CLVPartners

Hírek

Merre tovább, bértranszparencia? dr. Papp Anna Katalin írása

Olvasási idő: 8 perc

Ha megnyitunk bármilyen HR-portált, szinte minden nyitóoldalon találunk egy bértranszparenciával kapcsolatos hírt, ami nem is csoda. Véleményem szerint az 2023-as irányelv olyan átláthatóságot követel meg a vállalatoktól, amire még nem volt példa a munkajogban és alapvetően formálja át a cégek és munkavállalóik egymással való kommunikációját – meggyőződésem szerint pozitív irányba.

A téma nem újkeletű, tulajdonképpen már az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó 1957-es Római Szerződés is előírta annak az elvnek az alkalmazását, hogy a férfiak és a nők egyenlő munkáért egyenlő díjazást kapjanak. Magyarországon a Munka Törvénykönyve is számos rendelkezést tartalmaz, amelynek célja, hogy ne lehessen a nemek között különbséget tenni.

Az igazi változást az jelenti az elmúlt időszakban, hogy a férfiak és nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elve alkalmazásának a bérek átláthatósága és végrehajtási mechanizmusok révén történő megerősítéséről szóló 2023/970 IRÁNYELV („EUPTD”), felismerve, hogy a bérezési rendszerek nem átláthatóak és emiatt a munkavállalói igényérvényesítés nem lehetséges, konkrét nyilvánosságra-hozatali, tájékoztatási és riportolási kötelezettségeket telepít a foglalkoztatókra.

Az EUPTD tehát egyfajta végrehajtási irányelv és tudomásunk szerint a már előkészített minisztériumi tervezet sem sok többlettartalommal, szigorítással egészíti ki a szabályokat – hiszen azok már önmagukban is elég részletesnek mutatkoznak.

Tudjuk, hogy ügyfeleink egy része már jóideje foglalkozik a témával cégcsoport szinten, többen viszont a háttértámogatás hiányában vagy a magyar jogszabályi előírásokra várva önmaguk kezdték el feldolgozni a témakört. E körben sok esetben támogatást nyújtunk, de fontosnak tartjuk hírlevél formájában is tömören összefoglalni, hogy hogyan érdemes nekiállni a projektnek.

Természetesen számos szolgáltató megközelítését, végrehajtási modelljét megvizsgáltuk, amelyek működőképesek lehetnek, de mi álláspontunkat legfőképpen az EUPTD konkrét előírásaira, az uniós szakmai háttérintézmények iránymutatására és munkaanyagaira, továbbá az Európai Unió Bíróságának kapcsolódó, a tagállamokra is kötelező gyakorlatára alapozzuk. Tesszük ezt azért, mert véleményünk szerint ez a megközelítés adja a megfelelőségre törekvő vállalatok számára a legnagyobb biztonságot a folyamatban.

Az EUPTD megfelelési folyamat legfőbb teendői valamennyi vállalat részére 2026. június 7-től:

A munkavállalónak minősülő személyek és a bérelemek feltérképezése

Bár elsőre egyértelműnek tűnhet a munkavállaló fogalma, a magyar jogszabályi fogalomrendszernél az uniós definíció sokkal tágabb. Így valamennyi jogviszony munkajogi megítélés alá esik, amelyben a munkavállaló (i) meghatározott ideig; (ii) más irányítása alatt; (iii) munkát végez / szolgáltatást nyújt és (iv) ezért díjazásban (munkabérben) részesül.

Ennek megfelelőn körültekintően kell eljárni a munkáltatóknak, mert a beszállítói szerződéseik közül akár a freelancer, a gyakornok, a szövetkezeti vagy kölcsönzötti állomány is az EUPTD projekt alá tartozik ugyanúgy, akár a board tagok.

Szintén kiemelt jelentőségű, hogy a cég mely díjazási elemekre terjeszti ki a vizsgálatot. Az uniós fogalomhasználat és bírói gyakorlat alapján ugyanis nem csak az alapbér és a bónuszok, hanem akár a természetben kapott juttatások (céges pótszabadságok, bérletek, céges eszközök magánhasználata, internal mobility lehetőségek) és a cégcsoport szinten nyújtott juttatások (ESOP, MRP, VSOP rendszerek) is az EUPTD hatálya alá tartoznak. A díjazási elemek meghatározása versenyelőnyt jelenthet – pl. az álláshirdetésre jelentkezők esetében -, ugyanakkor muszáj lesz ennél holisztikusabban is megközelíteni a kérdést, mert historikusan nagy eltérések tapasztalhatóak egyes munkavállalók között és az üzleti titok, valamint személyhez fűződő jogok is sérülhetnek a folyamatban.

Munkakör, bérstruktúra kialakítása vagy felülvizsgálata

Bár a munkakör-struktúra megléte nem nevesített kötelezettség, álláspontom szerint enélkül nem vihető végig a megfelelési folyamat. Valamennyi tájékoztatási és riportolási kötelezettség ugyanis arra épül, hogy a foglalkoztató elszámoltatható legyen a tekintetben, melyik munkavállalója milyen munkát végez (munkaköri leírás feladatmeghatározási része). Ugyanakkor az is elvárás, hogy a cég felmérje, az adott munkakör betöltéséhez milyen készség, erőfeszítés, felelősség és munkafeltétel tartozik.

Ha megvan a bázisadat (munkavállalók, díjazás és munkakör), akkor állapítható meg, hogy mennyire objektív szempontok szerint történik a bérstruktúra kialakítása. Ehhez tehát az adott munkakörhöz társított díjazást kell minősíteni: mennyire objektív szempontok szerint került meghatározásra, ha eltérés van ugyanazon munkakörök tekintetében, az igazolható-e. Szintén ez a bázisinformáció fogja adni a bérnövekedési stratégia alapját, a jövőben ugyanis az előmeneteli lehetőségekről is tájékoztatni kell a kollégákat.

A fenti feladat elvégzése sok cég számára azért is kihívás, mert ilyenkor szembesül a középvezetői réteg azzal, hogy bizonyos beosztottak díjazása nem indokolható racionálisan, míg más, hosszabb távon kiszámíthatóan dolgozó munkavállalók bérezése nem került megfelelő mértékben növelésre vagy kiigazításra. A jövőre nézve egy fokkal könnyebb lesz kiépíteni a rendszert, a már kialakult eltéréseket kiigazítani vagy az indokokat feltárni ugyanakkor hosszabb idő és jelentős HR-időráfordítást igénylő folyamat. A jó hír, hogy a feladat elvégzése projektjelleggel kezelhető és az uniós szakmai anyagok is segítik a vállalatokat a gyorsabb eljárásban.

Azoknak a vállalatoknak, akik már rendelkeznek bértstruktúrával, érdemes az EUPTD fogalomrendszere alapján felülvizsgálni a munkaköröket és az irányelvben használt munkavállalói kategóriákat a riportra való felkészüléshez.

Adminisztráció, adminisztráció, adminisztráció

Az EUPTD nem titkolt célja, hogy a munkáltatóknak elszámoltathatónak kell lenni. Ezért a cégeknek négy irányban kell felépíteniük tájékoztatási eljárásrendjüket:

állásra pályázók felé

munkavállalók irányában

munkavállalói képviselőkkel folytatott egyeztetésekben

felügyeleti és ellenőrző szerv felé

A legtöbb magyar részletszabály e tekintetben várható: konkrét határidők, felelős hatóság kijelölése, valamint a mulasztás esetére irányadó szankciók nevesítése ugyanis tipikusan a tagállami jogalkotó hatásköre.

A munkáltatók igen széles körben kötelesek bemutatni a fent említett struktúrából kinyerhető béradatokat, minden esetben a nemek közötti bérkülönbség százalékos mértékű összehasonlításával együtt.

Mivel ezzel kapcsolatban számos félreértés merül fel, és gyakran jelennek meg félinformációk, fontos hangsúlyozni, hogy a fenti feladatok túlnyomó része csak meghatározott méretű vállalatok számára kötelező idén júniustól. A KKV-szektor annyiban kap könnyítést, hogy a hatóságok és munkavállalói képviselők felé történő jelentéstétel sávosan kerül bevezetésre, az alábbiak szerint:

250 vagy annál több munkavállaló 2027. június 7. és azt követően évente
150-249 munkavállaló 2027. június 7. és azt követően háromévente
100-149 munkavállaló 2031. június 7. és azt követően háromévente
1-99 munkavállaló önkéntesen

EUPTD általános megközelítése

Az eddigi tapasztalatunk alapján ugyanilyen fontos, hogy – a teljesség igénye nélkül – az alábbi szempontok is kitárgyalásra és megfontolásra kerüljenek még a megvalósítás előtt és ne egy önmagában álló, elkülöníthető projektként tekintsük az EUPTD implementációjára:

munkavállalói kíváncsiság

új piaci szereplők és szolgáltatások (új benchmark-lehetőségek, kompetenciatérkép kialakítása, folyamatmenedzsment

nyilvánosság szerepe

piaci versenyre gyakorolt hatás

eljárásrendek átalakulása

AI adta lehetőségek

menedzsment tagok juttatási rendszerének specialitása

Azt gondolom, hogy ha belső HR vagy jogi osztály munkatársaként vesznek részt a feladatban, hihetetlenül izgalmas és szakmailag is sok kihívást rejtő időszak elé néznek partnereink. Bár az EUPTD bevezetése egy magyar szervezetbe biztosan sok időráfordítást igényel, hosszú távú hatásai (pl. toborzás hatékonyabbá tétele, kiválasztási és értékelési szempontok standardizálása – és annak számonkérhetősége, transzparens vállalati HR kultúra) végső soron pozitívak és a mindennapi együttműködést segítőek lesznek. Természetesen ebben mindvégig támogatjuk ügyfeleinket, mert a részletszabályok együttes értelmezése és egyéb munkajogi (és szélesebb körű jogi) megítélése a gyakorlatban sok kérdést vet fel, amire érdemes már előre felállítani a helyes válaszokat.

Kép forrása: pixabay, pexels.com

Merre tovább, bértranszparencia? dr. Papp Anna Katalin írása Read More »

A CLVPartners kiemelkedő eredményeket ért el a Chambers and Partners Europe© és a Legal 500© 2026-os kiadványaiban

Örömmel osztjuk meg, hogy a Chambers and Partners© és a Legal 500© 2026-ban sorozatban 15. alkalommal rangsorolta irodánkat, ráadásul több kategóriában: munkajog, kereskedelmi jog, társasági jog és MA, adatvédelem témakörökben egyaránt azon kevés irodák egyike vagyunk Magyarországon, akik kiemelésre kerültek.

Az idei év különösen fontos mérföldkő számunkra, hiszen egy kategóriával előrébb léptünk, és magasabb band minősítést értünk el.

Boutique irodaként, versenyezve a legnagyobb nemzetközi, közel százfős irodákkal ez az előrelépés kiemelkedő elismerés számunkra, amely megerősíti szakmai elhivatottságunkat, és törekvésünket, hogy ügyfeleinknek a lehető legmagasabb szintű szolgáltatást nyújtsuk.

Külön öröm számunkra, hogy irodavezető partnerünk, Papp Anna egyéni elismerésben is részesült, és a kiadvány Magyarország kiemelkedő munkajogi ügyvédei között említi.

Szeretnénk megosztani néhány, számunkra különösen értékes visszajelzést, amit az ügyfeleink a minősítő szervezetnek mondtak el:

Az ügyvédi iroda szakmai felkészültsége, gyakorlatias szemléletmódja és kiemelkedő ügyfélszolgálata révén valóban kiemelkedik a munkajogi piacon.

„A csapat barátságos, könnyen elérhető, és még rövid határidővel is időszerű tanácsadást nyújt. Kiemelkedő erőssége, hogy képes egyensúlyt teremteni a gyors ügyintézés és a jól átgondolt, gyakorlatias tanácsadás között.”

„A csoport különösen nagy tapasztalattal rendelkezik a visszaélést bejelentő rendszerek kialakításában, valamint a belső munkahelyi vizsgálatok adatvédelmi követelményeinek kezelésében. Ez magában foglalja annak biztosítását is, hogy az érzékeny vállalati ügyek vagy zaklatási bejelentések kivizsgálása során is tiszteletben tartsák a „beépített adatvédelem” elvét.”

„A CLVPartners mindig rugalmas, proaktív és megoldásorientált. Megközelítésük holisztikus: a közvetlen probléma megoldásán túl olyan területekre is rávilágítanak, amelyekre mi talán nem gondoltunk, de amelyek elengedhetetlenek.”

„Papp Anna rugalmasságról, felkészültségről, széleskörű tapasztalatról, pontosságról és ügyfélközpontúságról tesz tanúbizonyságot. Átfogó szakértelme mellett a gyakorlati oldalát is jól ismeri a dolgoknak.”

„Bármilyen kérdésünkkel számíthatunk Papp Annára. Nincs olyan problémánk, amelyre ne lenne megoldási javaslata. Szakmai tudása és elkötelezettsége kiemelkedő.”

„Barbara Seregély széles körű tapasztalattal rendelkezik a határokon átnyúló vállalatfelvásárlások és -egyesülések, valamint a társasági jog területén.”

„Hrebenku Anikó kiváló ügyfélélményt biztosít, gondoskodva arról, hogy az egyes témákkal olyan szakértők foglalkozzanak, akik következetes támogatást nyújtanak.”

Köszönjük ügyfeleink az egész éves bizalmát és értékes visszajelzéseit. A jövőben is elkötelezetten dolgozunk azon, hogy hatékonyan támogassuk partnereink mindennapos működését.

Kép forrása: pexels.com, Fotó: Pixabay

A CLVPartners kiemelkedő eredményeket ért el a Chambers and Partners Europe© és a Legal 500© 2026-os kiadványaiban Read More »

MI Rendelet hatályával kapcsolatos kérdések

Olvasási idő: 5 perc

2024. június 12-én új korszak kezdődött a mesterséges intelligencia („MI”) szabályozásában: elfogadásra és közzétételre került az Európai Uniómesterséges intelligenciáról szóló rendelete („MI Rendelet”). A jogszabály célja, hogy keretet adjon az MI biztonságos, átlátható és felelős fejlesztésének és alkalmazásának az Európai Unióban. Annak érdekében, hogy megfelelően értelmezni tudjuk az MI Rendeletben előírt kötelezettségeket, mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy pontosan milyen szervezetekre, tevékenységekre vagy technológiai megoldásokra vonatkozik a szabályozás.

Cikksorozatunk második részében ezért az MI Rendelet hatályával kapcsolatos legfontosabb szabályokat vesszük górcső alá, hogy segítsünk ügyfeleinknek időben megkezdeni a megfelelésre való felkészülést, és felismerni, ha működésük során olyan MI-rendszereket fejlesztenek vagy használnak, amelyekre az MI Rendelet előírásai alkalmazandók.

MI Rendelet hatályával kapcsolatos legfontosabb szabályok

MI Rendelet szabályozásának tárgya

Az MI Rendelet alapvetően az MI-rendszerek szabályozására terjed ki. Ennek megfelelően elsőként fontos azt azonosítani, hogy mi minősül MI rendszernek.

A MI Rendelet alapján az MI-rendszer olyan gépi alapú rendszer, amelyet kifejezetten úgy terveztek, hogy különböző szintű autonómiával működjön, és a telepítését követően képes legyen alkalmazkodni. Ezek a rendszerek explicit vagy implicit célok érdekében elemzik a kapott bemeneteket, és azok alapján generálnak kimeneteket – például előrejelzéseket, tartalmakat, ajánlásokat vagy döntéseket –, amelyek hatással lehetnek a fizikai vagy virtuális környezetre.

A MI-rendszereket alapvetően az különbözteti meg a hagyományos szoftvermegoldásoktól, hogy képesek a bemeneti adatokból tanulni, azok alapján következtetéseket levonni, illetve modelleket alkotni. Ezzel szemben a klasszikus programozási megközelítésekre épülő, egyszerűbb szoftverrendszerek – ideértve azokat a rendszereket is, amelyek kizárólag előre meghatározott, ember által rögzített szabályok alapján hajtanak végre automatizált műveleteket – nem rendelkeznek ilyen tanulási vagy adaptációs képességekkel. Ennek következtében ezek a megoldások nem minősülnek MI-rendszernek, és így a vonatkozó szabályozás hatálya sem terjed ki rájuk.

Hagyományos szoftvermegoldásnak tekinthetők például az olyan alkalmazások, amelyek működése teljes mértékben előre meghatározott szabályokon alapul, és nem képesek önálló tanulásra vagy adaptációra. Ilyen lehet többek között egy hagyományos számológép, a Microsoft Excel egyes alapvető funkciói, illetve azok a pénzügyi előrejelzésekhez használt teljesítményértékelő szoftverek, amelyek kizárólag múltbeli adatok feldolgozására és egyszerű statisztikai következtetések levonására alkalmasak.

Fontos továbbá kiemelni, hogy az MI-rendelet főszabály szerint bizonyos speciális területekre nem alkalmazandó. A szabályozás hatálya nem terjed ki a katonai, védelmi vagy nemzetbiztonsági célból alkalmazott MI-rendszerekre, valamint azokra a rendszerekre, modellekre és eredményekre sem, amelyeket kifejezetten tudományos kutatás és fejlesztés céljára hoztak létre. Emellett a rendelet nem vonatkozik azokra a természetes személyekre sem, akik az MI-rendszereket kizárólag személyes, nem szakmai célból használják.

Területi és személyi hatály

Az MI Rendelet hatálya nem korlátozódik kizárólag az Európai Unió területén letelepedett szereplőkre. A szabályozás minden olyan MI-rendszerre alkalmazandó, amelyet az Európai Unió belső piacán hoznak forgalomba, helyeznek üzembe vagy használnak. Ennek megfelelően a rendelet bizonyos esetekben az Unión kívül letelepedett szereplőkre is kiterjed.

A szabályozás alapvetően minden olyan szereplőre kiterjed, aki kapcsolatba kerül MI-rendszerekkel a fejlesztéstől a felhasználásig. Ennek megfelelően a MI Rendelet hatálya alá tartozhatnak többek között a fejlesztők, szolgáltatók, forgalmazók, importőrök, telepítők, üzemeltetők, valamint a rendszerek felhasználói is

Időbeli hatály

Az MI Rendelet rendelkezései fokozatosan lépnek hatályba.

Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy az MI Rendelet egyes előírásai már jelenleg is hatályosak. Ezek közé tartoznak többek között a fogalommeghatározásokra vonatkozó rendelkezések, az elfogadhatatlan kockázatot jelentő – azaz tiltott – MI-rendszerekre vonatkozó szabályok, az általános célú MI-modellekre irányadó kötelezettségek, valamint az MI-jártasságra, a hatósági felügyeletre és a szankciókra vonatkozó előírások.

Kiemelt jelentőséggel bír az úgynevezett MI-jártasság követelménye. E rendelkezés értelmében az MI-rendszert alkalmazó szervezetek kötelesek biztosítani, hogy a rendszert kezelő vagy működtető személyek megfelelő szintű ismeretekkel rendelkezzenek az MI-vel kapcsolatban.

Az MI Rendelet hatályos szövege szerint a rendelkezések túlnyomó része 2026. augusztus 2-án válik alkalmazandóvá. Mindazonáltal az Európai Bizottság a digitális omnibusz csomag keretében már 2025 novemberében javaslatot tett arra, hogy egyes szabályok alkalmazását legfeljebb 18 hónappal elhalasszák.

A végrehajtással kapcsolatban további bizonytalanságot okoz, hogy a Bizottságnak 2026. február 2-ig iránymutatást kellett volna közzétennie a nagy kockázatú MI-rendszerek besorolásáról. Ez az iránymutatás kulcsfontosságú annak meghatározásához, hogy egy adott MI-alkalmazás magas kockázatúnak minősül-e, és ennek következtében szigorúbb dokumentációs, megfelelési és felügyeleti követelmények vonatkoznak-e rá. Az iránymutatás közzététele azonban egyelőre elmaradt. Emellett több tagállamban is nehézségek merültek fel a rendelet végrehajtásáért felelős hatóságok kijelölésében.

Mindezek következtében a hatálybalépés és az egyes rendelkezések gyakorlati alkalmazása tekintetében jelenleg is jelentős bizonytalanság tapasztalható.

Hazai szabályozás

A rendeleti forma miatt a magyar szabályozás alapvetően kiegészítő jellegű az uniós szabályokhoz képest. Ennek megfelelően az Európai Unió mesterséges intelligenciáról szóló rendeletének magyarországi végrehajtásáról szóló 2025. évi LXXV. törvény („MI Törvény”) kizárólag azokra az ügyekre, szervezetekre és MI-rendszerekre vonatkozik, amelyek Magyarországot vagy annak területét érintik.

Az időbeli hatály tekintetében a MI Törvény főszabályként 2025 decemberétől alkalmazandó, azonban kivételt képez a szabályozói tesztkörnyezetre vonatkozó rendelkezés, amely 2026. augusztus 2-án lép hatályba.

Összegzés:

Az MI Rendelet azokat a rendszereket szabályozza, amelyek képesek a bemeneti adatok alapján tanulni, következtetéseket levonni vagy autonóm módon kimeneteket generálni, míg a kizárólag előre meghatározott szabályok szerint működő hagyományos szoftverek nem tartoznak a hatálya alá. Az MI Rendelet területi hatálya széles, mivel nemcsak az EU-ban letelepedett szereplőkre vonatkozik, hanem azokra is, akik az uniós piacon hoznak forgalomba MI-rendszereket vagy azok kimeneteit az EU-ban használják. A szabályozás a fejlesztéstől a felhasználásig valamennyi érintett szereplőre kiterjed. Bár az MI Rendelet szabályai fokozatosan válnak alkalmazandóvá, több kulcsfontosságú rendelkezés már hatályos, ugyanakkor a végrehajtással kapcsolatos iránymutatások és intézményi feltételek hiánya jelenleg bizonytalanságot okoz a gyakorlati alkalmazásban.

Kép forrása: pexels.com, Tara Winstead

MI Rendelet hatályával kapcsolatos kérdések Read More »

Az Európai Adatvédelmi Testület aktuális tevékenységei az adatvédelmi megfelelés érdekében

Olvasási idő: 7 perc

Az Európai Adatvédelmi Testület közzétette a 2026. február 11-én elfogadott, a 2026–2027. évekre szóló munkaprogramját (a továbbiakban: „Program”). A Program nemcsak stratégiai irányokat, hanem konkrét, a szervezetek mindennapi megfelelését segítő eszközöket is kijelöl. Jelen cikkünkben a konzultáció eredményét és az Európai Adatvédelmi Testület Programban foglalt terveit foglaljuk össze.

Előzmények

Az Európai Adatvédelmi Testület a 2024–2027-es stratégiájában négy, egymásra épülő prioritást jelölt ki. Ezek közé tartozik az adatvédelmi szabályok egységes és következetes érvényesítésének erősítése, valamint a szervezetek jogkövető működésének támogatása. Kiemelt cél továbbá az adatvédelmi hatóságok közötti – különösen határokon átnyúló – együttműködés elmélyítése. A stratégia hangsúlyt helyez arra is, hogy az adatvédelem megfelelően érvényesüljön a gyorsan fejlődő digitális és több szabályozási területet érintő környezetben – ideértve például a mesterséges intelligencia alkalmazásait is. Emellett az Európai Adatvédelmi Testület célja a magánélet és a személyes adatok védelméről szóló nemzetközi párbeszéd aktív ösztönzése és formálása. A Program az Európai Adatvédelmi Testület a 2024–2027 közötti időszakra vonatkozó stratégiájának végrehajtását segíti, az abban meghatározott prioritásokon és az érdekelt felek számára legfontosabbnak ítélt szükségleteken alapul.

A Program fő elemei

A Program az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről („GDPR”) következetes alkalmazására épít, és négy pillér mentén határozza meg az Európai Adatvédelmi Testület 2026-2027 évi tevékenységét: harmonizáció és megfelelés, közös végrehajtási kultúra, a digitális szabályozási környezet kihívásai, valamint a globális adatvédelmi párbeszéd.

Harmonizáció és jogértelmezési egyértelműség

Az Európai Adatvédelmi Testület továbbra is részletes, ugyanakkor közérthető iránymutatásokat kíván kiadni olyan témákban, melyeket kulcsfontosságúnak tart az érdekelt felek rendezvényeken és konzultációkon jelzett tapasztalatai, visszajelzései alapján, mint anonimizálás és álnevesítés; jogos érdek alapján történő adatkezelés; „consent or pay” modellek; az adatvédelmi tisztviselőkre vonatkozó iránymutatás célzott frissítése.

Az Európai Adatvédelmi Testület emellett új eszközökkel kívánja elősegíteni a GDPR alkalmazását, különösen a kis-és középvállalkozások számára, így sablonok, útmutatók kiadását tervezik. Az Európai Adatvédelmi Testület ennek érdekében 2025. november 5. és december 3. között nyilvános konzultációt folytatott annak feltérképezésére, hogy milyen gyakorlati sablonok segítenék leginkább a szervezetek GDPR-megfelelését.

A visszajelzések alapján a legnagyobb igény az adatkezelési tevékenységek nyilvántartására, az adatvédelmi hatásvizsgálatra, a jogos érdek mérlegelési tesztre, az adatvédelmi tájékoztató sablonjára, az adattovábbítási hatásvizsgálatra, az adatfeldolgozási szerződésmintára, az adatvédelmi incidens-bejelentő űrlapra és a kockázatértékelési sablonra mutatkozott. Az Európai Adatvédelmi Testület a Programba végül három kiemelt sablon – a jogos érdek mérlegelési teszt, az adatkezelési tevékenységek nyilvántartása és az adatvédelmi tájékoztató – kidolgozását emelte be, azzal a céllal, hogy ezek egységes, gyakorlatorientált támogatást nyújtsanak a szervezetek számára, különösen a kisebb erőforrással rendelkező szereplők esetében.

Az Európai Adatvédelmi Testület ezen felül támogatja az adatkezelők és adatfeldolgozók számára előírt megfelelési intézkedések kidolgozását és végrehajtását például tanúsítási rendszerekkel, magatartási kódexekkel és akkreditációval kapcsolatos vélemények kiadásával.

Erősebb végrehajtási kultúra és együttműködés

A második pillér célja a GDPR alkalmazásának és végrehajtásának következetessége, valamint tagjai közötti együttműködés fokozása. Az Európai Adatvédelmi Testület továbbra is támogatni fogja az együttműködés és a végrehajtási eszközök fejlesztését, valamint előmozdítja a szakértelem megosztását. Az erőfeszítések arra is összpontosulnak, hogy a prioritást élvező kérdésekre nagyobb figyelmet fordítsanak és megteremtsék az összhangot.

E célok mentén az Európai Adatvédelmi Testület a GDPR következetes alkalmazására és a hatóságok közötti hatékony együttműködésre koncentrál. Ennek érdekében frissíti többek között a határokon átnyúló ügyek kezelésére vonatkozó iránymutatásokat, a bírságkiszabási elveket, a kölcsönös segítségnyújtás és sürgősségi eljárások szabályait. A koordinált végrehajtási kerettel (CEF) kapcsolatos fellépés körében 2026-ban a GDPR 12-14. cikkei szerinti, az érintettek részére nyújtandó átlátható tájékoztatás, kommunikáció és az érintett jogainak gyakorlására vonatkozó intézkedésekkel kapcsolatos kötelezettségek teljesítésére fókuszál. Szükség esetén munkacsoportokat hoz létre, hogy operatív platformokat biztosítsanak az érvényesítéssel kapcsolatos ügyekben történő együttműködést igénylő esetekhez. A következetességi mechanizmus hatékony működésének biztosítása érdekében a nemzeti felügyeleti hatóságok részére szóló véleményeket fogad el, melyek célja a következetes döntéshozatal támogatása.

Adatvédelem a digitális jogszabályok metszéspontjában

Az Európai Adatvédelmi Testület kiemelt célja a különböző uniós digitális jogszabályok közötti koherencia biztosítása. A gyorsan változó technológiai és piaci környezetben az adatvédelem már nem önálló szabályozási terület, hanem számos más uniós jogszabállyal (mint például a mesterséges intelligenciáról szóló rendelet) szoros kölcsönhatásban érvényesül. Ennek megfelelően egyre nagyobb jelentősége van az egységes értelmezésnek, a hatóságok közötti összehangolt fellépésnek és a világos iránymutatásoknak. Ezért az Európai Adatvédelmi Testület együttműködik más szabályozó hatóságokkal az adatvédelemmel kapcsolatos kérdésekben, hogy támogassa az új, szabályozási határokon átnyúló környezetet, például a versenyhatóságokkal, a fogyasztóvédelmi hatóságokkal és más jogi aktusok alapján illetékes hatóságokkal. Technológiai szinten napirenden lesz a generatív mesterséges intelligencia, a telemetriai és diagnosztikai adatok, valamint a blokklánc adatvédelmi kérdéseinek vizsgálata.

Globális adatvédelmi párbeszéd és adattovábbítás

Az Európai Adatvédelmi Testület továbbra is előmozdítja a magánélet és az adatvédelemről szóló globális párbeszédet, különös tekintettel a tagjai és a harmadik országok hatóságai közötti nemzetközi együttműködésre a végrehajtás terén. Cél a harmadik országok hatóságaival való együttműködés erősítése, különösen azokkal, amelyek uniós megfelelőségi határozattal rendelkeznek.

Összegzés: több támogatás, nagyobb jogbiztonság

A Program egyik legfontosabb üzenete, hogy az adatvédelmi megfelelés nem pusztán ellenőrzési kérdés, hanem támogatható, strukturálható folyamat. A sablonok kidolgozása, a harmonizált iránymutatások és a megerősített hatósági együttműködés mind azt a célt szolgálják, hogy a GDPR alkalmazása kiszámíthatóbbá és gyakorlatiasabbá váljon. Ugyanakkor továbbra is minden szervezetnek a saját üzleti folyamataira és adatkezelési kockázataira kell szabnia az adatkezelési dokumentumokat és folyamatokat. Az Európai Adatvédelmi Testület ezzel egyszerre kívánja erősíteni az alapjogok védelmét, támogatni a szervezetek működését és biztosítani, hogy az európai adatvédelem a gyorsan változó digitális környezetben is koherens és versenyképes maradjon.

Kép forrása: pexels.com, MART PRODUCTION

Az Európai Adatvédelmi Testület aktuális tevékenységei az adatvédelmi megfelelés érdekében Read More »

A munkáltató működésével összefüggő okra alapított felmondások esetei, jogi keretei a gyakorlatban

Olvasási idő: 5 perc

A munkaviszony megszüntetése a munkajog egyik legösszetettebb, fokozott körültekintést igénylő területe. A jogszerű eljárás biztosítása érdekében elengedhetetlen, hogy a munkáltató pontosan ismerje a vonatkozó jogszabályokat, valamint a feleket megillető jogokat és őket terhelő kötelezettségeket. Ezért a megfelelés érdekében cikkünkben áttekintjük a munkáltatói felmondás lehetséges okait, azon belül pedig részletesen ismertetjük a munkáltató működésével összefüggő okra alapított felmondásokra vonatkozó gyakorlati szempontokat.

Munkaviszony munkáltató általi megszüntetésére irányadó főbb szabályok

A munkajogi szabályozás rendeltetését elsősorban a munkajog szociális funkciója, valamint a felek közötti alá-fölérendeltségi viszony határozza meg. Ebből következően a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény („Munka Törvénykönyve”) részletesen rögzíti, hogy a munkáltató milyen anyagi jogi és eljárási feltételek fennállása esetén jogosult a munkavállaló munkaviszonyát megszüntetni.

A munkaviszony megszüntetésének egyik módja lehet a munkáltató által közölt felmondás. Amikor felmerül a munkáltató oldaláról a munkaviszony felmondással történő megszüntetésének igénye, meg kell vizsgálni, hogy a jogszabály által megkövetelt alappal rendelkezik-e.

Határozatlan idejű munkaviszony esetén a felmondás oka kizárólag a

munkavállaló képessége,

magatartása, vagy

a munkáltató működésével összefüggő ok lehet.

Látható tehát, hogy az okcsoportok két nagyobb kategóriába sorolhatóak attól függően, hogy azok a munkavállalóhoz vagy a munkáltatóhoz kapcsolódnak.

A gyakorlatban sokszor nem határolható el élesen, hogy a kifogásolt körülmény a munkavállaló képességével vagy magatartásával függ össze (pl.: teljesítményproblémák esetén sokszor nem teljesen egyértelmű, hogy azt a munkavállaló hozzáállása vagy képességbeli hiányai okozzák). Más esetekben viszont élesen elkülönülnek ezek a körülmények (pl.: a munkavállaló rendszeres késése tipikusan magatartásbeli, míg az egészségi alkalmatlanság vagy a szükséges nyelvtudás meg nem léte képességbeli hiányoságokra utal). Természetesen bármelyik esetkör megalapozhatja a munkáltató felmondási jogát.

A másik nagy esetkör a munkáltató működésével összefüggő ok lehet, amelynek elnevezéséből adódóan is látszik, hogy független a munkavállaló magatartásától, illetve képességétől. Előfordul, hogy a munkáltatónál a megrendelések száma csökken, a gazdasági környezet kedvezőtlenül alakul, vagy, hogy a versenyképesség fenntartása érdekében szervezeti átalakításra, átszervezésre, ill. kiszervezésre van szükség. Természetesen ilyen esetekben is felmerülhet egyes munkaviszonyok megszüntetésének az igénye, amely csakugyan jogszerű alapja lehet a munkáltatói felmondásnak. Mivel jelen cikkünk kifejezetten a munkáltató működésével összefüggő okra alapított felmondásokra fókuszál, a továbbiakban ezt az okcsoportot ismertetjük részletesen.

A munkáltató működésével összefüggő felmondás okai és szabályai

Elsőként érdemes hangsúlyozni, hogy a munkáltató működésére alapított felmondási ok egy átfogó kategória, hiszen az számos specializált, gazdasági indíttatású döntést foglalhat magában, amelyek taxatív törvényi felsorolása nem lenne életszerű. Az alábbiakban néhány tipikus esetkört ismertetünk, utalva rá, hogy ezek akár együttesen is megvalósulhatnak.

Munkakör megszüntetésről beszélhetünk akkor, amikor a munkáltató egy adott munkakört a szervezeten belül teljesen megszüntet és így ezzel összefüggésben valamennyi, az adott munkakörben dolgozó munkavállaló munkaviszonya megszüntetésre kerül.

A fentiekkel ellentétben, nem munkakör megszüntetésről, hanem létszámcsökkentésről van szó akkor, amikor a munkáltató az adott pozíciót nem, de az abban foglalkoztatott munkavállalók létszámát (pl.: a feladatok csökkenése, digitalizáció okán) csökkenti. Bár a döntés gazdasági racionalitását, illetve a kiválasztás szempontjait a bíróság nem vizsgálja, természetesen ilyenkor is figyelemmel kell lenni az alapelvekre – különös tekintettel például az egyenlő bánásmód követelményére, illetve a joggal való visszaélés tilalmára.

A minőségi csere szintén a munkáltatói érdek- és döntési körbe tartozó felmondási okok egyike. A csere háttere, hogy a munkáltató úgy dönt, a jövőben többletkvalitásokkal rendelkező munkavállalóval tölti be az adott munkakört, például adott nyelv ismeretét vagy többletképzettséget vár el a munkakör betöltőjétől.

Másik tipikus eset szokott lenni, amikor a munkáltató úgy dönt, hogy a feladatok ellátását a jövőben másképpen szervezi meg, például klasszikus munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállalók alkalmazása helyett munkaerő-kölcsönzési, egyszerűsített foglalkoztatási vagy vállalkozási/megbízási jogviszonyok létesítésével.

A felmerülő okok közös jellemzője, hogy a munkáltató szervezeti vagy gazdálkodási döntéseinek célszerűségét önmagában nem lehet megkérdőjelezni. Ennek megfelelően a bíróság az átszervezéssel összefüggő felmondásokat nem minősítheti jogellenesnek pusztán azért, mert a döntés célszerűsége, gazdasági racionalitása vitatható. Hasonlóképpen a munkavállaló sem hivatkozhat sikeresen arra, hogy a felmondás alapjául szolgáló intézkedés nem volt gazdaságilag racionális. Fontos azonban, hogy a munkavállaló munkaviszonya megszüntetésének oka okszerű kell, hogy legyen, vagyis az említett gazdasági okkal összefüggésben kell, hogy álljon a kiválasztott munkavállaló leépítése.

Csoportos létszámcsökkentésre irányadó szabályok alkalmazása

Amennyiben a munkáltató működésére hivatkozva, viszonylag rövid időtartamon belül meghatározott számú munkavállaló munkaviszonyát szünteti meg, a döntés csoportos létszámcsökkentésnek minősülhet. Ebben az esetben a munkáltatót speciális eljárási, egyeztetési és tájékoztatási kötelezettségek terhelik. Ennek oka, hogy ilyen esetben a munkavállalók nagyobb körét érinti a felmondás, amely egyéni és társadalmi szinten is kihívást okozhat. Mivel nagyszámú munkavállaló kerülhet a munkaerőpiacra hirtelen, ennek ellensúlyozásaképpen a törvény meghatározott, garanciális elemeket tartalmazó eljárásrend követését írja elő. A szabályok azt hivatottak szolgálni, hogy mind az érintett munkavállalók, mind a munkaerőpiac, illetve a munkavállaló mihamarabbi elhelyezkedését segítő állami foglalkoztatási szerv is fel tudjon készülni a változásra. Ennek részletes szabályait cikksorozatunk következő részében részletesen is ismertetjük.

Összefoglalás

Összességében elmondható, hogy a munkaviszony megszüntetése a munkajog egyik legösszetettebb területe, amelynek kiemelt célja a munkavállaló és a munkáltató közötti hatalmi egyensúly kiegyenlítése. A munkáltatói felmondás egyik lehetséges indoka a munkáltató működésével összefüggő ok, amely a szervezet átalakításának vagy a gazdasági stabilitás megőrzésének eszköze lehet. Az ilyen indokra alapított felmondások esetén különösen fontos a szabályozás alapos ismerete, hiszen, ha rövid időn belül meghatározott számú munkavállaló munkaviszonyát szünteti meg a munkáltató erre az okra hivatkozva, a döntés csoportos létszámcsökkentésnek minősülhet, amely speciális eljárási kötelezettséggel jár.

Kép forrása: pexels.com, Jahoo Clouseau

A munkáltató működésével összefüggő okra alapított felmondások esetei, jogi keretei a gyakorlatban Read More »

Az ügyvezető felelőssége és a felelősségkorlátozás lehetséges módjai

Olvasási idő: 7 perc

Bevezetés

A magyar társasági jog kulcsszereplője a gazdasági társaságok operatív irányításáért felelős vezető tisztségviselő, kft. esetén tipikusan az ügyvezető. A Polgár Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény („Polgári Törvényköny”) részletesen meghatározza a rájuk vonatkozó alapvető szabályokat és felelősségüket is, mely nem csupán a mindennapi operatív döntésekre, hanem kiemelten a társaság pénzügyi és fenntarthatósági beszámolóira is kiterjed. Mindez különösen hangsúlyossá válik az egyre közeledő általános beszámolási időszakkal. A naptári évvel megegyező üzleti évet alkalmazó társaságok számára május hónap kiemelkedő jelentőségű, ugyanis május 20-ig be kell nyújtani a legfőbb adóbevallásokat, május 31-ig pedig hivatalosan is el kell fogadni és közzé kell tenni az éves beszámolót. A közelgő határidők miatt fontos, hogy ügyfeleink tisztában legyenek az ügyvezető ennek vonatkozásában fennálló feladatainak és felelősségének legfontosabb szabályaival.

Jelen cikkünkben az ügyvezetők – első sorban – éves beszámolóval kapcsolatban fennálló felelősségének kérdését járjuk körül. Ezen kereteken belül bemutatjuk, hol húzódnak e felelősség határai és hogyan lehet ezeket a kockázatokat tudatosan, megfelelő védőhálók kiépítésével korlátozni.

Az ügyvezető felelősségéről általánosságban

A Ptk. világosan lefekteti az ügyvezetés alapelveit. Az ügyvezető a társaság operatív irányításáért felel, és ezen tevékenységét a társaság érdekeinek elsődlegessége alapján köteles ellátni.

Az ügyvezetővel szemben támasztott legfontosabb elvárás az úgynevezett „gondos üzletember” mércéje. Ez az objektív mérce megköveteli, hogy a vezető tisztségviselő a döntéseit minden esetben megfelelő informáltság mellett, jóhiszeműen, a lehetséges üzleti és jogi kockázatok előzetes mérlegelésével, és kizárólag a társaság érdekeit szem előtt tartva hozza meg. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az operatív irányítás során az ügyvezető nem hozhat olyan döntést, amely saját vagy harmadik fél (ideértve a tagokat is) érdekeit a társaság gazdasági stabilitása elé helyezi. A Ptk. ezzel egyértelművé teszi, hogy a korlátozott felelősség kizárólag a tagokat védi, az ügyvezető mögöttes személyes felelőssége a tisztségéből fakadó mulasztásokért és jogsértésekért ettől függetlenül fennáll.

A beszámoló előkészítésével és elfogadásával kapcsolatos felelősség

Az ügyvezető egyik jelentős feladata a számviteli törvény szerinti éves beszámoló elkészítése, elfogadtatása és közzététele. Noha a könyvvezetést és az adóbevallások összeállítását gyakorta külső vagy belső könyvelők, számviteli szakemberek végzik, a jogi és kártérítési felelősség a könyvvezetés szabályszerűségéért és a beszámoló tartalmának valódiságáért az ügyvezetőt terheli.

A beszámoló elfogadása, valamint az adózott eredmény felhasználására vonatkozó döntés a társaság legfőbb szervének kizárólagos hatásköre. Az ügyvezető kötelezettsége ennek kapcsán a tervezet elkészítése, a legfőbb szerv elé terjesztése, és az eredmény felhasználására vonatkozó írásbeli javaslat megtétele.

Amennyiben pedig az ügyvezető érzékeli, hogy a társaság tőkehelyzete nem megfelelő, köteles intézkedni a taggyűlés összehívása iránt és kezdeményezni a helyzet mihamarabbi orvoslását.

Az ügyvezetői felelősség mitigálása – gyakorlati lehetőségek

Felmentvény adása

Maga a Polgári Törvénykönyv is tartalmaz az ügyvezetők felelősségének korlátozására szolgáló eszközt, az ún. felmentvény adását. A felmentvény lényege, hogy a legfőbb szerv igazolja az előző üzleti évben kifejtett ügyvezetői tevékenység megfelelőségét. Megadása esetén a társaság a későbbiekben főszabály szerint nem érvényesíthet kártérítési igényt az adott időszakra vonatkozó ügyvezetési kötelezettségszegés miatt.

Fontos azonban tisztázni, hogy a felmentvény nem nyújt abszolút védelmet. Amennyiben utóbb bebizonyosodik, hogy a felmentvény alapjául szolgáló tények, adatok valótlanok vagy hiányosak voltak, e körben a társaság kártérítés iránti igénye fennáll az ügyvezetővel szemben.

Belső eljárásrend kialakítása

Az ügyvezető felelőssége oly módon korlátozható, ha a jelentős döntések meghozatalára a vállalaton belül megfelelő eljárásrend kerül kialakításra. Ez számos módon megvalósulhat (pl.: együttes aláírási rendszer bevezetése vagy adott terület szerint történő jóváhagyási-aláírási folyamat alkalmazása).

Legfőbb szervi jóváhagyáshoz kötött döntések

Nagyon gyakori, hogy bizonyos, alapvetően az ügyvezető hatáskörébe tartozó döntéseket egy társaság előzetes legfőbb szervi jóváhagyáshoz köt. Ezek meghatározása számos módon megtörténhet (pl.: döntési tárgykör alapján vagy meghatározott pénzügyi limitre tekintettel). Természetesen annak sincs akadálya, hogy az ügyvezetés olyan kérdésben kérjen jóváhagyást a taggyűléstől, amelyhez jogszabály és létesítő okirat szerint alapvetően nem kötelessége. Ilyen esetben – támogatottság esetén – értelemszerűen csökken az ügyvezető felelőssége.

Külső szakértők bevonása

Ahogy fentebb már említettük, a társaság valamennyi operatív döntéséért alapvető az ügyvezető tartozik felelősséggel. Könnyen belátható azonban, hogy az ügyvezetőnek sokszor olyan speciális (szakmai) kérdésekben is döntést kell hoznia, amely adott esetben saját szakértelmén kívül eső tárgykör. Ilyen esetekben mindenképpen javasolt a lehetséges kockázatok és döntési opciók előzetes, szakértő bevonásával történő megvizsgálása, hiszen az ennek fényében hozott végső ügyvezetői döntés megalapozottabb lehet. Ezen túlmenően pedig értelemszerűen az ügyvezető esetleges későbbi felelősségének mértékét is csökkentheti.

Ügyvezetői felelősségbiztosítás

Az ügyvezetők felelőssége rendkívül széleskörű, hiszen döntéseik a vállalat működésének szinte minden területére kihatnak, a gazdálkodástól kezdve a jogszabályi megfelelésen át egészen a munkavállalókkal és üzleti partnerekkel szembeni kötelezettségekig. Ráadásul nem csupán a társaság, hanem bizonyos esetekben saját magánvagyonukkal is felelhetnek az általuk okozott károkért, ami jelentős személyes kockázatot jelent. Az egyre összetettebb és szigorúbban szabályozott gazdasági környezetben pedig egyre könnyebb akár akaratlanul is hibát elkövetni, amely komoly jogi és pénzügyi következményekkel járhat. E kockázatok mérséklésére nyújthat megoldást az ügyvezetői felelősségbiztosítás (D&O biztosítás), amely fedezetet biztosít a vezető tisztségviselők ellen indított kártérítési igények esetén. A biztosítás jellemzően megtéríti a jogi védekezés költségeit, valamint – a szerződésben meghatározott feltételek mellett – a megítélt kártérítéseket is, így hozzájárul ahhoz, hogy az ügyvezetők nagyobb biztonsággal hozhassanak felelős döntéseket.

Összegzés

Jól látható, hogy az ügyvezetők feladatköre rendkívül szerteágazó, miközben felelősségük is kifejezetten szigorúan alakul, és sok esetben jelentős személyes kockázatot hordoz. Ebben a komplex és folyamatosan változó környezetben elengedhetetlen a tudatos felkészülés és a megfelelő védelmi háló kialakítása. Ide tartozik többek között a jól átgondolt és dokumentált döntéshozatali eljárások bevezetése, a belső kontrollrendszerek megerősítése, valamint adott esetben a megfelelő biztosítási védelem megléte is. Mindezek együttesen járulnak hozzá ahhoz, hogy az ügyvezetők feladataikat átlátható, jogszerű és biztonságos keretek között láthassák el, csökkentve a hibázás és az abból fakadó felelősség kockázatát. Mivel a vállalatok működése folyamatosan változik, ezért egy évekkel korábban kialakított ügyvezetési rend kapcsán indokolt visszatérő felülvizsgálatot tartani, hogy követi-e a módosult eljárásrendeket és a menedzsmenthez tartozó felelősség is ehhez igazodik-e.

Kép forrása: Pexels.com, Vlada Karpovich

Az ügyvezető felelőssége és a felelősségkorlátozás lehetséges módjai Read More »

Az európai üzemi tanácsok lényege és működése

Olvasási idő: 7 perc

A Munka Törvénykönyve által szabályozott üzemi tanács szerepe sok hazai vállalkozás számára ismert, hiszen meghatározott munkavállalói létszám esetén a munkavállalók jogosultak üzemi megbízottat vagy üzemi tanácsot választani. Az üzemi tanács a munkavállalók egyfajta érdekképviseleti szerve, amelynek fő feladata a munkaviszonyra vonatkozó szabályok betartásának figyelemmel kísérése. E feladatkörében eljárva az üzemi tanács tájékoztatás-kérésre és konzultációra jogosult, illetve meghatározott esetekben (pl.: munkáltatói jogutódlás, csoportos létszámcsökkentés, munkavállalók nagyobb körét érintő egyéb munkáltatói intézkedések esetén) a munkáltató köteles az üzemi tanácsot bevonni, megfelelően tájékoztatni, illetve adott esetben a véleményét kérni.

Számos vállalkozás esetén igaz, hogy azok nem csupán egy, hanem akár számos Európai Uniós ország területén működnek. Annak érdekében, hogy a helyi üzemi tanácsok szerepe és jelentősége ne csorbuljon, az EU rendelkezett az ún. európai üzemi tanácsok létrehozásáról a vállalkozások meghatározott mértékű uniós jelenléte esetére.

Az alábbi cikkünkben átfogó jelleggel bemutatjuk, hogy mi az európai üzemi tanács fogalma és célja, a vállalatok mikor kötelesek a munkavállalóik számára az európai üzemi tanács megválasztását biztosítani, illetve annak alapvető működését. Kitérünk továbbá az európai üzemi tanácsra vonatkozó szabályozás jövőbeli, már ismert változásaira is.

Az európai üzemi tanács fogalma, célja

Az európai üzemi tanács lényege, hogy biztosítsa a közösségi szintű vállalkozások (ill. vállalkozáscsoportok, a továbbiakban együttesen: vállalkozások) munkavállalóinak az ún. transznacionális, nemzetközi kérdésekhez kapcsolódó tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jogát. E körben fontos rögzíteni, hogy közösségi szintű vállalkozásnak az minősül, amely

a tagállamokban működő vállalkozásai révén legalább 1 000 munkavállalót foglalkoztat és amely

legalább két tagállamban vannak munkavállalói,

tagállamonként legalább 150 munkavállalót foglalkoztat.

Transznacionálisnak pedig minden olyan kérdés tekintendő, amely a közösségi szintű vállalkozást összességében, illetve ennek két különböző tagállamban található legalább két telephelyét vagy vállalkozáscsoportjához tartozó vállalkozását érinti (illetve a magyar törvény alapján minden témakör, ami az érintett tagországok számától függetlenül jelentős hatással van a munkavállalókra). Jól látható például, hogy egy, a vállalkozáscsoport több Európai Unió területén működő szervezetét érintő átszervezés, vagy pl. (csoportos) létszámcsökkentés transznacionális kérdésnek minősülhet, amely esetben az európai üzemi tanács tájékoztatása és a velük való konzultáció jogszabály szerint kötelező lehet még a konkrét döntések meghozatala előtt.

Az európai üzemi tanács megalakításának kezdeményezése

Amennyiben egy, az Európai Unió területén működő vállalkozás közösségi szintű vállalkozásnak minősül a fentiek alapján, a központi vezetés saját kezdeményezésére, vagy a legalább két tagállamban működő, legalább két vállalkozásnál vagy telephelyen foglalkoztatott száz munkavállalónak, illetve e munkavállalók képviseleti szerveinek az indítványára tárgyalásokat kell kezdeményezni az európai üzemi tanács létrehozására, vagy a munkavállalók tájékoztatását és a velük való konzultációt szolgáló tárgyalások kialakítására.

A különleges tárgyaló testület feladata és kiemelkedő szerepe

A tárgyalások megkezdése és lefolytatása érdekében első ízben ún. különleges tárgyaló testületet kell létrehozni, amelynek feladata, hogy a központi vezetéssel egyeztessen és megállapodást kössön az üzemi tanács vagy munkavállalók tájékoztatását és a velük való konzultációt szolgáló eljárásról.

Mind az európai üzemi tanácsról szóló Európai Uniós irányelv, mind az azt átültető magyar törvény meghatározza a különleges tárgyaló testület megválasztásának és működésének szabályait, amelyek – bár sok kérdőjelet hagynak maguk után – sok hasonlóságot mutatnak a helyi üzemi tanácsok választásával.

A különleges tárgyaló testület küldetése tehát nem más, minthogy megállapodjon a központi vezetéssel az európai üzemi tanács feladatáról, jogköréről, összetételéről, megbízatásának idejéről, vagy, hogy az európai üzemi tanács felállítása helyett más, a munkavállalók tájékoztatását és a velük való konzultációt lehetővé tevő eljárást alakítanak ki.

Az európai üzemi tanács működése

Az európai üzemi tanács működését – a központi vezetés és a különleges tárgyaló testület sikeres egyeztetései esetén a felek által megkötött, írásba foglalt megállapodás határozza meg.

Szükséges azonban látni, hogy a tárgyalások sok esetben nem vezetnek eredményre. Az eredménytelen egyeztetés azonban nem eredményezheti a munkavállalók jogának csorbulását. Erre tekintettel a jogszabályok kisegítésképpen tartalmaznak szabályokat az európai üzemi tanács működésére.

Az európai üzemi tanács működésére vonatkozó mintaszabályok csakugyan sok hasonlóságot mutatnak a magyar üzemi tanácsra vonatkozó szabályokkal (megválasztás módja, aktív-passzív választójog, megbízatás megszűnése, ülésezés, stb.)

Felülvizsgálat

Az európai üzemi tanácsra vonatkozó, jelenleg is hatályos szabályok kapcsán számos értelmezési nehézség, illetve szabályozási hézag merült fel az évek során a jogalkalmazók gyakorlatában, amelyet az Európai Bizottság is megerősített.

Azoknál az ügyfeleinknél, akiknél elindul a különleges tárgyaló testület tagjainak megválasztása, látjuk, hogy számos gyakorlati kérdést nem fed le sem az uniós, sem a hazai szabályozás, ezért ezekben az esetekben az előírások általános célját igyekszünk szem előtt tartva tanácsot adni a konkrét megvalósításban.

Természetesen a gyakorlati kihívásokat más tagállamokban is észlelték, ezért az irányelv felülvizsgálatra és kiegészítésre került.

Az új szabályozás keretében szélesebb körben került meghatározásra a transznacionális kérdés fogalma (hasonlóan a magyar szabályozáshoz), a jogszabály konkrét rendelkezésekkel is biztosítani kívánja a nemek közötti egyensúlyt, a különleges tárgyaló testület számára szélesebb körben válik lehetővé szakértők (pl.: jogi, gazdasági szakértők) bevonása, továbbá, a tagállamok hatékony rendelkezéseket kell, hogy bevezessenek az európai üzemi tanácsra vonatkozó szabályok érvényesítésére, valamint megsértésének szankcionálására vonatkozóan.

A felülvizsgálat hatására a tagállamoknak 2028. január 1. napjáig kell a szükséges módosításokat átültetniük, illetve kialakítaniuk. Tekintettel azonban arra, hogy gyakorlati tapasztalataink alapján az európai üzemi tanács felállítása jelentős koordinációt igényel valamennyi abban érintett tagország, illetve tagvállalat részéről, a kellő felkészülés és a megfelelő működés érdekében javasolt lehet már addig is figyelembe venni az irányelv- módosításban foglaltakat.

Fotó forrása: pexels.com, Jonas Horsch

Az európai üzemi tanácsok lényege és működése Read More »

Általános tudnivalók a vállalatcsoportok szabályozásáról

Olvasási idő: 6 perc

A modern gazdasági életben a hatékonyság növelése, az erőforrások és a piaci kockázatok megosztása érdekében a vállalkozások egyre gyakrabban tömörülnek szoros együttműködési rendszerekbe, úgynevezett vállalatcsoportokba (avagy konszernekbe). Ez a folyamat azonban sokszor ellentétesnek bizonyul a klasszikus társasági jog alaptételeivel, ami a jogi személyek önállóságán és elkülönült felelősségén alapul. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2012. évi V. törvény („Polgári Törvénykönyv”) szabályozása erre a dilemmára kínál strukturált megoldást az elismert vállalatcsoport intézményével, legális kereteket és szigorú garanciális rendszert biztosítva a vállalatcsoportok felelős gazdasági és jogi működéséhez.

Tekintettel arra, hogy a vállalatcsoportok szabályozása idén tavasszal módosul, cikkünk a vállalatcsoportok szabályozási rendszerét mutatja be a változások hátterének könnyebb átláthatósága érdekében.

Az elismert vállalatcsoport

Ahhoz, hogy egy vállalatok közötti szoros együttműködés elismert vállalatcsoportnak minősüljön, három fogalmi elemnek együttesen kell érvényesülnie:

kell egy uralkodó tag, amely konszolidált éves beszámoló készítésére köteles,

szükség van legalább 3 különböző, az uralkodó tag által ellenőrzött jogi személyre,

szükséges egy egységes üzletpolitika, melyet maga az uralmi szerződés rögzít.

A vállalatcsoport az uralmi szerződés tervezetének elkészítésével és a tagok általi háromnegyedes többségű jóváhagyásával jön létre (megfelelő közzétételi kötelezettségek sikeres teljesülése esetén). Az uralkodó tagnak az utolsó jóváhagyástól számított 60 napon belül kell kérelmeznie a cégjegyzékbe történő bejegyzést.

Az uralmi szerződés

Az uralmi szerződés a vállalatcsoport működésének központi szabályozóeszköze, mivel ez tartalmazza az együttműködés alapjául szolgáló egységes üzletpolitikát. A szerződésnek a tagok legfontosabb azonosító adatain kívül kötelezően tartalmaznia kell az együttműködésük formáját és lényeges tartalmi elemeit.

Fontos, hogy a szerződés csak az egységes üzleti cél megvalósításához szükséges mértékben korlátozhatja az ellenőrzött tagok önállóságát. A Polgári Törvénykönyv szabályai alapján az uralkodó tag ügyvezetése az uralmi szerződés keretein belül utasíthatja a tagok ügyvezetését. Ez esetben nem alkalmazhatóak a legfőbb szervi döntések kizárólagosságára vonatkozó szabályok sem.

A transzparens működés érdekében a vállalatcsoport tagjainak ügyvezetése (ideértve az uralkodó tagot) köteles a legfőbb szerveknek legalább évente beszámolni a szerződés teljesítésével kapcsolatos tevékenységről. Az uralkodó tag ügyvezetésének többlet kötelezettsége tájékoztatni a jelentős követeléssel rendelkező hitelezőket is. Amennyiben utóbbit elmulasztja, a hitelező a nyilvántartó bírósághoz fordulhat.

Kisebbségvédelem

A vállalatcsoporti működés sajátos kisebbségvédelmi szabályokat tesz szükségessé, hiszen az alacsony részesedéssel rendelkező tagoknak nemcsak a saját társaságon belüli többségi tulajdonoshoz, hanem az uralkodó tagéhoz is alkalmazkodnia kell. Ebből kifolyólag, a törvény mind a vállaltcsoport létrejöttekor, mind annak működése során speciális kisebbségvédelmi garanciákat teremt:

vállalatcsoport létrejöttekor: az ellenőrzött tagként belépő jogi személyek azon tagjai, akik nem kívánnak a vállalatcsoportban részt venni, a megalakulásról szóló közlemény második közzétételétől számított 30 napon belül kérhetik, hogy az uralkodó tag a részesedésüket piaci értéken vásárolja meg,

vállalatcsoport működése során: ha az uralkodó tag lényegesen vagy ismételten megszegi az uralmi szerződést, az ellenőrzött tag szavazatainak legalább 5%-ával rendelkező tagjai, valamint az ellenőrzött tag ügyvezetése is kezdeményezheti az uralkodó tag legfőbb szervének összehívását. Ez teremt arra lehetőséget, hogy a szerződésszegést az uralkodó tag legfőbb döntéshozó fóruma elé tárják. Amennyiben az uralkodó tag ügyvezetése a kérelemnek nem tesz eleget, a bíróság is összehívhatja az ülést vagy feljogosíthatja erre a kérelmezőket.

Hitelezővédelem és mögöttes helytállási kötelezettség

A vállalatcsoport létrejöttének, valamint működésének egyik alapvető célja a hitelezői érdekek védelme.

A rendszer legfőbb biztosítékát az uralkodó tag mögöttes helytállási kötelezettsége adja. Ugyanis, amennyiben az ellenőrzött tagok közül bármelyik felszámolásra kerül, az uralkodó tag köteles fedezni a kielégítetlen tartozásokat. A felelősség alól annyiban mentesülhet, amennyiben sikeresen bizonyítja, hogy a fizetésképtelenség nem az egységes üzletpolitika teljesítésének következménye volt.

Cégbírósági felügyelet

A vállalatcsoport törvényességi felügyeletét a nyilvántartó Cégbíróság látja el. Az uralmi szerződés lényeges vagy ismételt megszegése esetén bármely jogilag érdekelt (pl. tag, hitelező) kérelmére törvényességi felügyeleti eljárást folytathat le a vállalatcsoport ellen.

Tényleges vállalatcsoport

Tényleges vállalatcsoportról beszélünk abban az esetben, ha az egységes irányítás, illetve a szoros gazdasági együttműködés 3 éven keresztül folyamatosan megvalósul anélkül, hogy a felek az alaki követelményeknek (uralmi szerződés, bejegyzés) eleget tennének. A régóta fennálló szabályok szerint bármely jogilag érdekelt fél kérelmére a bíróság kötelezheti a vállalatcsoportot az uralmi szerződés megkötésére vagy az irányadó rendelkezések szerződés hiányában való alkalmazására, amely tehát megteremti mind a mögöttes felelősséget mind a kontrollált tagvállalatok kisebbségi tagjainak kilépési lehetőségét.

A tényleges vállalatcsoportokkal kapcsolatosan 2026. március 1. napjától hatályba lépő módosítás pontosította a jogilag érdekelt fogalmát: jogilag érdekeltnek számít a jövőben mindenki, akivel szemben az uralkodó tag helytállni tartozna (vagyis jellemzően az ellenőrzött tag hitelezője). A módosítás a hitelezővédelmet helyezi előtérbe azzal, hogy közvetlenül összekapcsolja a tényleges vállalatcsoport tényét a helytállási kötelezettséggel, így a formális keretek hiánya ellenére is érvényesíthetővé teszi az uralkodó tag mögöttes felelősségét a károsult hitelezők számára.

Összegzés

A vállalatcsoportok szabályozása a „hatalom és felelősség” egyensúlyára épít. Az elismert vállalatcsoport intézménye jogbiztonságot kínál az egységes irányítás és utasításadás jogának biztosításával, ugyanakkor szigorú garanciákkal védi a gazdasági környezet szereplőit. A cégvezetők számára elemi érdek, hogy a vállalatcsoporti működést a törvényes garanciákat betartva, átlátható szerződéses keretek között valósítsák meg, elkerülve ezzel a váratlanul felmerülő, mögöttes helytállási kötelezettségeket és jogvitákat.

Fotó forrása: pexels.com, Fauxels

Általános tudnivalók a vállalatcsoportok szabályozásáról Read More »

Munkavédelmi szabályok év eleji változása

Olvasási idő: 7 perc

Ahogyan arról rendkívüli hírlevelünkben írtunk, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény („Munkavédelmi Törvény”) 2026. január 1-től új szabályokat ír elő az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítása kapcsán a munkáltató szervezetek részére. Jelen cikkünkben összefoglaljuk e kötelezettség teljesítéséhez szükséges előírásokat.

Alapelvek és követelmények

A Munkavédelmi Törvény részletesen meghatározza azokat a követelményeket, amelyek figyelembevételével a munkáltatónak biztosítania kell az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzést. E körben a foglalkoztatónak törekednie kell a veszélyek elkerülésére, értékelnie kell az el nem kerülhető veszélyeket, valamint a veszélyeket azok keletkezési helyükön kell leküzdenie. Továbbá a vállalat köteles figyelembe venni a munkahely kialakításánál, a munkaeszközök és munkafolyamat megválasztásánál az emberi tényezőket is, alkalmazni a műszaki fejlődés eredményeit, a veszélyes megoldásokat kevésbé veszélyessel kiváltani és a munkavállalókat megfelelően utasítani. A cégnek egységes és átfogó megelőzési stratégiát kell kialakítania, amely kiterjed a munkafolyamatra, a technológiára, a munkaszervezésre, a munkafeltételekre, a szociális kapcsolatokra és a munkakörnyezeti tényezők hatására.

Kockázatértékelés szerepe

A munkáltató egyik legfontosabb kötelezettsége a kockázatértékelés elkészítése és fenntartása – és annak részeként a kockázatkezelés és a megelőző intézkedések meghatározása -. Az értékelést szakember végzi, amelynek keretében azonosítja a veszélyforrásokat, meghatározza a veszélyeztetett munkavállalók körét, valamint felbecsüli a veszély jellegét és a veszélyeztetettség mértékét. A kockázatértékelést a tevékenység megkezdése előtt kell elvégezni, majd indokolt esetben – de legalább ötévente – felül kell vizsgálni. Indokolt esetnek minősül a technológia, a munkaeszköz, a munkavégzés módjának megváltozása, vagy a munkáltató tevékenységi körének változása is. Szintén indokolt eset, ha az alkalmazott tevékenység, technológia, munkaeszköz, munkavégzés módjának hiányosságával összefüggésben munkabaleset, foglalkozási megbetegedés következett be. E feladatok elvégzése minden esetben munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül, melyek csak meghatározott szakképzettséggel láthatók el.

Kockázatértékelés elvégzésére jogosultak

A Munkavédelmi Törvény differenciált szabályokat tartalmaz arra vonatkozóan is, hogy a kockázatértékelést és a megelőzési stratégia munkabiztonsági, illetve munkaegészségügyi tartalmát milyen szakképzettséggel rendelkező személy végezheti, különös tekintettel a veszélyességi osztályra és a foglalkoztatottak létszámára. A részletszabályokat a 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet (a továbbiakban: „MüM Rendelet”) fogalmazza meg, oly módon, hogy a foglalkoztatókat veszélyességi osztályokba sorolja és ehhez mérten írja elő, hogy milyen képzettséggel rendelkező személy láthatja el a feladatokat.

A III. veszélyességi osztályba sorolt, legfeljebb 50 főt foglalkoztatók (pl. ide tartoznak a munkaerőpiaci szolgáltatást nyújtók, a számítástechnikai infrastruktúrát szolgáltatók, és a nagy- és kiskereskedelem általában) esetében 2025. július 1. óta nincs változás, a MÜM Rendelet értemében foglalkozásorvostan, üzemorvostan, munkahigiéne, közegészségtan-járványtan, megelőző orvostan és népegészségtan szakorvosi diplomával, illetve közegészségügyi-járványügyi ellenőri vagy felügyelői szakképzettséggel rendelkező személy is ellátható a tevékenység.

2026 január 1-től újdonság, hogy a megelőzési stratégia munkabiztonsági tartalmának kialakítása a legalább 50 főt foglalkoztató munkáltatóknál a MüM Rendelet szerinti I. és II. veszélyességi osztályba sorolt, így például papírgyártás, gyógyszergyártás, gépgyártás, számítógép, elektronikai, optikai termék gyártása, dohánytermék gyártása tevékenységek esetén felsőfokú munkavédelmi szakképzettséggel látható el.

Ugyancsak az idei évtől került bevezetésre, hogy a kockázatértékelés elkészítése a MüM Rendelet szerinti I. veszélyességi osztályba sorolt tevékenységek, például papírgyártás, gyógyszergyártás, gépgyártás esetén a legalább 50 főt foglalkoztató munkáltatónál felsőfokú munkavédelmi szakképzettséggel látható el.

Távmunkavégzés eltérő szabályai

Távmunkavégzés esetén a munkavállaló a munkát a munkaidő egy részében vagy egészében a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen végzi. A munkavégzés ekkor a munkáltató, vagy megállapodás alapján a munkavállaló által biztosított eszközzel történhet. A munkavállaló által biztosított eszköz esetén a munkáltató a kockázatértékelés elvégzése során győződik meg a munkaeszköz egészséget nem veszélyeztető és biztonságos állapotáról, ennek fenntartása pedig a munkavállaló feladata.

Ha a munkavégzés nem számítástechnikai eszközzel történik, az csak a munkáltató által munkavédelmi szempontból előzetesen megfelelőnek minősített távmunkavégzési helyen történhet, a munkáltató pedig rendszeresen ellenőrzi a munkakörülményeket és az előírások betartását.

Eltérő a helyzet, ha a munkavégzés számítástechnikai eszközzel történik. Ekkor a munkáltató nem köteles kockázatértékelést lefolytatni, elegendő, ha a munkáltató tájékoztatja a munkavállalót a munkavégzéshez szükséges, egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkakörülmények szabályairól és kötelezi a munkavállalót e szabályok betartására és nyilatkoztathatja, hogy e kötelezettségét tudomásul vette. A munkáltató a munkaeszközökről jegyzéket vezethet. A távmunkavégzés helyét a munkavállaló e feltételeknek megfelelően köteles megválasztani. Az előírások betartását persze a munkáltató számítástechnikai eszköz alkalmazásával távolról ellenőrizheti. Jóllehet, ez esetben nem szükséges egyedi kockázatértékelés, de a munkavállaló megfelelő tájékoztatása és rendszeres ellenőrzése a munkáltató munkavédelmi kötelezettsége.

Munkáltató kötelezettsége, felelőssége

A munkáltató folyamatos felelőssége nem merül ki a dokumentáció elkészítésében. Gondoskodnia kell a munkavállalók megfelelő tájékoztatásáról és utasításáról, a munkakörülmények és az előírások betartásának rendszeres ellenőrzéséről, a biztonságos munkaeszközök biztosításáról, valamint a rendellenességek és bejelentések haladéktalan kivizsgálásáról. Emellett biztosítani kell az egyéni védőeszközök rendeltetésszerű használhatóságát és állapotát, valamint a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések jogszabályszerű kivizsgálását.

A munkavédelmi szabályok betartásának a munkáltatói kárfelelősség szempontjából is kiemelkedő jelentősége van, mivel a munkáltatót objektív felelősség terheli a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény szerint a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárért. A felelősség alóli mentesüléshez bizonyítania szükséges, hogy a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa. E szigorú szabályozás értelmében a munkavédelmi előírások elmulasztása mindenképp a munkáltató terhére értékelendő körülmény, mindezek miatt különösen fontos, hogy a munkáltatónál minden esetben naprakész munkavédelmi intézkedések legyenek hatályban, és azok megfelelően, ellenőrizhető módon legyenek dokumentálva.

Összegzés

A munkavédelmi szabályok egyértelművé teszik, hogy az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés biztosítása nem pusztán formai kötelezettség, hanem a munkáltatói felelősség egyik legfontosabb eleme. A kockázatértékelés és a megelőzési stratégia szakszerű elkészítésének, rendszeres felülvizsgálatának, valamint a munkavédelmi előírások tényleges betartásának elmulasztása nemcsak hatósági szankciókat, hanem jelentős kártérítési kockázatot is hordoz, tekintettel a munkáltatót terhelő objektív felelősségre. Irodánk a szabályozás változásaira való felkészülésben és a jogszabályoknak megfelelő működés kialakításában is készséggel nyújt támogatást.

Fotó forrása: pexels.com, suntorn somtong

Munkavédelmi szabályok év eleji változása Read More »

MI-modellek fejlesztésével kapcsolatos adatvédelmi megfontolások

Olvasási idő: 5 perc

A mesterséges intelligencia („MI”) gyorsan fejlődő technológiacsalád, amely az ágazatok és a társadalmi tevékenységek teljes spektrumában gazdasági, környezeti és társadalmi előnyök széles skálájához járul hozzá. Az előrejelzések javításával, a műveleteknek és az erőforrások elosztásának optimalizálásával, valamint az egyének és a szervezetek rendelkezésére álló digitális megoldások személyre szabásával az MI használata kulcsfontosságú versenyelőnyt biztosíthat a vállalkozások számára, és társadalmi és környezeti szempontból kedvező eredményeket hozhat.

Az MI használata az elérhető előnyök mellett ugyanakkor bizonyos kockázatokkal is együtt jár. Ezeknek a kockázatoknak a mérséklése érdekében elfogadásra került az Európai Parlament és Tanács mesterséges intelligenciáról szóló 2024/1689 számú rendelete („MI Rendelet”), amelynek több rendelkezése már hatályba lépett. Ugyanakkor számos MI-modell fejlesztéséhez személyes adatokat is felhasználnak, így felvetődhet a kérdés, hogy az MI Rendelet miként érinti az MI rendszerekhez kapcsolódó adatkezelési folyamatokat.

Az MI Rendelet és a GDPR egymáshoz való viszonya

Az MI Rendelet egyértelművé teszi, hogy nem módosítja a személyes adatok kezelésére vonatkozó hatályos uniós szabályok – így a GDPR-ban rögzített követelmények – alkalmazását. Tehát az MI Rendelet hatálya alá tartozó szervezeteknek adatkezelési tevékenységeik során meg kell felelniük a GDPR előírásainak is.

A GDPR az adatvédelemhez való jog érvényesítésén keresztül támogatja más alapvető jogok érvényesülését is, így többek között a gondolat- és véleménynyilvánítás szabadságát, a tájékozódáshoz és az oktatáshoz való jogot, valamint a vállalkozás szabadságát. Mindezek alapján megállapítható, hogy a GDPR olyan jogi keretet teremt, amely elősegíti a felelős innovációt – így az MI-vel kapcsolatos fejlesztések felelős megvalósítását is.

MI-modellek fejlesztésével kapcsolatos adatvédelmi megfontolások

Az MI-modellek fejlesztésével összefüggésben az Európai Adatvédelmi Testület („EDPB”) önálló véleményt fogadott el az adatvédelmi szempontokról, amik a személyes adatoknak a mesterségesintelligencia-modellekkel összefüggésben történő kezelésével kapcsolatban merülnek fel („Vélemény”).

A Vélemény azt vizsgálja, hogy milyen módon használhatók fel személyes adatok MI-modellek fejlesztése során, valamint, hogy mire szükséges különös tekintettel figyelemmel lenni a személyes adatok felhasználásával létrehozott MI-rendszerek forgalomba hozatalakor.

MI-modellek életciklusa

Az EDPB az MI-modellek életciklusát két szakaszra osztja, hangsúlyozva, hogy bármelyikben előfordulhat adatkezelés. Az első szakasz a modell bevezetését megelőző folyamatokat foglalja magában (ideértve pl. a létrehozást, a fejlesztést, betanítást, finomhangolást). A második szakasz pedig a bevezetési időszakra vonatkozik, amely a fejlesztést követő használatot öleli fel.

Adatkezelők adatkezeléshez fűződő jogalapjának megléte

Az adatvédelmi szabályozás egyik sarokköve, hogy adatkezelésre kizárólag meghatározott jogalap fennállása esetén kerülhet sor. A Vélemény megismétli azt az általános elvárást, hogy az adatkezelőknek kell meghatározniuk az adatkezelési tevékenységeik megfelelő jogalapját.

Az EDPB ugyanakkor megállapította, hogy az MI-modell fejlesztője főszabály szerint hivatkozhat a jogos érdekre, mint jogalapra, ugyanakkor köteles annak fennállását megfelelően alátámasztani. Erre egy– adatkezelési compliance-gyakorlattal rendelkezők számára már ismert – háromlépcsős teszt szolgál, amely alapján megfelelően értékelhető, hogy a jogos érdek ténylegesen fennáll-e.

Az EDPB kiemeli, hogy az érdekmérlegelési tesztben figyelemmel kell lenni arra a körülményre, hogy az érintettek észszerűen számíthatnak-e személyes adataik felhasználására. A Vélemény azért jelentős e tekintetben, mert több olyan kritériumot is meghatároz, amelyek segítséget nyújtanak az adatvédelmi hatóságok számára az „ésszerűen belátott”-szempont megítéléséhez.

A Vélemény arra is emlékeztet, hogy amennyiben úgy tűnik, hogy az érintettek érdekei, jogai és szabadságai elsőbbséget élveznek az adatkezelő vagy harmadik fél jogos érdekeivel szemben, akkor sincs minden veszve. Az adatkezelő ugyanis mérlegelheti olyan enyhítő intézkedések bevezetését, amelyek korlátozzák a negatív hatást, például álnevesítés, vagy a személyes adatok elfedésére vagy a betanítási adatkészletben hamis személyes adatokkal való helyettesítésére irányuló intézkedések A megfelelő adatvédelmi eszközök bevezetése pedig ismét jogszerűvé teheti az adatok kezelését

Anonimitás

A GDPR a személyes adatok körébe sorol minden olyan információt, amely alapján az érintett személy közvetlenül vagy közvetve azonosítható. Az uniós szerv álláspontja szerint az MI-modellek fejlesztése során a személyes adatok csak akkor használhatók fel, ha azokat megfelelően anonimizálják, és ezáltal a modell esetleges visszafejtésekor sem válik lehetővé az érintettek azonosítása. Az anonimizálás kapcsán az EDPB hangsúlyozza, hogy az illetékes adatvédelmi hatóságoknak minden esetben egyedileg kell megítélniük, hogy az MI-modellt fejlesztő szervezet eleget tett-e ennek a követelménynek. A testület több olyan ajánlott technikát is megfogalmaz, amelyek alkalmasak lehetnek az anonimitás megőrzésére (pl.: megakadályozzák vagy korlátozzák a betanításhoz használt személyes adatok kinyerését).

Összegzés

Az uniós testület a Véleményben hangsúlyozza, hogy az MI-modellek fejlesztése és bevezetése során is meg kell felelni a személyes adatok kezelésére vonatkozó adatvédelmi követelményeknek. Látható, hogy az MI térnyerését és lehetséges kockázatait prioritással kezeli és követi a jogalkalmazás, ezért számos hatósági iránymutatás várható a közeljövőben.

Fotó forrása: pexels.com, Tara Winstead

MI-modellek fejlesztésével kapcsolatos adatvédelmi megfontolások Read More »

CLVPartners
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.