Egymilliós bírságot szabott ki a NAIH
A NAIH egymillió forintos, általa jelképes összegűnek ítélt bírságot szabott ki egy 15 millió forintos árbevételű cégnek, amiért nem zárolta és nem adta ki a kamerafelvételek másolatát az érintett erre irányuló kérése ellenére.
Az érintett perben, jogi eljárásban kívánta bizonyítékként felhasználni a felvételeket, ezt közölte is a kérelmében. A társaság azzal indokolta a döntését, hogy nem korlátozza a kamerafelvételek kezelését és nem adja ki a felvételek másolatát, mert az érintett nem jelölte meg, hogy a kamerafelvétel törlése milyen módon sértené a jogos érdekét, illetve milyen igényérvényesítéshez kapcsolódóan kéri a kamerafelvételek vonatkozásában az adatkezelés korlátozását, pedig ezt A személy-és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény („Szvmt”) előírja.
A NAIH álláspontja szerint a társaság megsértette az érintett adatkezelés korlátozásához való jogát. A GDPR 18. cikk (1) bekezdés c) pontja szerint elegendő, ha az érintett arra hivatkozik, hogy az adatkezelés korlátozása jogi igénye előterjesztéséhez, érvényesítéséhez szükséges. E tekintetben az Szvmt. módosítása várható.
A NAIH álláspontja szerint tehát a társaságnak mérlegelés nélkül teljesíteni kellett volna az érintett kérelmét, mivel az érintett által megjelölt indok elegendő a kérelem teljesítéséhez.
A bírság kiszabásakor súlyosító körülményként értékelte a hatóság a jogsértés jellegét, mivel az a kérelmező jogainak sérelmével járt, továbbá azt, hogy a kérelem megtagadása eredményeképpen a társaság törölte a felvételeket, így azok nem helyreállíthatóak. Enyhítő körülmény volt a bírság kiszabásánál, hogy a társaság elsőként követte el ezt a jogsértést, továbbá azt is, hogy az Szvmt. hivatkozott rendelkezése még hatályban van, ami megtéveszthette a társaságot.
