Bevezetés
Talán senki sem fogja túlzásnak tartani, ha azt mondjuk, hogy a címben szereplő két (azaz tulajdonképp egymást átfedő) engedélyfajta az, amit a leggyakrabban kérelmeznek a külföldiek, ha magyarországi munkavállalásról van szó. Igaz ez annak ellenére, hogy több, egyéb célból kiadható engedéllyel is bővült a foglalkoztatáshoz kapcsolódó lehetőségek tárháza az idők során, de az „univerzális” jellegéből az előbbi típus mit sem veszített.
Ezen engedélytípus gyakorlati fontosságára való tekintettel jelen cikkünkben az új névvel illetett foglalkoztatási célú tartózkodási engedélyként, valamint az ahhoz kapcsolódó jogosultságokat és kötelezettségeket vesszük sorra az elődjével összehasonlítva, hogy könnyebben átlássuk az elnevezésen kívül mi változott, vagy éppen mi maradt változatlan.
Ami maradt a régi
Ami biztosan senkinek sem lesz ismeretlen, akinek legalább egyszer érintőlegesen volt dolga ilyen kérelemmel, az az annak alapjául szolgáló előfeltétel: a foglalkoztatási cél. Ilyen engedélyt elsődlegesen az kaphat, aki Magyarországon azért szeretne huzamosabb időt tölteni, hogy a foglalkoztatásra irányuló jogviszonya alapján, ellenérték fejében, más részére, illetve irányítása alatt tényleges munkát végezzen. Ezen a Btátv. sem változtatott, tehát az erre irányuló szerződéses kapcsolatot továbbra is igazolni kell tudni a kérelmezés során (pl. leggyakrabban egy, a jövőbeli munkáltatóval kötött előzetes megállapodással).
Újszerűleg hathat, de tulajdonképp nem az, hogy a Kormány meghatározhat olyan foglalkozásokat, amelyekben a foglalkoztatás tilos. Hasonló, protekcionista rendelkezés ugyanis már majd 30 éve a harmadik országbeli állampolgárok hazai foglalkoztatási feltételeinek a része, igaz, korábban ez nem volt ennyire „szem előtt”.
Ugyanez igaz a Magyarországon foglalkoztatott külföldiek számbeli korlátozására, hiszen az is már egy viszonylag régen velünk élő lehetőség, hogy valamilyen formában maximalizálásra kerül(jön) a kiadható engedélyek száma. A 2024-re irányadó bűvös szám a 65.000, azaz ebben idén ennyi a munkavégzési célból – összevont kérelmezési eljárás keretében – kiadható foglalkoztatási célú és vendégmunkás-tartózkodási engedélyek legmagasabb száma.
Ami viszont változott
Munkavégzési célból vendégmunkás
A Btátv. a szabályozási rendszert kis túlzással teljesen átdolgozta. Az újradefiniálás körében megszületett a vendégmunkás kategória. Ez a gyűjtőfogalom ugyanakkor egy csoportot jelöl, ugyanis nem egy, hanem rögtön négy engedélyformát fed le és foglal magában. Ezek a következők: a szezonális vendégmunkás, a beruházás megvalósítása érdekében foglalkoztatott vendégmunkás, a foglalkoztatási célú tartózkodási engedéllyel rendelkező vendégmunkás és a „vendégmunkás”. A régi-új típus tehát ezen fogatba tartozik.
Miért is tetszik jönni?
További kiemelendő eltérés az engedély alapjául szolgáló egyéb cél kapcsán bukkan fel.
Korábban a foglalkoztatott kiválthatta ezt a foglalkoztatási célú tartózkodási engedélyt akkor is, ha gazdasági társaság, szövetkezet vagy egyéb – jövedelemszerzési céllal létrejött – jogi személy tulajdonosaként, vezető tisztségviselőjeként, e tevékenységi körbe tartozó tevékenységén túl kívánt ténylegesen munkát végezni. Mivel azonban a Harmtv. érája alatt egy ügyvezető csak egy jogcímen végezhette a dolgát hazánkban (ergo egy tartózkodási engedélyt kaphatott), két – egyébként az esetében alkalmazható – engedélytípus „versenyéből” a munkavállalási célú került ki győztesen, és ezt volt érdemes beszereznie. Ehhez képest a Btátv. az ilyen céllal történő országon belüli tartózkodást és tevékenységet már teljesen más idegenrendészeti kategória alá sorolja be.
Új és hiánypótló az az új szabály, miszerint akkor is megszerezhető a foglalkoztatási célú tartózkodási engedély, ha munkaviszony nem a magyar foglalkoztatóval létesül, hanem a külföldi munkavállaló a magyarországi vállalatnál csak kiküldetésben van.
Milyen tartammal számolhatunk?
Az érvényesség maximális tartama maradt két év. A Btátv. alatt viszont az ehhez kapcsolódó rendelkezések is picit más színezetet kapnak. A korábbi eljárásrenddel ellentétben, amikor a munkavállaló a gyakorlatban annyiszor hosszabbíttathatta az engedélyt, ahányszor a munkáltatójával hosszabbították a (munka)szerződésüket, az új rendszerben a korlátozás nélküli folyamatos hosszabbítgatás lehetősége megszűnt. Az első kiadástól számított három év elteltével ugyanis nem hosszabbításért, hanem új engedélyért kell folyamodnia az érintettnek.
Ki jöhet még?
A Harmtv. alatt a munkavállalási célú tartózkodási engedéllyel rendelkező, illetve azt kérelmező külföldi állampolgár családtagja az előbbi tartózkodási engedélyéből „származtatva”, arra alapozva kérhette családi egyesülés biztosítása céljából a magyarországi tartózkodás jóváhagyását. Ez azt jelentette, hogy a viszonylag szoros rokoni kapcsolatban álló személy, ha a kérelemhez kapcsolódó egyéb feltételeket teljesültek, akár munkaviszony nélkül is itt élhetett dolgozó hozzátartozójával.
A Btátv. koncepcionális újraszabályozásának részeként ez a lehetőség sem maradt érintetlenül. A családegyesítési célból kérelmezett tartózkodás a korábban, ilyen engedéllyel rendelkező személyek számára egy nagyon szűk körben még továbbra is biztosított lehet, azonban az új kódex ennek a lehetőségét a foglalkoztatási célú engedéllyel rendelkezők családtagjai esetében megszüntette. Ez pedig gyakorlati szempontból nem kis jelentőségű változást indukálhat a munkavállalási hajlandóság tekintetében, figyelembe véve az egyes, szoros családi kapcsolatokkal rendelkező vendégmunkásokért megindult versenyt is. Ehhez kapcsolódóan azonban egyelőre konkrét, számokra is átültethető negatív hatásról nem tudunk beszámolni.
Országelhagyás mint munkáltatói kötelesség
Senkinek nem volt valószínűleg kétsége korábban sem afelől, hogy az ideiglenesen itt munkát vállaló a határozott időre engedélyezett foglalkoztatás megszűnését követően csak valamilyen megfelelő indokkal és az ahhoz társított jóváhagyással maradhatott az ország területén. Ha ilyen nem volt, távoznia kellett. Ezen kötelezettség megszegését szankcionálta a Harmtv. is.
A Btátv. viszont ebben is szintet lépett, és annak érdekében, hogy a felelősség súlyát a munkáltató is (még jobban) érezze, újításként bevezetésre került egy új bírságtípus szemmel is jól látható összegben. Ily módon tehát a társaságok is még érdekeltebbek abban, hogy minden külföldi munkavállalójuk, ha nem is haza, de rövid időn belül mindenképp az országhatáron kívülre kerüljön. Arra, hogy ezen kötelezettségek a cégek hogyan tudnak a legmegfelelőbb módon, őket ténylegesen védő formában eleget tenni, egyelőre nincs kiforrott hatósági gyakorlat, de ha valakit érdekelnének az ehhez kapcsolódó tanácsaink, javaslataink, keressen minket bártan.
Összefoglalás
Fontos, hogy a jelen összefoglaló célja a címben hivatkozott engedélyek közötti átfedések és különbségek átfogó áttekintése, de nem tértünk ki benne minden releváns részre, és a jelen cikk annak jellege, valamint általános célja miatt jogi tanácsnak sem minősül. Ha bármilyen kérdésük felmerülne akár a fentiekkel, akár az itt nem részletezett háttérrel kapcsolatban, vagy csak egy bővebb összefoglalót szeretnének, csak bíztatni tudjuk Önöket, hogy keressenek minket bártan.
Szerző: dr. Bohati Eszter, ügyvéd – CLVPartners
