CLVPartners

bértranszparencia

Merre tovább, bértranszparencia? dr. Papp Anna Katalin írása

Olvasási idő: 8 perc

Ha megnyitunk bármilyen HR-portált, szinte minden nyitóoldalon találunk egy bértranszparenciával kapcsolatos hírt, ami nem is csoda. Véleményem szerint az 2023-as irányelv olyan átláthatóságot követel meg a vállalatoktól, amire még nem volt példa a munkajogban és alapvetően formálja át a cégek és munkavállalóik egymással való kommunikációját – meggyőződésem szerint pozitív irányba.

A téma nem újkeletű, tulajdonképpen már az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó 1957-es Római Szerződés is előírta annak az elvnek az alkalmazását, hogy a férfiak és a nők egyenlő munkáért egyenlő díjazást kapjanak. Magyarországon a Munka Törvénykönyve is számos rendelkezést tartalmaz, amelynek célja, hogy ne lehessen a nemek között különbséget tenni.

Az igazi változást az jelenti az elmúlt időszakban, hogy a férfiak és nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elve alkalmazásának a bérek átláthatósága és végrehajtási mechanizmusok révén történő megerősítéséről szóló 2023/970 IRÁNYELV („EUPTD”), felismerve, hogy a bérezési rendszerek nem átláthatóak és emiatt a munkavállalói igényérvényesítés nem lehetséges, konkrét nyilvánosságra-hozatali, tájékoztatási és riportolási kötelezettségeket telepít a foglalkoztatókra.

Az EUPTD tehát egyfajta végrehajtási irányelv és tudomásunk szerint a már előkészített minisztériumi tervezet sem sok többlettartalommal, szigorítással egészíti ki a szabályokat – hiszen azok már önmagukban is elég részletesnek mutatkoznak.

Tudjuk, hogy ügyfeleink egy része már jóideje foglalkozik a témával cégcsoport szinten, többen viszont a háttértámogatás hiányában vagy a magyar jogszabályi előírásokra várva önmaguk kezdték el feldolgozni a témakört. E körben sok esetben támogatást nyújtunk, de fontosnak tartjuk hírlevél formájában is tömören összefoglalni, hogy hogyan érdemes nekiállni a projektnek.

Természetesen számos szolgáltató megközelítését, végrehajtási modelljét megvizsgáltuk, amelyek működőképesek lehetnek, de mi álláspontunkat legfőképpen az EUPTD konkrét előírásaira, az uniós szakmai háttérintézmények iránymutatására és munkaanyagaira, továbbá az Európai Unió Bíróságának kapcsolódó, a tagállamokra is kötelező gyakorlatára alapozzuk. Tesszük ezt azért, mert véleményünk szerint ez a megközelítés adja a megfelelőségre törekvő vállalatok számára a legnagyobb biztonságot a folyamatban.

Az EUPTD megfelelési folyamat legfőbb teendői valamennyi vállalat részére 2026. június 7-től:

A munkavállalónak minősülő személyek és a bérelemek feltérképezése

Bár elsőre egyértelműnek tűnhet a munkavállaló fogalma, a magyar jogszabályi fogalomrendszernél az uniós definíció sokkal tágabb. Így valamennyi jogviszony munkajogi megítélés alá esik, amelyben a munkavállaló (i) meghatározott ideig; (ii) más irányítása alatt; (iii) munkát végez / szolgáltatást nyújt és (iv) ezért díjazásban (munkabérben) részesül.

Ennek megfelelőn körültekintően kell eljárni a munkáltatóknak, mert a beszállítói szerződéseik közül akár a freelancer, a gyakornok, a szövetkezeti vagy kölcsönzötti állomány is az EUPTD projekt alá tartozik ugyanúgy, akár a board tagok.

Szintén kiemelt jelentőségű, hogy a cég mely díjazási elemekre terjeszti ki a vizsgálatot. Az uniós fogalomhasználat és bírói gyakorlat alapján ugyanis nem csak az alapbér és a bónuszok, hanem akár a természetben kapott juttatások (céges pótszabadságok, bérletek, céges eszközök magánhasználata, internal mobility lehetőségek) és a cégcsoport szinten nyújtott juttatások (ESOP, MRP, VSOP rendszerek) is az EUPTD hatálya alá tartoznak. A díjazási elemek meghatározása versenyelőnyt jelenthet – pl. az álláshirdetésre jelentkezők esetében -, ugyanakkor muszáj lesz ennél holisztikusabban is megközelíteni a kérdést, mert historikusan nagy eltérések tapasztalhatóak egyes munkavállalók között és az üzleti titok, valamint személyhez fűződő jogok is sérülhetnek a folyamatban.

Munkakör, bérstruktúra kialakítása vagy felülvizsgálata

Bár a munkakör-struktúra megléte nem nevesített kötelezettség, álláspontom szerint enélkül nem vihető végig a megfelelési folyamat. Valamennyi tájékoztatási és riportolási kötelezettség ugyanis arra épül, hogy a foglalkoztató elszámoltatható legyen a tekintetben, melyik munkavállalója milyen munkát végez (munkaköri leírás feladatmeghatározási része). Ugyanakkor az is elvárás, hogy a cég felmérje, az adott munkakör betöltéséhez milyen készség, erőfeszítés, felelősség és munkafeltétel tartozik.

Ha megvan a bázisadat (munkavállalók, díjazás és munkakör), akkor állapítható meg, hogy mennyire objektív szempontok szerint történik a bérstruktúra kialakítása. Ehhez tehát az adott munkakörhöz társított díjazást kell minősíteni: mennyire objektív szempontok szerint került meghatározásra, ha eltérés van ugyanazon munkakörök tekintetében, az igazolható-e. Szintén ez a bázisinformáció fogja adni a bérnövekedési stratégia alapját, a jövőben ugyanis az előmeneteli lehetőségekről is tájékoztatni kell a kollégákat.

A fenti feladat elvégzése sok cég számára azért is kihívás, mert ilyenkor szembesül a középvezetői réteg azzal, hogy bizonyos beosztottak díjazása nem indokolható racionálisan, míg más, hosszabb távon kiszámíthatóan dolgozó munkavállalók bérezése nem került megfelelő mértékben növelésre vagy kiigazításra. A jövőre nézve egy fokkal könnyebb lesz kiépíteni a rendszert, a már kialakult eltéréseket kiigazítani vagy az indokokat feltárni ugyanakkor hosszabb idő és jelentős HR-időráfordítást igénylő folyamat. A jó hír, hogy a feladat elvégzése projektjelleggel kezelhető és az uniós szakmai anyagok is segítik a vállalatokat a gyorsabb eljárásban.

Azoknak a vállalatoknak, akik már rendelkeznek bértstruktúrával, érdemes az EUPTD fogalomrendszere alapján felülvizsgálni a munkaköröket és az irányelvben használt munkavállalói kategóriákat a riportra való felkészüléshez.

Adminisztráció, adminisztráció, adminisztráció

Az EUPTD nem titkolt célja, hogy a munkáltatóknak elszámoltathatónak kell lenni. Ezért a cégeknek négy irányban kell felépíteniük tájékoztatási eljárásrendjüket:

állásra pályázók felé

munkavállalók irányában

munkavállalói képviselőkkel folytatott egyeztetésekben

felügyeleti és ellenőrző szerv felé

A legtöbb magyar részletszabály e tekintetben várható: konkrét határidők, felelős hatóság kijelölése, valamint a mulasztás esetére irányadó szankciók nevesítése ugyanis tipikusan a tagállami jogalkotó hatásköre.

A munkáltatók igen széles körben kötelesek bemutatni a fent említett struktúrából kinyerhető béradatokat, minden esetben a nemek közötti bérkülönbség százalékos mértékű összehasonlításával együtt.

Mivel ezzel kapcsolatban számos félreértés merül fel, és gyakran jelennek meg félinformációk, fontos hangsúlyozni, hogy a fenti feladatok túlnyomó része csak meghatározott méretű vállalatok számára kötelező idén júniustól. A KKV-szektor annyiban kap könnyítést, hogy a hatóságok és munkavállalói képviselők felé történő jelentéstétel sávosan kerül bevezetésre, az alábbiak szerint:

250 vagy annál több munkavállaló 2027. június 7. és azt követően évente
150-249 munkavállaló 2027. június 7. és azt követően háromévente
100-149 munkavállaló 2031. június 7. és azt követően háromévente
1-99 munkavállaló önkéntesen

EUPTD általános megközelítése

Az eddigi tapasztalatunk alapján ugyanilyen fontos, hogy – a teljesség igénye nélkül – az alábbi szempontok is kitárgyalásra és megfontolásra kerüljenek még a megvalósítás előtt és ne egy önmagában álló, elkülöníthető projektként tekintsük az EUPTD implementációjára:

munkavállalói kíváncsiság

új piaci szereplők és szolgáltatások (új benchmark-lehetőségek, kompetenciatérkép kialakítása, folyamatmenedzsment

nyilvánosság szerepe

piaci versenyre gyakorolt hatás

eljárásrendek átalakulása

AI adta lehetőségek

menedzsment tagok juttatási rendszerének specialitása

Azt gondolom, hogy ha belső HR vagy jogi osztály munkatársaként vesznek részt a feladatban, hihetetlenül izgalmas és szakmailag is sok kihívást rejtő időszak elé néznek partnereink. Bár az EUPTD bevezetése egy magyar szervezetbe biztosan sok időráfordítást igényel, hosszú távú hatásai (pl. toborzás hatékonyabbá tétele, kiválasztási és értékelési szempontok standardizálása – és annak számonkérhetősége, transzparens vállalati HR kultúra) végső soron pozitívak és a mindennapi együttműködést segítőek lesznek. Természetesen ebben mindvégig támogatjuk ügyfeleinket, mert a részletszabályok együttes értelmezése és egyéb munkajogi (és szélesebb körű jogi) megítélése a gyakorlatban sok kérdést vet fel, amire érdemes már előre felállítani a helyes válaszokat.

Kép forrása: pixabay, pexels.com

Merre tovább, bértranszparencia? dr. Papp Anna Katalin írása Read More »

Az egyenlő díjazásról és a bértranszparenciáról szóló 2023/970 EU irányelv bevezetésével kapcsolatos munkáltatói teendők

Közeledik a 2023. május 17-én kihirdetett 2023/970/EU irányelv (a továbbiakban: „Irányelv”), -amely a férfiak és nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazásának elvét hivatott megerősíteni a bértranszparencia és a végrehajtási mechanizmusok révén – magyar jogrendbe való átültetésének határideje, melynek 2026. június 7-ig kell eleget tenni. Bár a konkrét magyar jogi szabályozás az Irányelv implementálását követően lesz ismert, azonban már most is tartózkodni kell minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetné az Irányelv céljait, így a munkáltatóknak is érdemes szem előtt tartani a szabályokat a belső folyamatok során, és felvenni a 2026-os teendők listájára az Irányelvnek való megfelelést.

Az Irányelv célja

Az Irányelv minimumkövetelményeket állapít meg annak érdekében, hogy a férfiak és nők egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazást kapjanak. Hatálya kiterjed mind a magán, mind a közszféra munkáltatóira, valamint azon munkavállalókra, akik munkaszerződéssel, munkaviszonnyal rendelkeznek. A hatálybaléptetés lépcsőzetesen történik, de 2026 júniusától a legalább 250 főt foglalkoztató nagyvállalatok már meg kell, hogy feleljenek az elvárásoknak.

Az Irányelv alapvetései

Az Irányelvben foglalt célok eléréséhez látni kell, hogy mit is értünk egyenlő vagy egyenlő értékű munka alatt, valamint mit kell vizsgálni, ha a díjazásról beszélünk. Az egyenlő értékű munka a megkülönböztetésmentes és objektív, nemi szempontból semleges kritériumokkal összhangban egyenlő értékűnek minősülő munka.

Ennek megfelelően természetesen lehetnek különbségek a bérezésben, de azt objektív szempontokkal szükséges alátámasztani, melyek függetlenek a munkavállaló nemétől. A díjazás tekintetében minden bérelemet figyelembe kell venni az összehasonlítás során, legyen az alapbér, bónusz, közlekedési költségtérítés, tehát az Irányelv minden olyan juttatást vizsgál, melyet a munkavállaló a munkaviszony alapján közvetlenül vagy közvetve, pénzben vagy természetben kap.

Az egyenlő értékű munka és az ellenérték egyenlőségének felmérése, biztosítása érdekében az Irányelv olyan bérstruktúra alkalmazását írja elő, amely lehetővé teszi annak értékelését, hogy a munkavállalók összehasonlítható helyzetben vannak-e, objektív, semleges, nemtől független kritériumok alapján. E szempontok különösen a készségek, felelősség, munkafeltételek, valamint az adott munkakör tekintetében releváns feltételek lehetnek és értékelésük nem vezethet nemen alapuló közvetlen vagy közvetett megkülönböztetéshez.

Tagállami és munkáltatói kötelezettségek

Az Irányelv mind a tagállamok részére, mind a munkáltatók tekintetében számos kötelezettséget állapít meg.

A tagállamok feladatai közé tartozik a bérkülönbségekről szóló adatok gyűjtése és rendszeres közlése, valamint a munkavállalók jogainak védelme érdekében szükséges felügyeleti mechanizmusok létrehozása, ellenőrző szerv kijelölése.

A munkáltatók számára is számos kötelezettség keletkezik. Fontos, hogy már az állásra jelentkezés, kiválasztás során is biztosítani kell, hogy a jelölt tájékoztatást kapjon az adott pozícióra vonatkozó kritériumok alapján meghatározott kezdeti díjazásról vagy annak tartományáról, valamint – amennyiben van ilyen -, a munkáltató kollektív szerződésének adott pozícióra vonatkozó rendelkezéseiről. Biztosítani kell, hogy a jelölt megalapozott, átlátható tárgyalást folytathasson a pozícióról.

A releváns tájékoztatás teljesítéséhez javasolt figyelemmel lenni arra, hogy ezek az adatok a munkáltató szempontjából szenzitív adatok, így célszerű lehet titoktartáshoz kötni. Másrészt pedig a szükséges jelölti adatok bekérése, kezelése összhangban kell, hogy legyen a GDPR szabályaival.

A munkaviszony során tájékoztatni kell majd a munkavállalókat, hogy a munkáltató milyen kritériumokat alkalmaz a munkavállalók díjazásának, bérszintjének és bérnövekedésének a meghatározásához. Ezen felül az Irányelv jogot biztosít a munkavállalók részére, hogy tájékoztatást kérjenek és azt írásban megkapják az egyéni bérszintjükről és az átlagos bérszintekről nemek szerinti bontásban azon munkavállalók kategóriái tekintetében, akik a velük azonos munkát vagy egyenlő értékű munkát végeznek.

Mindezen adatok alapján a foglalkoztatotti létszám függvényében a munkáltatókat további jelentési kötelezettség is terheli majd a nemek közti bérkülönbség felmérése kapcsán.

Jogorvoslat, jogérvényesítés

Az Irányelv a megfogalmazott célkitűzések elérése, valamint a munkáltatói kötelezettségek teljesítése érdekében jogorvoslati lehetőségeket is biztosít a munkavállalók részére, az ilyen eljárásokban pedig a munkáltató köteles bizonyítani, hogy nem történt megkülönböztetés. Érdekes kitétel, hogy az Irányelv lehetővé teszi, hogy a jogi költségek pernyertesség esetén is a munkáltatóra terhelhetőek legyenek, ha a munkavállalónak ésszerű oka volt az eljárás megindítására.

Záró gondolatok

Az Irányelv számos összetett kötelezettséget határoz meg a munkáltatók részére, hogy a nemek közötti bérkülönbség csökkentését és az egyenlő díjazás elvének érvényesítését elősegítse.

Jóllehet a konkrét szabályok az Irányelv átültetését tartalmazó jogszabály kihirdetésével válik majd ismertté, azonban az előírások keretei már most láthatók, azoktól a munkavállalók számára kedvezőtlenebb feltételek nem várhatóak tagállami szinten sem.

A felsorolt kötelezettségek teljesítésére való felkészülést már most javasolt elkezdeni, a belső folyamatokat az Irányelv rendelkezéseit is figyelembe véve áttekinteni és esetleges módosítások során ezeket szem előtt tartani mind a toborzás, kiválasztás, mind a munkaviszony során, hiszen a kötelező bevezetés alkalmával az átállás hosszabb időt vehet igénybe és több területet – munkajog, adatvédelem – is érint. Az elvárt munkáltatói kötelezettségek alapján álláspontunk szerint azok a munkáltatók fognak jól megfelelni az Irányelvnek és a tagállami szabályoknak, akik tudják, milyen mélységben kell információt adniuk a munkavállalóknak és ehhez előzetesen milyen riportokat kell elkészíteniük.

Kép forrása: Freepik.com

Az egyenlő díjazásról és a bértranszparenciáról szóló 2023/970 EU irányelv bevezetésével kapcsolatos munkáltatói teendők Read More »

CLVPartners
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.