Olvasási idő: 5 perc
A mindennapi életben és a szerződéskötések során gyakran találkozhatunk az általános szerződési feltételek, azaz röviden, az ÁSZF fogalmával, mégis sokszor kevés figyelmet fordítunk rájuk. Az ÁSZF-ek elsődleges célja, hogy egyszerűsítsék a szerződéskötési folyamatot: keretrendszert biztosítanak olyan ismétlődő, sablonizálható rendelkezésekre, amelyek valamennyi szerződő partner esetén egységesen alkalmazhatóak (pl.: a teljesítési határidők, számlázási szabályok, vitás kérdések rendezése vagy az irányadó jog meghatározása egy telefonelőfizetés esetén). Ennek köszönhetően a felek közötti egyedi megállapodások rövidebbek és áttekinthetőbbek lehetnek, hiszen csupán a speciális, egyedi feltételeket – például a felek adatait, a szolgáltatás vagy termék pontos meghatározását, illetve az ÁSZF-től való esetleges eltéréseket – kell tartalmazniuk.
A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény („Polgári Törvénykönyv”) értelmében ÁSZF-nek minősülnek azon szerződéses rendelkezések, amelyeket az egyik fél előre, egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül határoz meg. Utalunk rá, hogy ezek a kikötések csak akkor válnak a konkrét szerződés tartalmává, ha az alkalmazó fél lehetővé teszi, hogy a másik fél azokat a szerződéskötést megelőzően megismerje, és azokat a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadja.
Az ÁSZF-ekkel kapcsolatban ugyanakkor számos tévhit él a köztudatban, amelyeket jelen cikkünkben tisztázni kívánunk.
- Kizárólag az ÁSZF elnevezésű dokumentum minősül ÁSZF-nek
Az első gyakori téves feltevés, hogy kizárólag az ÁSZF elnevezéssel ellátott dokumentumok tekinthetőek ÁSZF-nek. Az ÁSZF-nek való minősítés szempontjából ugyanis közömbös a feltételek terjedelme, formája, rögzítésének módja vagy az a körülmény, hogy a feltételek a konkrét szerződésbe szerkesztve vagy külsőleg, attól elválasztva jelennek meg. Így például ÁSZF-nek minősülhet egy hirdetmény, vagy üzletszabályzat, de akár egy egyoldalú nyilatkozat is, ha arra a Polgári Törvénykönyv megfogalmazása illik. Vagyis azt, hogy valami ÁSZF-nek minősül-e vagy sem, nem a formai megjelenés, hanem tartalmi szempontból szükséges vizsgálni.
- Az ÁSZF-től nem lehet eltérni
Gyakori tévedés, hogy az ÁSZF amolyan „veszed-viszed” tartalom, vagyis, hogy azt teljes egészében el kell fogadni, attól eltérni nem lehet. Az ÁSZF csak a másik fél beleegyezésével válhat a szerződés részévé, ráadásul, a felek közötti egyedi megállapodásban el lehet térni az ÁSZF egyes feltételeitől. Amennyiben a felek valamilyen feltételben megegyeznek (pl. késedelmi kötbér mértéke), a felek közötti jogviszony részévé az egyedileg megtárgyalt feltétel válik, nem pedig az ÁSZF kérdéses rendelkezése.
- Párhuzamosan nem érvényesülhetnek ÁSZF-ek
Elterjedt tévhit az ÁSZF-ekkel kapcsolatban, hogy kizárólag az egyik fél ÁSZF-e lehet irányadó egy szerződéses jogviszonyban. Az üzleti életben, különösen a B2B viszonylatokban gyakran előfordul, hogy mindkét szerződő fél rendelkezik ÁSZF-fel, amelyet az egymás közti jogviszony keretében is szeretnének alkalmazni. Erre természetesen a feleknek lehetőségük van. Ugyanakkor lényeges kérdésként merül fel, hogy két ÁSZF egyidejű alkalmazása esetén, különösen az egymásnak ellentmondó rendelkezések esetén, melyik ÁSZF tekinthető irányadónak, azok feltételeit hogyan lehet összeegyeztetni.
A Polgári Törvénykönyv szerint, ha az ÁSZF-ek rendelkezései lényeges tartalom tekintetében ütköznek egymással, a felek közötti szerződés létre sem jön. Ha a két ÁSZF között ugyan ellentmondás van, de az eltérés nem a szerződés lényeges elemét érinti, a szerződés a felek között létrejön, amelynek részévé válnak az egymásnak ellent nem mondó ÁSZF rendelkezések is. Abban az esetben pedig, ha a két ÁSZF között egyeltalán nincs ellentmondás, mindkettő ÁSZF a szerződés része lesz.
Bár a Ptk. alapvetően rendezi a párhuzamos ÁSZF-ek alkalmazásának lehetőségét és módját, könnyen belátható, hogy az számos bizonytalanságot rejt magában, amely értelmezési vitára adhat alapot (pl.: mi minősül lényeges feltételnek, ellentmondásnak, piaci standardtól eltérő gyakorlatnak). Éppen ezen bizonytalanságok elkerülése érdekében mindenképp javasolt, hogy a szerződéskötési eljárás során a felek egymás ÁSZF-jét alaposan áttanulmányozzák és azok tartalmát megfelelően összefésüljék.
- ÁSZF-et bármikor, egyoldalúan módosíthatja az azt alkalmazó fél
Amint a bevezetőben is utaltunk rá, az ÁSZF-ek alkalmazásának előfeltétele, hogy a szerződő partnernek lehetősége legyen annak tartalmát megismerni, majd elfogadni. Ezen rendelkezésnek nyilvánvalóan az a célja, hogy a szerződő partnernek lehetősége legyen megismerni a saját maga számára kötelezettségként megjelenő feltételeket. Mindenből kifolyólag a Ptk. meghatározza azt is, hogy külön tájékoztatási kötelezettség terheli az általános szerződési feltétel kidolgozóját abban az esetben, ha az ÁSZF-et, vagy annak bármely rendelkezését módosítani kívánja. A módosított rendelkezés ugyanis szintén csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél – legalább ráutaló magatartással – elfogadja. A tájékoztatás különösen lényeges, mivel a módosítás hatására akár az is felmerülhet, hogy a másik fél azt nem kívánja elfogadni, és így a szerződéses jogviszonyt megszünteti.
- Az ÁSZF-be feltétel nélkül bele lehet foglalni bármilyen, akár az általános vagy korábbi gyakorlattól is eltérő szerződési feltételt
Az ÁSZF-ek, különösen a fogyasztókkal kötött szerződések esetében, gyakran úgy kerülnek elfogadásra, hogy a szerződő felek nem, vagy csak felületesen ismerik meg annak tartalmát. Bár ez a magatartás önmagában nem róható fel az ÁSZF-et alkalmazó félnek, mégis könnyen visszaélésekhez vezethet.
Éppen ezért az ÁSZF-et alkalmazó félnek külön tájékoztatni kell a másik felet az olyan általános szerződési feltételről, amely lényegesen eltér a jogszabályban foglalt rendelkezéstől vagy bármilyen mértékben eltér a felek között kialakult szokásos szerződési gyakorlattól. Előbbire lehet példa a Fővárosi Ítélőtábla ítélete, amelyben kimondta, hogy az 1 éves elévülési határidő kikötése egy biztosítási jogviszony esetében jelentősen eltér a jogszabály szerinti 5 éves elévülési időtől. Ennek megfelelően a kikötés csak akkor válik a biztosítási szerződés részévé, ha erre a biztosító kifejezetten felhívja a szerződő fél figyelmét, aki ennek ismeretében tesz csakugyan kifejezett elfogadó nyilatkozatot.
Összegzés
Az ÁSZF-ek mindennapos jelenléte jelentős mértékben megkönnyíti a szerződéskötéseket, alkalmazásuk ugyanakkor rejtett kockázatokat hordozhat. Az ÁSZF-ek rendelkezései ugyanis ugyanúgy a szerződés részévé válnak, mint a külön megtárgyalt feltételek, ezért kiemelten fontos, hogy a felek tisztában legyenek az „apró betűs” részek tartalmával is. Utalunk arra, hogy a szerződő félnek lehetősége van a hátrányos ÁSZF rendelkezés(ek) módosítását kezdeményezni, és attól egyedi megállapodással eltérni. Ennek megfelelően az ÁSZF-ek alkalmazása és elfogadása során célszerű fokozott körültekintéssel eljárni.
Fotó: pexels.com, Kampus Production