetén.

A veszélyhelyzet ideje alatt és az annak megszűnését követő 90. napig a vezető tisztségviselő, a testületi tag (felügyelőbizottsági tag) és az állandó könyvvizsgáló megbízatása nem szűnhet meg az idő múlásának vagy az érintett lemondásának következményeként, ezen időpontig kötelesek feladatukat ellátni. Ez a rendelkezés vonatkozik a nem akadályozott társaságokra is, természetesen azonban lehetőség van a veszélyhelyzet ideje alatt is új tisztségviselők választására.

Valamennyi adózó esetén érvényesülő új szabály, hogy a számviteli törvény szerinti, 2020. április 22. napját követően esedékessé váló beszámolók elkészítésének, nyilvánosságra hozatalának, letétbehelyezésének, közzétételének, illetve benyújtásának határideje 2020. szeptember 30-ig meghosszabbodik. A főbb adónemek (társasági adó, kisvállalati adó, helyi iparűzési adó, stb.) esetén pedig az adómegállapítási, -bevallási és -fizetési kötelezettségek, illetve az éves adóbevallással együttesen teljesítendő adóelőleg megállapítási és bevallási kötelezettségnek is szintén ezen meghosszabbított határidőig lehet eleget tenni.

Egyes Adójogi és Társasági Jogi Határidőkről és Eljárásokról Read More »

A ki- és beutazás joga a Brexitet követően

Cégcsoportok, Hírek, Kereskedelmi jogi tanácsadás, Középvállalatok, Start-up vállalkozások / / , , , , , ,

Az Egyesült Királyság jelen állás szerint 2020. január 31-én elhagyja az Európai Uniót. Ahogy a nap egyre közeledik, itt az ideje megismerkedni az ország kilépését követő szabályokkal, elsősorban az uniós állampolgárok ki- és beutazásához való jogával.
Jelenleg a valamely uniós tagállam állampolgárai akár nemzeti személyazonosító igazolvánnyal, akár útlevéllel, vízummentesen beléphetnek az UK-ba. Bár az UK hivatalosan 2020. január 31-i dátummal hagyja el az EU-t, ezt egy átmeneti időszak követi majd, amelyben a ki- és beutazás szabályozása változatlan marad.

Az UK és az EU közötti megállapodás alapján ez az átmeneti időszak 2020. december 31-én ér véget. A Vegyes Bizottság (amelyet az EU és az UK képviselői alkotnak) egy alkalommal meghosszabbíthatja az átmeneti időszakot, további 1 vagy 2 évvel. Ez azt is eredményezheti, hogy a jelenlegi rendszer akár 2022-ig is fennmarad, de egyelőre 2020. december 31. tekintendő az irányadó dátumnak.

2021. január elsejével – feltételezve, hogy nem kerül sor meghosszabbításra – teljes mértékben a brit Parlament hatásköre lesz, hogy meghatározza a ki- és beutazás feltételeit, különösen, hogy útlevél vagy vízum szükséges-e hozzá.

Célunk, hogy a jelen weboldalon megjelent cikkekben felvetett kérdésekről rövid, összefoglaló jellegű tájékoztatás nyújtsunk. A jelen weboldal és az azon olvasható cikkek tartalma nem ad teljes körű tájékoztatást, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Amennyiben cikkeinkkel kapcsolatban konkrét jogi kérdése merülne fel, kérjük, forduljon hozzánk kérdéseivel, észrevételeivel, és készséggel állunk rendelkezésére.

A ki- és beutazás joga a Brexitet követően Read More »

CLVPartners
Powered by  GDPR Cookie Compliance
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.