Magyar – CLVPartners

Olvasási idő: 4 perc

A gazdasági társaságok működése során minden évben fontos teendő az éves beszámoló elkészítése és elfogadása, amellyel egyértelműen láthatóvá válik az előző üzleti év eredménye. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény („Ptk.”) hitelezővédelmi célból több tőkekövetelményre, illetve azok orvoslására szolgáló beavatkozási kötelezettséget előíró rendelkezést is tartalmaz. Az alábbi cikkünkben a korlátolt felelősségű társaságra irányadó szabályok alapján megvizsgáljuk az alultőkésítés lehetséges eseteit, illetve az elérhető jogi megoldásokat.

Az alultőkésítés esetei

A Ptk. négy olyan esetkört határoz meg, amikor a tagok kötelesek beavatkozni és a szükséges források pótlásáról, vagy a tőkeszerkezet megfelelő átalakításáról gondoskodni. Ezek összefoglaló jelleggel a következők:

a társaság saját tőkéje a törzstőke törvényben meghatározott minimális összege alá csökkent
- kft. minimum 3 millió forintos törzstőkével alapítható, így ez az eset akkor merül fel, ha a saját tőke kevesebb, mint 3 millió forint

a társaság saját tőkéje veszteség folytán a törzstőke felére csökkent
- tekintettel a fentebbi alultőkésítési esetre, ez csak akkor merülhet fel, ha a törzstőke a tőkeminimumot meghaladja, tehát annak összege például 10 millió forint. Ebben az esetben a tagok kötelesek beavatkozni, ha a saját tőke összege 5 millió forint, vagy ennél is kevesebb

a társaságot fizetésképtelenség fenyegeti vagy fizetéseit megszüntette
- fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet alatt azt a szituációt értjük, amikor a cég vezetői előre látják vagy elvárható gondosság mellett látniuk kellene, hogy a szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket

ha a társaság vagyona tartozásait nem fedezi
- erről az esetről akkor beszélünk, ha a társaság tartozásai (pl.: hitel, tagi kölcsön, egyéb, a céggel szemben fennálló követelések) meghaladják a vállalat teljes vagyonát

Beavatkozási kötelezettség

Alultőkésítési helyzet fennálltakor a Ptk. mind az ügyvezetőre, mind a tagokra meghatározott kötelezettségeket ró.

Az ügyvezetőnek késedelem nélkül össze kell hívnia a taggyűlést (egyedüli tagot) vagy annak ülés tartása nélküli döntéshozatalát kell kezdeményeznie a szükséges intézkedések megtétele céljából.

A tagok ezt követően döntenek a helyzet megoldásáról, az elfogadott intézkedést pedig 3 hónapon belül végre is kell hajtani. Ha az alultőkésítés oka az, hogy a saját tőke veszteség folytán a törzstőke felére csökkent, és ezt a tagok a döntésüktől számított 3 hónapon belül nem tudják felszámolni, a törzstőkét le kell szállítani.

A tagok lehetséges intézkedései

A tagok többféle módszerrel orvosolhatják az alultőkésítés eseteit az alábbiak szerint:

pótbefizetés:
- létesítő okiratban szereplő felhatalmazás esetén, a taggyűlés a veszteségek fedezése érdekében a tagok számára pótbefizetési kötelezettséget írhat elő
- a felhatalmazáson kívül a létesítő okiratnak tartalmaznia kell a pótbefizetés legmagasabb összegét, amelynek befizetésére a tag kötelezhető, illetve az elrendelhetőségének gyakoriságát is. Amennyiben ezen feltételek nem teljesülnek, pótbefizetésre még a taggyűlés támogatása esetén sem kerülhet sor
- a pótbefizetés kapcsolatban meg kell említeni, hogy annak összege nem növeli a tagok vagyoni hozzájárulását. A pótbefizetés kizárólag veszteségek rendezésére használható fel, továbbá főszabály szerint a fel nem használt pótbefizetés visszajár a tagoknak

tőkeleszállítás
- ilyenkor a tagok csökkentik a társaság törzstőkéjét, ami együtt jár a tag(ok) üzletrészének csökkenésével
- fontos megjegyezni azt, hogy erre csak akkor kerülhet sor, ha az eredeti törzstőke meghaladja a törvényben meghatározott törzstőke minimum értékét, azaz a 3 millió forintot

saját tőke más módon történő biztosítása
- jól látható, hogy az előző intézkedésekhez képest ez egy nyitott lehetőség, vagyis nem határozható meg taxatíve, hogy pontosan milyen akciók lehetnek megfelelőek
- ilyen megoldási lehetőség lehet például: tagi kölcsön nyújtása/elengedése, (cégcsoporton belüli) tartozásátvállalás a társaságtól. Fontos azonban vizsgálni a lehetőségek adójogi következményeit is

átalakulás, egyesülés, szétválás, jogutód nélküli megszűnés
- ha a tagok nem döntenek pótbefizetésről, a saját tőke más módon történő biztosításáról vagy tőkeleszállításról, a társaság átalakulását, egyesülését, szétválását vagy jogutód nélküli megszüntetését kell elhatározniuk
- természetesen annak sincs akadálya, hogy a tagok rögtön ilyen irányú döntést hozzanak, ha szándékuk erre irányul és azok további feltételei is fennállnak

Összegzés

A fentiek alapján látható, hogy számos lehetőség áll rendelkezésre a korlátolt felelősségű társaságok tőkehelyzetének helyreállítására. Az, hogy ezen opciók közül melyik a legmegfelelőbb, általánosságban nem állapítható meg, hiszen mindig esetről-esetre szükséges vizsgálni az adott céget, annak jellemzőit, illetve azt, hogy az alultőkésítés hátterében mi áll és arra ténylegesen melyik intézkedés kínál hosszú távú, valós megoldást.

Fotó: Mikhail Nilov, pexels.com

Olvasási idő: 5 perc

A mindennapi életben és a szerződéskötések során gyakran találkozhatunk az általános szerződési feltételek, azaz röviden, az ÁSZF fogalmával, mégis sokszor kevés figyelmet fordítunk rájuk. Az ÁSZF-ek elsődleges célja, hogy egyszerűsítsék a szerződéskötési folyamatot: keretrendszert biztosítanak olyan ismétlődő, sablonizálható rendelkezésekre, amelyek valamennyi szerződő partner esetén egységesen alkalmazhatóak (pl.: a teljesítési határidők, számlázási szabályok, vitás kérdések rendezése vagy az irányadó jog meghatározása egy telefonelőfizetés esetén). Ennek köszönhetően a felek közötti egyedi megállapodások rövidebbek és áttekinthetőbbek lehetnek, hiszen csupán a speciális, egyedi feltételeket – például a felek adatait, a szolgáltatás vagy termék pontos meghatározását, illetve az ÁSZF-től való esetleges eltéréseket – kell tartalmazniuk.

A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény („Polgári Törvénykönyv”) értelmében ÁSZF-nek minősülnek azon szerződéses rendelkezések, amelyeket az egyik fél előre, egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül határoz meg. Utalunk rá, hogy ezek a kikötések csak akkor válnak a konkrét szerződés tartalmává, ha az alkalmazó fél lehetővé teszi, hogy a másik fél azokat a szerződéskötést megelőzően megismerje, és azokat a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadja.

Az ÁSZF-ekkel kapcsolatban ugyanakkor számos tévhit él a köztudatban, amelyeket jelen cikkünkben tisztázni kívánunk.

Kizárólag az ÁSZF elnevezésű dokumentum minősül ÁSZF-nek

Az első gyakori téves feltevés, hogy kizárólag az ÁSZF elnevezéssel ellátott dokumentumok tekinthetőek ÁSZF-nek. Az ÁSZF-nek való minősítés szempontjából ugyanis közömbös a feltételek terjedelme, formája, rögzítésének módja vagy az a körülmény, hogy a feltételek a konkrét szerződésbe szerkesztve vagy külsőleg, attól elválasztva jelennek meg. Így például ÁSZF-nek minősülhet egy hirdetmény, vagy üzletszabályzat, de akár egy egyoldalú nyilatkozat is, ha arra a Polgári Törvénykönyv megfogalmazása illik. Vagyis azt, hogy valami ÁSZF-nek minősül-e vagy sem, nem a formai megjelenés, hanem tartalmi szempontból szükséges vizsgálni.

Az ÁSZF-től nem lehet eltérni

Gyakori tévedés, hogy az ÁSZF amolyan „veszed-viszed” tartalom, vagyis, hogy azt teljes egészében el kell fogadni, attól eltérni nem lehet. Az ÁSZF csak a másik fél beleegyezésével válhat a szerződés részévé, ráadásul, a felek közötti egyedi megállapodásban el lehet térni az ÁSZF egyes feltételeitől. Amennyiben a felek valamilyen feltételben megegyeznek (pl. késedelmi kötbér mértéke), a felek közötti jogviszony részévé az egyedileg megtárgyalt feltétel válik, nem pedig az ÁSZF kérdéses rendelkezése.

Párhuzamosan nem érvényesülhetnek ÁSZF-ek

Elterjedt tévhit az ÁSZF-ekkel kapcsolatban, hogy kizárólag az egyik fél ÁSZF-e lehet irányadó egy szerződéses jogviszonyban. Az üzleti életben, különösen a B2B viszonylatokban gyakran előfordul, hogy mindkét szerződő fél rendelkezik ÁSZF-fel, amelyet az egymás közti jogviszony keretében is szeretnének alkalmazni. Erre természetesen a feleknek lehetőségük van. Ugyanakkor lényeges kérdésként merül fel, hogy két ÁSZF egyidejű alkalmazása esetén, különösen az egymásnak ellentmondó rendelkezések esetén, melyik ÁSZF tekinthető irányadónak, azok feltételeit hogyan lehet összeegyeztetni.

A Polgári Törvénykönyv szerint, ha az ÁSZF-ek rendelkezései lényeges tartalom tekintetében ütköznek egymással, a felek közötti szerződés létre sem jön. Ha a két ÁSZF között ugyan ellentmondás van, de az eltérés nem a szerződés lényeges elemét érinti, a szerződés a felek között létrejön, amelynek részévé válnak az egymásnak ellent nem mondó ÁSZF rendelkezések is. Abban az esetben pedig, ha a két ÁSZF között egyeltalán nincs ellentmondás, mindkettő ÁSZF a szerződés része lesz.

Bár a Ptk. alapvetően rendezi a párhuzamos ÁSZF-ek alkalmazásának lehetőségét és módját, könnyen belátható, hogy az számos bizonytalanságot rejt magában, amely értelmezési vitára adhat alapot (pl.: mi minősül lényeges feltételnek, ellentmondásnak, piaci standardtól eltérő gyakorlatnak). Éppen ezen bizonytalanságok elkerülése érdekében mindenképp javasolt, hogy a szerződéskötési eljárás során a felek egymás ÁSZF-jét alaposan áttanulmányozzák és azok tartalmát megfelelően összefésüljék.

ÁSZF-et bármikor, egyoldalúan módosíthatja az azt alkalmazó fél

Amint a bevezetőben is utaltunk rá, az ÁSZF-ek alkalmazásának előfeltétele, hogy a szerződő partnernek lehetősége legyen annak tartalmát megismerni, majd elfogadni. Ezen rendelkezésnek nyilvánvalóan az a célja, hogy a szerződő partnernek lehetősége legyen megismerni a saját maga számára kötelezettségként megjelenő feltételeket. Mindenből kifolyólag a Ptk. meghatározza azt is, hogy külön tájékoztatási kötelezettség terheli az általános szerződési feltétel kidolgozóját abban az esetben, ha az ÁSZF-et, vagy annak bármely rendelkezését módosítani kívánja. A módosított rendelkezés ugyanis szintén csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél – legalább ráutaló magatartással – elfogadja. A tájékoztatás különösen lényeges, mivel a módosítás hatására akár az is felmerülhet, hogy a másik fél azt nem kívánja elfogadni, és így a szerződéses jogviszonyt megszünteti.

Az ÁSZF-be feltétel nélkül bele lehet foglalni bármilyen, akár az általános vagy korábbi gyakorlattól is eltérő szerződési feltételt

Az ÁSZF-ek, különösen a fogyasztókkal kötött szerződések esetében, gyakran úgy kerülnek elfogadásra, hogy a szerződő felek nem, vagy csak felületesen ismerik meg annak tartalmát. Bár ez a magatartás önmagában nem róható fel az ÁSZF-et alkalmazó félnek, mégis könnyen visszaélésekhez vezethet.

Éppen ezért az ÁSZF-et alkalmazó félnek külön tájékoztatni kell a másik felet az olyan általános szerződési feltételről, amely lényegesen eltér a jogszabályban foglalt rendelkezéstől vagy bármilyen mértékben eltér a felek között kialakult szokásos szerződési gyakorlattól. Előbbire lehet példa a Fővárosi Ítélőtábla ítélete, amelyben kimondta, hogy az 1 éves elévülési határidő kikötése egy biztosítási jogviszony esetében jelentősen eltér a jogszabály szerinti 5 éves elévülési időtől. Ennek megfelelően a kikötés csak akkor válik a biztosítási szerződés részévé, ha erre a biztosító kifejezetten felhívja a szerződő fél figyelmét, aki ennek ismeretében tesz csakugyan kifejezett elfogadó nyilatkozatot.

Összegzés

Az ÁSZF-ek mindennapos jelenléte jelentős mértékben megkönnyíti a szerződéskötéseket, alkalmazásuk ugyanakkor rejtett kockázatokat hordozhat. Az ÁSZF-ek rendelkezései ugyanis ugyanúgy a szerződés részévé válnak, mint a külön megtárgyalt feltételek, ezért kiemelten fontos, hogy a felek tisztában legyenek az „apró betűs” részek tartalmával is. Utalunk arra, hogy a szerződő félnek lehetősége van a hátrányos ÁSZF rendelkezés(ek) módosítását kezdeményezni, és attól egyedi megállapodással eltérni. Ennek megfelelően az ÁSZF-ek alkalmazása és elfogadása során célszerű fokozott körültekintéssel eljárni.

Fotó: pexels.com, Kampus Production

Olvasási idő: 5 perc

A munkáltatói ellenőrzési kör fogalma az egyik legfontosabb szempont a munkajogban, amely meghatározza a munkáltató kártérítési felelősségét a munkavállalónak okozott károk esetén. A munkáltatói felelősségre szigorú szabályok vonatkoznak a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: „Munka Törvénykönyve”) szerint, a munkáltató ugyanis objektív felelősséggel tartozik a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott káráért. A munkáltató két esetben mentesülhet a felelősség alól. Az egyik, ha sikerrel bizonyítja, hogy a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa. A másik mentesülési lehetőség a munkáltató számára, ha bizonyítja, hogy a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.

Jelen cikk az első kimentési lehetőség körében mérvadó ellenőrzési kört vizsgálja, mely terjedelmének meghatározása kulcsfontosságú a felelősség megítéléséhez.

Az ellenőrzési kör fogalma

A kártérítési felelősség azt jelenti, hogy munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárért a munkáltató felelős. A felelősség megítéléséhez több tényezőt is figyelembe kell venni, így például:

a munkavállaló magatartását,
a munkáltató által biztosított munkakörnyezetet, vagy
az alkalmazott munkamódszereket.

A munkáltató kárfelelősség alóli mentesüléséhez a károkozás körülményeinek vizsgálata szükséges annak megállapítása érdekében tehát, hogy azok a munkáltató ellenőrzési körébe tartoznak-e.

A nehézséget az adja, hogy az ellenőrzési kör fogalmát a Munka Törvénykönyve nem határozza meg. A kialakult bírói gyakorlat szerint az ellenőrzési kör arra utal, hogy a vállalat milyen mértékben képes ellenőrizni és irányítani a foglalkoztatottak tevékenységét. Ide tartoznak mindazok a körülmények, amelyekre a cégnek ténylegesen befolyása van és amelyeket meg kell teremtenie ahhoz, hogy a munkavállalók munkavégzési feltételei és a biztonságos munkakörnyezet adott legyen. Az ellenőrzési körbe tehát minden olyan objektív körülmény beletartozik, amelynek alakítására bármilyen lehetősége volt a munkáltatónak, ideértve egy esetleges balesethez vezető munkafolyamatot is.

Azellenőrzési kör általában magában foglalja az alábbiakat::

munkavégzési hely,
munkaidő,
munkaeszközök
munkamódszerek,
feladatellátás,és az ezzel összefüggő személyi magatartás,
munkaszervezés.

Az ellenőrzési kör nem feltétlenül korlátozódik a vállalkozás székhelyére, telephelyére, ugyanis a konkrét eset körülményeitől függően a foglalkoztató más, ezen kívüli helyen (például az általa irányított építkezés területén, vagy külföldi fuvarozás esetén) is jogosult és köteles a biztonságos munkavégzés feltételeit megteremteni, így adott esetben a közlekedési körülmények is az ellenőrzési körbe tartozhatnak.

Az ellenőrzési kör jelentősége a balesetek kapcsán

Ha a munkavállaló balesetet szenved, azt munkavédelmi és társadalombiztosítási szempontból is minősíteni kell.

Munkabalesetnek minősül, amennyiben a baleset szervezett munkavégzés során, vagy azzal összefüggésben történik. Így például, ha a munkavállalót a foglalkozás körében végzett munkához kapcsolódó közlekedés, anyagvételezés, anyagmozgatás, tisztálkodás, szervezett üzemi étkeztetés, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás és a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatás igénybevétele során éri az incidens.
Az üzemi baleset társadalombiztosítási kategória, az ellátásra jogosultság szempontjából minősíti a balesetet. Üzemi az a baleset, amely a munkavállalót a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben éri, így a munkabalesetek általában ide tartoznak. Ugyanakkor, a munkavállalót a munkahelyére vagy lakására (szállására) való közlekedés során ért baleset szintén üzemi balesetnek minősül, de ez nem munkabaleset, hanem ún. úti baleset.

Munkabaleset esetén fennállhat a munkáltató kártérítési felelőssége, amely során vagy a munkavállaló teljes kárát, vagy a munkavállaló balesetben való közrehatása esetén a kára egy részét a munkáltató köteles megtéríteni. A munkáltató köteles a munkabalesetet kivizsgálni, ennek során fel kell tárnia a baleset körülményeit, így például a gépek, berendezések állapotát, védőfelszerelések meglétét, a munkavégzés szabályainak megfelelő ismeretét, betartását, melyek általában a munkáltató ellenőrzési körébe tartozónak minősülnek. Így mindazok a körülmények, amelyek alakítására a munkáltatónak ráhatása van és egy munkahelyi baleset bekövetkezéséhez vezetnek, a munkáltatói felelősséget támasztják alá.

Bírói gyakorlat

A kialakult bírói gyakorlat alapvetően nagyon szigorú és minden olyan tényt, körülményt a munkáltató ellenőrzési körébe tartozónak tekint, amelynek alakítására a munkáltatónak lehetősége volt.

Egy extrémnek mondható eseti döntés a munkáltató elvárásait, utasításait is értékeli ebben a körben:

A tényállás szerint a kamionvezető munkavállaló nyersbőrt szállított, útközben egy pihenőhelyen a munkáltató utasítása szerint a kamionban töltötte az éjszakát, ahol egy rovarcsípés következtében súlyos állapotba került. A káresemény a munkavállaló pihenőidejében történt, amelyre alapvetően a munkáltatónak nincs ráhatása. A kárt okozó körülményt, azaz a rovarcsípést a bíróság mégis a munkáltató ellenőrzési körébe tartozónak ítélte, mivel a jármű és a rakomány őrzését kifejezetten a munkáltató írta elő, utasítást adva ezzel a pihenőidő eltöltésére is. A munkavállaló így a pihenőidejében is a munkáltató érdekében járt el. A Kúria megállapította, hogy a munkáltatónak volt ráhatása a feltételek alakítására, aki azonban az ellenőrzési körébe tartozó körülményt nem hárította el, melynek következtében a munkavállalót kárt érte, így kimondta a munkáltató kárfelelősségét.

Összegzés

A Munka Törvénykönyve által kialakított munkáltatói felelősségi szabály szigorú feltételeket állapít meg egy esetleges károkozás bekövetkeztekor a mentesülésre, épp ezért kiemelkedő jelentőségű a munkáltatók részére a munkavégzés tényezőinek biztonságos kialakítása, megfelelő egészségügyi és biztonsági intézkedések megtétele, ezek időszakos felülvizsgálata és egy esetlegesen bekövetkezett munkabaleset alkalmával a további, hasonló balesetek megelőzése érdekében javító mechanizmusok alkalmazása. A baleset bekövetkezésekor körültekintően érdemes dokumentálni a felmerült körülményeket, hiszen ezek fogják a bírói minősítés alapját is képezni.

Fotó: pexels.com, Mikael Blomkvist

Az Európai Adatvédelmi Testület stratégiája és a GDPR enyhítésére irányuló javaslat a vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentéséért

Olvasási idő: 4 perc

Az Európai Adatvédelmi Testület az idei évben is közzétette a 2024-re vonatkozó jelentését („Jelentés”), egyúttal kijelölte a 2027-ig tartó stratégiájának alapvető céljait, ezek közül egyik azadatvédelmi szabályoknak való megfelelés elősegítése. Az Európai Bizottság („Bizottság”) pedig idén májusban a vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentése érdekében benyújtotta a GDPR egyszerűsítésre irányuló javaslatát („Egyszerűsítési Javaslat”), melyet az EPDB is üdvözölt. Jelen cikkünkben a Jelentésben foglalt főbb megállapításokat és Testület jövőbeni terveit foglaljuk össze, valamint kitérünk az Egyszerűsítési Javaslatra is.

Az Európai Adatvédelmi Testület szerepe az adatvédelemben

Az Európai Adatvédelmi Testület küldetése és jogi feladata sokrétű:

biztosítja az uniós adatvédelmi szabályok következetes alkalmazását;
előmozdítja a hatékony együttműködést az adatvédelmi hatóságok között az Európai Gazdasági Térségben (EGT);
segíti a GDPR egységes alkalmazását;
megvizsgálja a rendelet alkalmazását érintő kérdéseket, valamint
a GDPR egységes alkalmazásának elősegítése érdekében iránymutatásokat, ajánlásokat és legjobb gyakorlatokat bocsát ki és azok alkalmazását szükség szerint felülvizsgálja.

A Jelentésben foglalt főbb eredmények

Az Európai Adatvédelmi Testület bármely felügyeleti hatóság, az Európai Adatvédelmi Testület elnöke vagy az Európai Bizottság kérelmére megvizsgálhat általános érvényű vagy egynél több tagállamban hatással bíró ügyet, és arról véleményt bocsáthat ki. Az idei évben is folytatja tevékenységét, így új iránymutatást fogadott el az álnevesítéssel kapcsolatban, melyet ebben a cikkünkben ismertettünk. A Testület minden évben koordinált végrehajtási akciót is hirdet, 2024-ben a hozzáférési jogra összpontosított, míg a 2025. évre a törléshez való jog érvényesülésének felülvizsgálatát tűzte ki célul, erről ebben a cikkünkben adtunk hírt.

Az Európai Adatvédelmi Testület ezen kívül folytatta az adatkezelésben érintett személyekkel és szervekkel történő aktív párbeszédjét, mely eredményképpen megindította közérthető tájékoztató anyagok (factsheet-ek) közzétételét. Ilyen tájékoztató anyagban ismertette a Testület a mesterséges intelligencia kiberbiztonságra gyakorolt legjelentősebb pozitív és negatív hatásait. (A factsheet angolul ezen a linken érhető el)

Stratégia a 2024-2027 közötti időszakra

Az Európai Adatvédelmi Testület a 2024–2027 közötti időszakra vonatkozó stratégiájában négy fő pilléren alapuló célkitűzést határozott meg:

az adatvédelmi szabályok következetes alkalmazásának és a megfelelés előmozdítása;
az adatvédelmi hatóságok közötti nemzetközi együttműködés megerősítése;
az adatvédelem biztosítása a kialakulóban lévő digitális és több szabályozási területet (pl.: mesterséges intelligencia) felölelő környezetben, valamint
a magánélet és az adatok védelmének kérdéséről folytatott globális párbeszéd támogatása.

A Testület továbbá megerősítette, hogy a jövőben is aktív szerepet kíván vállalni a kis- és középvállalkozásokat („Kkv.”) érintő szabályozási környezet alakításában. Emellett kiemelt célként határozta meg, hogy konkrét eszközökkel segítse a Kkv.-kat a jogszabályoknak való megfelelésben, valamint hozzájáruljon az adatvédelmi jogok jelentőségéről szóló társadalmi tudatosság erősítéséhez.

Az Egyszerűsítési Javaslat

A Bizottság rámutatott, hogy az uniós jogszabályok összetettsége akadályozza a piacra lépést és korlátozza a növekedés lehetőségét. A Jelentésben megfogalmazott célok megvalósítása érdekében 2025. májusában közzétette negyedik úgynevezett omnibusz csomagot, melyben a Bizottság több uniós szabály – köztük a GDPR nyilvántartásra vonatkozó – módosítását javasolta.

A GDPR szerint jelenleg a nyilvántartás az adatkezelők és adatfeldolgozók alapvető eszköze, amellyel az adatkezeléseiket azonosítják és dokumentálják. Csupán példálózó jelleggel említjük meg, hogy ennekeleme az adatkezelés célja, az érintettek és címeztettek kategóriája, a megőrzési idő, adott esetben a harmadik országba történő adattovábbítás.

A hatályos szabályozás értelmében kizárólag abban az esetben mentesülhetnek az adatkezelők és adatfeldolgozók a nyilvántartás vezetése alól, ha 250 főnél kevesebb személyt foglalkoztatnak. Ugyanakkor a 250 főnél kisebb vállalatok is kötelesek nyilvántartást vezetni, ha

az adatkezelés az érintettek jogaira és szabadságaira nézve valószínűsíthetően kockázattal jár;
az adatkezelés nem alkalmi jellegű;
ha az adatkezelés kiterjed különleges adatokra vagy egyéb büntetőjogi felelősség megállapítására vonatkozó határozatokra és bűncselekményekre vonatkozó személyes adatoknak a kezelésére.

A felsorolás szubjektív jellege miatt a megfelelősége törekvő, compliance szemléletű vállalatoknak ezért minden esetben nyilvántartás készítését javasoljuk a kockázatok minimalizálása érdekében.

Ezt ismerte fel a Bizottság is, vagyis hogy a 250 főben meghatározott alkalmazotti létszám fennállása esetén is nagyon kevés esetben tudtak a vállalkozások mentesülni a nyilvántartási kötelezettség alól. Ezért – az Egyszerűsítési Javaslat szerint – a jövőben azon vállalkozások, amelyek kevesebb mint 750 munkavállalót foglalkoztatnak és forgalmuk nem haladja meg a 150 millió eurót, vagy teljes eszközállományuk nem haladja meg a 129 millió eurót, nem kötelesek nyilvántartást vezetni. Azon adatkezelési tevékenységek körében, amelyek várhatóan magas kockázattal járnak az érintettek – például a munkavállalók vagy ügyfelek – számára,továbbra is kiterjedne a vállalkozás nyilvántartási kötelezettsége.

A Bizottság becslései szerint ez az intézkedés az EU-ban mintegy 38.000 vállalkozást mentesítene a nyilvántartási kötelezettség alól és évente mintegy 400 millió euróval csökkentené a vállalkozások adminisztratív terheit.

Az Európai Adatvédelmi Testület támogatását fejezte ki a Egyszerűsítési Javaslattal kapcsolatban. Ugyanakkor felhívta az adatkezelők figyelmét arra is, hogy az adatkezelési műveletek nyilvántartása nemcsak a megfelelést segíti elő, hanem egyben hasznos eszközként szolgál más GDPR-követelmények teljesítéséhez is.

A fentiek összegzéseként tehát látható, hogy továbbra is elvárás a cégektől, hogy:

naprakész információval rendelkezzenek adatkezelései vonatkozásában (akár nyilvántartással, akár anélkül);
átlátható legyen az adatok kezelése és már a folyamatok kialakításakor vegyék figyelembe az adatkezelési szempontokat;
tudatosan mérlegeljék, milyen dokumentációs kötelezettséggel rendelkezzenek;
a kiemelt területeken továbbra is tartsák be a szigorúbb előírásokat.

Fotó: Marco, pexels.com

A munkaviszony fennállása során a munkabérfizetés a munkáltató egyik alapvető kötelezettsége, mely egyszersmind a munkavállaló megélhetésének az alapját is jelenti. Tekintettel kiemelt szerepére, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény („Mt.”) részletes szabályokat tartalmaz a munkabér fajtáira, mértékére, megfizetésének módjára és védelmére is. Gyakran találkozunk azzal a kérdéssel, hogy a munkáltató milyen módon érvényesítheti – például károkozás vagy más, a munkaviszonyból eredő követelés esetén – a munkavállalóval szembeni igényét. Cikkünkben a munkáltató pénzügyi igényeinek peres eljáráson túli, egyszerűbb érvényesítési lehetőségeit foglaljuk össze.

A munkabérből való levonás

A munkabér védelmére való tekintettel, a munkáltató kizárólag jogszabályi keretek között, meghatározott feltételek teljesülése esetén alkalmazhat levonást a munkavállaló munkabérével szemben. Míg a levonás típusaira és feltételeire vonatkozó szabályokat az Mt. tartalmazza, addig az összegszerűségi korlátokat a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényben („Vht.”) találjuk meg.

Levonás feltételei:

- A munkáltató főszabály szerint csak jogszabály, illetve végrehajtható határozat alapján jogosult a munkavállaló munkabérét levonni. Ez azt jelenti, hogy a munkáltató kötelessége a munkabért terhelő adókötelezettséget, vagy a bíróság által végrehajthatónak minősített követelést levonni. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a munkáltató ilyenkor tipikusan nem a saját igényét érvényesíti.
- A munkavállaló hozzájárulása esetén a munkáltató szintén jogosult a munkavállaló munkabérét levonni. Ugyanakkor a hozzájárulásnak kifejezettnek kell lennie, illetve annak nyomán az igényérvényesítés csak a levonásmentes munkabérrész fölötti munkabérre lehetséges.
- A munkáltató továbbá abban az esetben is jogosult a követelését a munkabérből levonni, ha az előlegnyújtásból ered.

Levonás korlátai az összegszerűség tekintetében:

A Vht. rögzíti, hogy a végrehajtásra csak a munkavállaló nettó munkabére szolgálhat. Főszabály szerint az adós munkavállaló nettó munkabérének 33 százaléka vonható végrehajtás alá, azonban kivételes esetekben, a levonás a nettó bér 50 százalékát is elérheti.

Utalunk rá, hogy a Magyarország 2025. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2024. évi LXXIV. törvény („Változás”) vonatkozó rendelkezéseinek hatálybalépésével, 2025. július 1-jétől módosultak a jövedelemletiltást érintő mentességi szabályok:

- A Változás értelmében mentessé vált a letiltás alól a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény („Szjatv.”) szerinti családi adókedvezmény összege. Ez azt jelenti, hogy a letiltás alapjának meghatározása során azt az összeget, ami az adós nettó bérében az érvényesített családi adó- és járulékkedvezmény miatt keletkezik, figyelmen kívül kell hagyni. A mentesség ugyanakkor kizárólag a 2025. július 1-jén vagy azt követően induló végrehajtási eljárásokban érvényesül.
- A letiltások végrehajtásával kapcsolatos további újdonság, hogy a nettó jövedelem levonás alól mentes része 60.000 forintról a minimálbér nettó összegének 60%-ára emelkedett. Ez az összeg jelenleg 116.029 forint, melyet tehát az adós munkavállalónak minden esetben kézhez kell kapnia.
- Változatlanul érvényes szabály, hogy ha a letiltás után a munkavállalónak kifizetendő összeg meghaladja a 200.000 forintot, úgy a 200.000 forint feletti rész korlátozás nélkül végrehajtható.

A fizetési felszólítás, mint a munkáltató igényérvényesítésének alternatív módja:

Általános szabály, hogy a munkáltató a munkaviszonyból eredő saját igényét alapvetően csak bírósági, illetve fizetéses meghagyásos eljárásban érvényesítheti a munkavállalóval szemben. Az Mt. ugyanakkor biztosít egy speciális igényérvényesítési lehetőséget is, a fizetési felszólítást. A fizetési felszólítás legnagyobb előnye, hogy a peres, illetve fizetési meghagyásos eljárásokhoz képest sokkal gyorsabb és egyszerűbb.

A munkáltató írásba foglalt fizetési feleszólításával érvényesítheti a munkaviszonnyal összefüggő és a kötelező legkisebb munkabér háromszorosának összegét – ez jelenleg 872.400 forint – meg nem haladó igényét a munkavállalóval szemben. Fontos ugyanakkor, hogy azonos jogalapból származó igények esetében a munkáltató csak egy fizetési felszólítást bocsájthat ki. Így tehát arra nincsen lehetősége a munkáltatónak, hogy a 872.400 forintot meghaladó igényét, több különböző fizetési felszólítással érvényesítse. Ilyen esetekben az általános szabályok szerint, tehát bíróságon vagy fizetési meghagyásos eljárás keretében érvényesítheti az igényét a munkáltató.

A fizetési felszólítást a munkáltatónak minden esetben meg kell indokolnia. Tehát a fizetési felszólítás abban az esetben felel meg a jogszabályoknak, ha a munkavállaló számára is világos, hogy miért került kibocsájtásra. Az írásbeliség és az indokolási kötelezettség mellett a fizetési felszólítás nélkülözhetetlen eleme a jogorvoslatról való kioktatás.

Abban az esetben ugyanis, ha a munkavállaló 30 napon belül nem él jogorvoslattal a felszólítás ellen, úgy azt bíróság végrehajtási záradékkal látja el és közvetlenül végrehajthatóvá válik. Ebből következik az is, hogy jogorvoslati kioktatás hiányában a fizetési felszólítás végrehajtási záradékkal nem látható el.

Összegzés

Összeségében megállapíthatjuk, hogy a munkáltató a saját – munkaviszonyból eredő – igényét csak a jogszabályokban meghatározott feltételek teljesülése esetében érvényesítheti közvetlenül a munkavállaló munkabéréből.

Tekintettel arra, hogy a munkavállaló fizetése megélhetésének alapja, levonás esetén mindenkor figyelemmel kell lenni az Mt.-ben meghatározott kritériumokra, illetve a Vht. összegszerűségre vonatkozó korlátozásaira.

A fizetési felszólítás gyors és hatékony alternatívája lehet az igényérvényesítésnek, ugyanakkor kizárólag meghatározott összeghatárig és feltételek teljesülése esetén bocsátható ki.

Amennyiben kérdése van az imént olvasottakkal kapcsolatban, szívesen állunk rendelkezésére.

Kép forrása: cottonbro studio, pexels.com

Az Országgyűlés elfogadta az igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2025. évi XLIX. törvényt („Módosítás”), amely többek közt megteremti a polgári perek gyorsításának lehetőségét, valamint szankcionálja a bíróságok határidő túllépését. A Módosítás ezen kívül lehetőséget biztosít arra is, hogy a jövőben a tárgyalásokat online módon is követni lehessen. Cikkünkben a Módosítás egyes, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. („Pp.”) törvénnyel kapcsolatos rendelkezéseit foglaljuk össze.

2025. augusztus 19. napjától lépnek hatályba az új pertípus, az egyszerűsített per szabályai, a rövidített indokolást tartalmazó ítélet új esetei, valamint az elhúzódó tárgyalások miatti jogkövetkezmények alkalmazhatósága. 2026. január 1-től pedig a tárgyalásokon való online részvételre is lehetőség lesz.

Egyszerűsített polgári per

A Módosítás új pertípusként bevezeti az egyszerűsített polgári pert, amely kizárólag szerződéses jogviszonyból eredő polgári perek esetén alkalmazható. A felek írásba foglalt szerződésükben köthetik ki az egyszerűsített polgári pert jogvita esetére, azonban személyállapoti, munkaügyi és fogyasztói jogvitában ilyen kikötés kizárt.

Az egyszerűsített polgári perben kötelező a jogi képviselet. Az eljárás gyorsaságát, hatékonyságát biztosítja egyrészt annak írásbelisége, másrészt az, hogy az eljárást a felperesnek teljes mértékben elő kell készítenie. Ez utóbbi követelmény azt jelenti, hogy a pert indító felperesnek már a keresetlevélhez csatolni kell valamennyi okirati bizonyítékot, illetve szakvéleményt, keresetváltoztatásnak nincs helye.

Az egyszerűsített polgári perben nincs elkülönült perfelvételi, valamint érdemi tárgyalás, kizárólag a keresettel érintett követelés tekintetében zajlik a per.

A bíróságok soron kívül járnak el és legfeljebb 8 napjuk van megtenni az intézkedéseiket. Az ellenkérelem benyújtásának határideje 15 nap, melyet semmilyen esetben sem lehet meghosszabbítani.

Ezen kívül az ellenkérelem előterjesztését követően a bíróság – rövid határidő tűzésével – felhívja a feleket, hogy nyilatkozzanak arról, kívánják-e a pert az általános szabályok szerint lefolytatni, illetve szándékukban áll-e egyezséget kötni. Ha a felek közösen úgy nyilatkoznak, hogy a pert az általános szabályok szerint kívánják lefolytatni, a bíróság perfelvételi tárgyalást tűz ki, és az eljárást ezt követően az általános szabályok alapján folytatja. Ha a felek egyezségi megállapodásukat benyújtják a bírósághoz, a bíróság – amennyiben az egyezség jóváhagyásának feltételei teljesülnek – azt végzésével jóváhagyja.

Ha az érintett felek nem kérik a per lefolytatását az általános szabályok szerint, és egyezséget sem kötnek, a bíróság köteles a felek részére tett felhívástól számított 30 napon belül ítéletet hozni.

A jogorvoslatokra szintén rövid határidők vonatkoznak: A fellebbezés előterjesztésére a feleknek 8 nap áll majd rendelkezésükre és csak az elsőfokú eljárás szabályainak lényeges megsértésére vagy az ügy érdemi elbírálásának alapjául szolgáló jogszabály téves alkalmazására hivatkozással van helye. A végzés elleni fellebbezést a másodfokú bíróság 15, az ítélet elleni fellebbezést pedig 30 napon belül bírálja el.

A Módosítás e per esetében kedvezményes illetékez vezet be, ugyanis a megfizetendő illeték összege az általános szabályok szerint lefolytatott per illetékének a 70 %-a.

Automatikus rövidített indokolást tartalmazó ítélet

A Módosítás annak érdekében, hogy a bíróságok adminisztrációs terhét tovább csökkentse, illetve az érdemi munkavégzésre fordítható időt növelje, átalakítja a Pp. eddigi, a rövidített indokolásra vonatkozó szabályrendszerét. Ennek eredményeképpen megszűnik az a lehetőség, hogy a felek az ítélet rövidített tartamú indokolását kérjék.

Ugyanakkor a Módosítás bevezet két új esetkört, melyekben automatikusan rövidített indokolást tartalmazhat egy ítélet. A fellebbezéssel támadható ítéletet meghozó bíróság az ítéletét csak abban az esetben köteles részletesen megindokolni, ha a felek a bíróság kifejezett felhívására ezt kérik. Tehát amennyiben egyik fél sem jelenik meg az ítélethirdetésen, vagy a kihirdetéskor a bíróság felhívása ellenére a jelenlévő felek egyike sem kér részletes indokolást, úgy a bíróság automatikusan rövidített indokolást tartalmazó ítéletet fog hozni.

Elhúzódó tárgyalások jogkövetkezménye

Amennyiben az intézkedésükre megállapított jogszabályi határidőt mulasztanak, a bíróságok kötelesek hivatalból, a határidő elmulasztását követő naptól kezdve naponta a minimálbér 1,5 százalékának megfelelő mértékű vagyoni elégtételt nyújtani a felek részére. A jogalkotónak ezzel a lépéssel a deklarált célja, hogy rábírja a bíróságokat arra, hogy a Pp.-ben meghatározott határidőket minden esetben pontosan betartsák. A Módosítás jogorvoslati lehetőséget is biztosít a felek számára arra az esetre, ha a vagyoni elégtétel kifizetése iránt a mulasztó bíróság nem intézkedik. Ilyen esetekben ugyanis az érintett fél a kifogást terjeszthet majd elő.

Online közvetített tárgyalások

A Módosítás megteremti annak a lehetőségét, hogy a polgári peres eljárásokban a hallgatóság online felületen keresztül is részt tudjon venni a tárgyaláson. Ennek ugyanakkor feltétele az is, hogy a szükséges technológiai feltételek adottak legyenek a bíróságon. A Módosítás indokolása szerint ez lehetővé teszi, hogy a bíróságok feletti társadalmi kontroll még inkább kiteljesedjen. Másrészt biztosítja azt is, hogy a jogi vagy államtudományi képzési területen tanuló hallgatók, illetve oktatók és kutatók is közvetlenül bekapcsolódjanak a tárgyalások követésébe.

A tárgyaláson online hallgatóságként legfeljebb az első 100 eredményesen regisztráló nagykorú természetes személy vehet részt. Regisztrálni az erre külön létrehozott felületen lehet majd, melynek előfeltétele, hogy a regisztrálni kívánó személy a DÁP alkalmazás eAzonosítási szolgáltatásával azonosítsa magát.

Összefoglalás

A jogalkotó jelen Módosítással megpróbálja enyhíteni a bíróságokon lévő ügyterhet azzal, hogy a rövidített indokolás lehetőségét alapértelmezetté teszi, valamint ezt a célt szolgálja az egyszerűsített polgári per intézménye is. Az egyszerűsített polgári per bevezetésére tekintettel célszerű lehet felülvizsgálni a fennálló és jövőben megkötendő szerződéseket is, hiszen az egyszerűsített perre vonatkozó kitétel relatíve gyors igényérvényesítést tesz lehetővé.

Az eljárások időben való intézését pedig a bíróságok „kötbérezése” hivatott elősegíteni. Természetesen felmerül az a kérdés, hogy a vagyoni elégtétel megfizetésével kapcsolatos adminisztráció nem igényel-e majd több kapacitást a bíróságoktól.

Az elmúlt években lezajlott digitális forradalomnak következtében megnőtt az igény arra, hogy a bírósági tárgyalások online, telekommunikációs eszközök segítségével is nyomon lehessen követni. A gyakorlatban ugyanakkor az online hallgatóságként regisztráló személyek előzetes ellenőrzése további terhet fog róni a bíróságokra, valamint megnöveli a visszaélés kockázatát is.

A Módosítással kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy az Országos Bírói Tanács („OBT”) 2025. június 26-án alkotmányjogi panaszt („Panasz”) nyújtott be az Alkotmánybíróság („AB”) részére. A panaszban az OBT – többek közt – a Módosítás vagyoni elégtételre és egyszerűsített polgári perre vonatkozó rendelkezésének alaptörvényellenességének megállapítását, valamint visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítését is kérte. A Panaszról az AB-nak legkésőbb szeptemberig kell döntenie. Amennyiben a kérdéses rendelkezéseket megsemmisíti az AB, a döntésről külön cikkben adunk majd tájékoztatást.

Kép forrása: Sora Shimazaki, pexels.com

A Kormány a magyarországi gazdasági társaságok gazdasági célú védelméhez szükséges egyes rendelkezések veszélyhelyzet ideje alatti eltérő alkalmazásáról szóló 561/2022. (XII. 23.) Korm. rendeletével („Rendelet”) még 2022-ben, a Covid világjárvány okozta válsághelyzet kezelésére hivatkozva korlátozta a külföldi befektetők hazai tulajdonú stratégiai vállalatokban való tulajdonszerzését. Június végén a Magyar Közlöny 75. számában megjelenő 163/2025. (VI. 23.) Korm. rendelettel („Módosítás”) tovább szigorodtak a külföldi tranzakciókra vonatkozó szabályok.

A szabályozásban jelentős változást fog hozni az Ukrajna területén fennálló fegyveres konfliktusra tekintettel kihirdetett veszélyhelyzeti rendeletek törvényi szintre emeléséról szóló 2025. évi L. törvény („Törvény”), ami 2025. augusztus 19-től hatályon kívül helyezi a Rendeletet. Meg kell jegyezni, hogy ezzel egy időben a jelenlegi rendeleti szabályozás főbb tartalmi elemei – bizonyos módosításokkal és kiegészítésekkel – törvényi szintre fognak emelkedni. Cikkünkben a jelenleg hatályos Rendelet mellett az augusztus közepétől alkalmazandó Törvény fontosabb rendelkezéseit és az azzal kapcsolatos újdonságokat foglaljuk össze.

A szabályozás hatálya

A szabályozás értelmében a stratégiai ágazatokban működő, Magyarországon bejegyzett kft.-k, zrt.-k és nyrt.-k esetében minden olyan tranzakciót be kell jelenteni a belgazdaságért felelős miniszterként a nemzetgazdasági miniszter („Miniszter”) részére, mely révén harmadik országbeli állampolgárok, illetve bizonyos esetben az Európai Unió más tagállamának, az EGT megállapodásban részes más államnak vagy a Svájci Államszövetségnek állampolgára tulajdonjogot, illetve meghatározott mértékű befolyást szerezne, ha az érintett jogügylet értéke legalább 350 millió forint.

Ezen kívül a Miniszterhez tett bejelentés és annak tudomásulvétele szükséges ahhoz is, hogy a stratégai ágazatokba tartozó tevékenységek folytatásához szükséges infrastruktúrák üzemeltetési jogát külföldi befektető vagy olyan társaság szerezze meg, mely felett a külföldi befektető akár közvetlenül, akár közvetetten többségi befolyással rendelkezik. Stratégiai társaságnak minősülnek – többek közt – a gyógyszergyártás, a kis és nagykereskedelem, a filmgyártás, dohánytermékek gyártása, munkaerő-kölcsönzés, az építőiparon belül a lakó- és nem lakóépület építése, gépi berendezések gyártása, információtechnológiai szolgáltatást.

A bejelentést az érintett jogügylet megkötését követő 10 napon belül kell benyújtani a Miniszternek.

Jogügyletnek nem csak az üzletrész- vagy részvény adásvétele számít, hanem bármilyen tulajdonjog átruházási címen történő részesedésszerzés, ideértve az apportálást, ingyenes átruházást, tőkeemelést, átalakulást, egyesülést, szétválást és akár jog alapítását is (pl. átváltoztatható jogot biztosító kötvény, haszonélvezet).

A bejelentési kötelezettségét megszegő természetes személy, illetve társaság a tranzakció értékének kétszereséig terjedő közigazgatási bírsággal sújtható, feltéve, hogy a büntetőjogi felelőssége nem áll fenn.

A Miniszter a bejelentés vizsgálatát követően megtiltja vagy tudomásul veszi az érintett jogügyletet. Tiltó döntésnek az alábbi esetekben van helye:

ha a bejelentő által a tulajdonszerzés, a kötvény tulajdonjogának megszerzése, a haszonélvezeti jog megszerzése, az üzemeltetési jog megszerzése esetén Magyarország államérdekének, közbiztonságának, közrendjének sérelme vagy veszélyeztetése vagy ezek bekövetkezésének lehetősége fennáll;
a bejelentő közvetlenül vagy közvetve nem az Európai Unióhoz tartozó tagállam kormányának – beleértve az állami szerveket vagy a fegyveres erőket is – ellenőrzése alatt áll, akár tulajdonosi szerkezete, akár jelentős finanszírozása révén;
a bejelentő az Európai Unió bármely tagállamában érintett volt biztonságot vagy közrendet veszélyeztető tevékenységben,
illetve komoly kockázat áll fenn arra, hogy a bejelentő bűncselekménynek minősülő tevékenységet fog folytatni.

A tiltó döntésbe ütköző jogügyet, illetve társasági határozat semmisnek minősül. A tiltó döntéssel érintett társaság tagjegyzékében vagy részvénykönyvében a szerző fél nem tüntethető fel, illetve a jogügylet alapján semmilyen jogot nem gyakorolhat.

2025. június 24-től alkalmazandó szabályok

Hosszabb ügyintézési határidők

A Módosítás következtében a Miniszternek a bejelentéstől számított 45 munkanapon belül kell döntést hoznia arról, hogy a tiltás körülményei fennállnak. A tényállás tisztázása érdekében a Miniszter további 3 alkalommal, alkalmanként 30 munkanappal, így összesen akár 4-5 hónappal is meghosszabbíthatja az ellenőrzésre nyitva álló időtartamot.

Az Állam elővásárlási jogának kiterjesztése

A Módosítással a Kormány rendkívüli módon kiszélesítette az elővásárlásra való jogosultságát. Az állam az MNV Zrt.-n vagy más általa kijelölt szervezet útján elővásárlási jogot gyakorolhat – az adott jogügyletben szereplő feltételekkel megegyezően – a tiltó döntéstől számított 90 napon belül. Ez a jog nem csak naperőműre vonatkozó tevékenységgel rendelkező stratégiai társaság tekintetében illeti meg az államot, hanem valamennyi, stratégiai jelentőségű ágazatba tartozó vállalkozás esetében.

2025. augusztus 19-től alkalmazandó szabályok

Ahogyan a bevezetésben is utaltunk rá, a jogalkotó döntése értelmében a Rendelet 2025. augusztus 18. napján hatályát veszti, egyes rendelkezései pedig törvényi szinten kerülnek szabályozásra. A Rendelet és a Törvény közötti különbségeket az alábbiakban foglaljuk össze.

Rövidebb ügyintézési határidők

A Törvény értelmében a Miniszternek a bejelentéstől számított 30 munkanapon belül kell döntést hoznia arról, hogy a tiltás körülményei fennállnak-e. Fontos eleme a Törvényi szabályozásnak, hogy a Miniszternek nincs lehetősége az ellenőrzésre nyitva álló határidőt meghosszabbítani. Ezen változásokkal a jogalkotó a júniusi Módosítás előtti szabályozáshoz tér vissza.

Állam elővásárlási jogának szűkítése

Az elővásárlási jog kiterjesztése is kikerül a Törvényi rendelkezések közül, így a továbbiakban – a naperőműre vonatkozó tevékenységgel rendelkező stratégiai társaságokon kívül – nem illeti meg elővásárlási jog az Államot.

Meghosszabbított elővásárlási határidő a minősített szektorban

A Törvény értelmében a minősített energiaszektorban az Állam MNV Zrt.-n keresztül gyakorolt elővásárlási jogával kapcsolatos határidő a – rendeleti szabályozástól eltérően – a bejelentő részére megküldött tájékoztatástól számított 60 munkanapról 90 munkanapra nő, ezzel együtt pedig az energiapolitikáért felelős miniszter ezzel kapcsolatos válaszadási ideje is duplájára, azaz 15 munkanapról 30 munkanapra emelkedik.

A döntés megtámadásának lehetősége

2025. augusztus 19.-től kezdődően számos esetben közigazgatási peres eljárásban lehet megtámadni a tiltó döntéseket. Így például, az érintett tiltó döntést meg lehet támadni, ha a Miniszter tévesen állapította meg, hogy fennállnak-e a törvényben meghatározott bejelentési kötelezettséget megalapozó feltételek. Ezen joggal továbbra is kizárólag a Fővárosi Törvényszéken lehet élni. További újdonság, hogy ezentúl azonnali jogvédelem biztosításának is helye van a megtámadás során. Kérdés azonban, hogy a további jogorvoslati lehetőség biztosítása önmagában befolyásolja-e a külföldi befektetőket a struktúra megtervezésekor.

Összegzés

Tekintettel arra, hogy a Törvény rendelkezéseit – jelenlegi ismereteink szerint – 2026. december 31. napjáig kell majd alkalmazni, a külföldi befektetőknek, illetve a magyarországi vállalatoknak érdemes számításba venniük, hogy a vállalatfelvásárlással (M&A) kapcsolatos tranzakcióik lebonyolítása során az Állam továbbra is igen széleskörű jogosítványokkal fog rendelkezni. Pozitív fejleményként értékelhető, hogy egyrészt szűkül az Államot megillető elővásárlási jog köre, másrészt pedig megteremtésre kerül a tiltó döntéssel szembeni jogorvoslat lehetősége is, de összességében, nemzetközi viszonylatban továbbra is szigorú a magyar szabályozás és már a tranzakció tervezésekor érdemes a minősítést elvégezni és a szándéknyilatkozatban, szerződésben kalkulálni a lehetséges állami beavatkozás lehetőségével.

Kép forrása: Andrea Piacquadio, pexels.com

Idén január 1-jén lépett hatályba a Magyarország kiberbiztonságáról szóló 2024. évi LXIX. törvény („Kiberbiztonsági Törvény”), amely az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2555 irányelvére (2022. december 14.) (általános EU-s kiberbiztonsági irányelv, a továbbiakban: „NIS2 Irányelv”) tekintettel született és amelynek célja az információs társadalmat érő fenyegetések miatt az elektronikus információs rendszerek fenyegetéseinek mérséklése és a kulcsfontosságú ágazatokban a szolgáltatások folyamatosságának biztosítása. A Kiberbiztonsági Törvény és a kapcsolódó jogszabályok szigorú követelményeket és ezek elmulasztása esetén súlyos jogkövetkezményeket írnak elő.

Mivel számos társaságot támogatunk a NIS2 Irányelvnek és a Kiberbiztonsági Törvénynek való megfelelésre való felkészülésben, jelen cikkünk célja, hogy valamennyi, lehetségesen érintett cég figyelmét felhívjuk a Kiberbiztonsági Törvény közeljövőben aktuálissá váló előírásaira, azaz a kiberbiztonsági auditra vonatkozó szerződéskötéssel és az audit lefolytatásával kapcsolatos kötelezettségekre és határidőkre.

Az érintett szervezetek köre

A Kiberbiztonsági Törvény széles körben meghatározza azokat a szervezeteket, akik kötelesek ellenőrizni elektronikus rendszereik biztonságát és ezt auditálni. Azok a magánszektorbeli vállalkozások, amelyek bizonyos méretet elérnek és kiemelten kockázatos vagy kockázatos ágazatba sorolt tevékenységet végeznek, ebbe a körbe tartoznak, az alábbiak szerint:

Méret tekintetében azok a vállalkozások érintettek, amelyek középvállalkozásoknak minősülnek, vagy meghaladják a középvállalkozásokra vonatkozóan előírt küszöbértékeket, vagyis amelyek összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél több, és az éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege 10 millió eurónak megfelelő forintösszeget meghaladja.
A tevékenységi körre vonatkozó feltétel, hogy a vállalkozások (kiemelten) kockázatos ágazatban működjenek, például egészségügy, hírközlési szolgáltatás, digitális infrastruktúra (felhőszolgáltató, adatközponti szolgáltatást nyújtó szolgáltató), élelmiszerelőállítás, -feldolgozás, -forgalmazás, számítógép, elektronikai, optikai termék gyártás, vagy gép, gépi berendezés gyártás területén.

Amennyiben nem egyértelmű, hogy a szabályozás alapján a kötelezettségek kiterjednek-e az adott cégre, javasolt ezt a jogszabály átvizsgálásával mihamarabb tisztázni.

Kiberbiztonságra vonatkozó kötelezettségek

Audit szerződés:

Az érintett vállalkozások aktuális kötelezettsége, hogy a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága („SZTFH”) által nyilvántartásba vett kiberbiztonsági audittevékenység végzésére jogosult, független gazdálkodó szervezettel mint auditorral szerződést kössenek az elektronikus rendszerük kiberbiztonságának ellenőrzése érdekében. Az SZTFH már folyamatosan küldi az értesítéseket a lehetségesen érintettek részére, melyben egyúttal előírja, hogy a szerződés megkötésének tényét 2025. szeptember 15-ig igazolni is szükséges felé. A kötelezettség elmulasztása esetén a vállalkozással szemben 1 -15 millió Ft bírság szabható ki.

Kiberbiztonsági audit:

Az auditorral történő szerződést követően 2026. június 30-ig el kell végezni a kiberbiztonsági auditot, mely során ellenőrzésre kerül az elektronikus információs rendszerek biztonsági osztályba sorolása, valamint a biztonsági osztályba sorolás szerinti védelmi intézkedések megfelelősége. Az audit elmaradása súlyos szankciókat vonhat maga után, akár az előző évi árbevétel 2%-át is elérő, de legalább 1 millió, legfeljebb 150 millió forintos bírság formájában.

A kiberbiztonsági audit hosszabb időt is igénybe vehet a vállalkozás méretétől, illetve a tevékenység technológiai és szervezeti összetettségétől függően. Éppen ezért célszerű a felülvizsgálat időpontját és ütemezését előre megtervezni, hogy a folyamat ne csak megfelelési célt szolgáljon, hanem ténylegesen feltárja azokat a területeket is, ahol további teendők vagy hiányosságok lehetnek. Ilyen lehet például az adatvédelmi megfelelés felülvizsgálata, az információbiztonsági szabályzatok aktualizálása, vagy a kockázatkezelési eljárások finomhangolása.

Megfelelés jelentősége

A szigorodó kiberbiztonsági szabályozás és a magas bírságkockázat miatt a megfelelés nem pusztán jogi kötelezettség, hanem kiemelt üzleti érdek is. Elérhető előnyök:

csökken a pénzügyi és reputációs kockázat;
erősödik a vállalkozás kiberbiztonsági védelme és digitális stabilitása;
megfelelő szerződéssel kiszámíthatóvá válik az audit tartalma, ütemezése, feladat- és felelősségi körök meghatározása;
egyidejűleg áttekinthetőek az adatvédelmi szempontok, szükség esetén felülvizsgálhatóak az adatvédelmi hatásvizsgálati dokumentumok, ezáltal teljesül a NAIH által elvárhat elszámoltathatóság elvének való megfelelés.

Fotó forrása: Brian Penny, pixabay.com

A technológiai fejlődéssel párhuzamosan számos olyan eszköz és módszer is megjelent, melyek célja a személyes adatokhoz való jogosulatlan hozzáférés szerzése. Bár a kibertámadásokhoz használt eszközök egyre fejlettebbek, a személyes adatokat továbbra is leginkább az emberi mulasztás és a figyelmetlenség veszélyezteti leginkább. Az Európai Unió 2016/679 számú rendelete („Általános Adatvédelmi Rendelet”, „GDPR”) részletes követelményeket rögzít a vállalkozások és szervezetek részére a személyes adatok gyűjtése, tárolása és kezelése tekintetében, ezek betartása elengedhetetlen a személyes adatok védelmének és az adatbiztonság megfelelő érvényesülése érdekében. A GDPR előírásokat tartalmaz arra vonatkozóan is, hogyan kell az adatkezelőknek eljárniuk egy adatvédelmi incidens esetén. Jelen cikkünkben az adatvédelmi incidensekkel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat foglaljuk össze.

Adatvédelmi incidens fogalma

A személyes adatok kezelése során az adatkezelőnek a GDPR -ban meghatározott intézkedéseket kell megtenniük, melyekkel biztosítják adatkezelésük biztonságát. Az adatvédelmi incidens a biztonság olyan sérülése, amely a továbbított, tárolt vagy más módon kezelt személyes adatok véletlen vagy jogellenes megsemmisítését, elvesztését, megváltoztatását, jogosulatlan közlését vagy az azokhoz való jogosulatlan hozzáférést eredményezi.

Ahhoz, hogy egy sérülést incidensnek tekintsünk, az adatbiztonság sérülésének olyan mértékűnek kell lennie, hogy az érdemi kockázatot jelentsen a személyes adatok védelmére nézve. Az adatkezelőknek szükséges tisztában lenniük azzal, hogy nemcsak a személyes adatok elvesztése jelent adatvédelmi incidenst. Az adatvédelmi incidensek közé tartoznak:

Bizalmassági incidensek, melyek egyrészt a személyes adatok jogosulatlan közlésével valósulhatnak meg (pl.: egy téves címzettnek küldött e-mail, vagy ha személyes adatokat tartalmazó dokumentumok mentése nem megfelelő helyre történik, ezáltal megosztásra kerülhet egyébként hozzáférésre nem jogosult személlyel – aki akár a társaság más munkavállalója is lehet). Ugyanakkor bizalmassági incidenst szándékos magatartásból fakadó tevékenység is előidézhet (pl.: adathalász támadások révén történő jogosulatlan hozzáférés).
Integritási incidensek, melyek akkor következnek be, ha a kezelt személyes adatok megváltoznak (pl.: ha a könyveléshez – akár jogosultsággal rendelkező, akár jogsértést elkövető – hozzáférő személy átírja a fizetéseket, vagy az adatbázist oly módon törik fel, hogy személyes adatokat törölnek belőle).
Elérhetőségi incidensek melyekről a kezelt adat megsemmisülése (akár véletlen törlés, vagy ideiglenes szerverleállás által) valamint az adatokhoz való hozzáférés elvesztése esetében beszélünk (pl.: az ügyféladatbázis példányát tartalmazó laptop vagy adattároló elvész, vagy ellopják).

Összefoglalva, adatvédelmi incidensnek minősül, ha személyes adatokhoz illetéktelenül hozzáférnek, azokat engedély nélkül továbbítják, vagy ha azok elérhetetlenné válnak például zsarolóprogram általi titkosítás, véletlen elvesztés vagy megsemmisülés következtében.

Adatvédelmi incidensek következménye

Az adatvédelmi incidensek, amennyiben nem kezelik megfelelően és időben, súlyos fizikai, vagyoni vagy nem vagyoni kárt okozhat az érintett személyeknek. Ilyen következmény lehet például a pénzügyi veszteség, személyazonosság-lopás, jó hírnév sérelme, illetve a bizalmas adatok nyilvánosságra kerülése. Ezen felül az adatvédelmi incidenseknek az ügyfelek társaságba mint adatkezelőbe vetett bizalmának csökkenését, a nem megfelelő kezelésük pedig hatósági szankciót is vonhatnak maguk után.

Adatvédelmi incidensek bekövetkezése esetén követendő eljárás

Tekintettel arra, hogy az adatvédelmi incidenseknek igen súlyos következményei lehetnek, az adatkezelőnek az incidensről való tudomásszerzése esetén kötelezettsége, hogy a GDPR-ban foglaltak szerint kezelje a kialakult helyzetet. Ehhez azonban szükséges, hogy aki észleli, haladéktalanul jelentse a kijelölt adatvédelmi felelős részére. Ennek eljárásrendjét érdemes belső szabályzatban rögzíteni.

Incidensek nyilvántartása

A GDPR értelmében az adatkezelőnek nyilvántartást kell vezetnie az adatvédelmi incidensekről, feltüntetve az adatvédelmi incidenshez kapcsolódó tényeket, annak hatásait és az orvoslására tett intézkedéseket.

Incidensek bejelentése

Az adatvédelmi incidenseket az adatkezelő indokolatlan késedelem nélkül, és ha lehetséges, legkésőbb 72 órával azután, hogy az adatvédelmi incidens a tudomására jutott, be kell jelentenie a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnak („NAIH”). Amennyiben a bejelentés nem történik meg 72 órán belül, a bejelentéshez mellékelni kell a késedelem igazolására szolgáló indokokat.

A bejelentéshez a NAIH, egy a honlapján elérhető formanyomtatványt is biztosít, melyet az elektronikus ügyintézésre kötelezett adatkezelő, valamint az elektronikus ügyintézést önkéntesen vállaló adatkezelő elektronikus úton (pl.: hivatali tárhelyen, vagy e-Papír szolgáltatáson) keresztül nyújthat be.

A bejelentésnek tartalmaznia kell:

az adatvédelmi incidens jellegét, beleértve – ha lehetséges – az érintettek kategóriáit és hozzávetőleges számát, valamint az incidenssel érintett adatok kategóriáit és hozzávetőleges számát;
az adatvédelmi tisztviselő vagy a további tájékoztatást nyújtó egyéb kapcsolattartó nevét és elérhetőségeit;
az adatvédelmi incidensből eredő, valószínűsíthető következményeket;
illetve az adatkezelő által az adatvédelmi incidens orvoslására tett vagy tervezett intézkedéseket, beleértve adott esetben az adatvédelmi incidensből eredő esetleges hátrányos következmények enyhítését célzó intézkedéseket.
Végül de nem utolsó sorban a bejelentésnek tartalmaznia kell az incidens-nyilvántartás szóban forgó incidensre vonatkozó részének másolatát.

A bejelentést csupán az úgynevezett „bagatell” incidensek esetében lehet mellőzni. Ilyen incidensnek minősül, ha az valószínűsíthetően nem jár kockázattal a természetes személyek jogaira és szabadságaira nézve, de a bekövetkezett incidenst ebben az esetben is rögzíteni kell a nyilvántartásban.

Érintettek tájékoztatása

Amennyiben feltehető, hogy az adatvédelmi incidens magas kockázattal jár az érintettek számára, az adatkezelőnek erről késedelem nélkül kell tájékoztatnia az egyéneket. Ennek az intézkedésnek az a célja, hogy az érintett személyek meg tudják tenni a szükséges óvintézkedéseket (pl. személyazonosító igazolvány ellopásának bejelentése, bankkártya zárolása).

A kockázatok értékelését minden incidens során egyedileg kell elvégezni. A folyamat során olyan szempontokat kell figyelembe venni, mint a személyes adatok típusa (pl.: különleges adat) és mennyisége, érintettek száma, érintettek azonosíthatóságának lehetősége.

A magas kockázattal járó adatvédelmi incidensről abban az esetben nem kell tájékoztatni az érintetteket, ha:

a személyes adatok olyan módon vannak titkosítva, amely értelmezhetetlenné teszi az adatokat;
az adatkezelő időközben megfelelő védelmi intézkedéseket hajtott végre;
vagy az tőle aránytalan erőfeszítést igényelne. (Ilyen esetekben az érintetteket nyilvánosan közzétett információk útján kell tájékoztatni.)

Összegzés

Az adatvédelmi incidensek tehát az adatbiztonság igen tág körű módon meghatározott sérülését jelenti. Az incidensek bekövetkezésének komoly vagyoni, illetve nem vagyoni károkat tudnak okozni az érintettek számára, a nem megfelelő módon történő kezelésük pedig akár több millió forintos pénzbírság kiszabását is eredményezhetik. Az adatkezelőknek kötelezettsége, hogy már az adatkezelésük során biztosítsák a személyes adatok védelmét. Elsősorban tehát érdemes a megelőzésre törekedni. A megfelelően kivitelezett biztonsági intézkedések (pl.: jogosultsági rendszerek kiépítése, jelszavak és eszközök megfelelő védelme) alkalmasak lehetnek az incidensek bekövetkezésének megakadályozására. Ezek meghatározására és betartására célszerű előzetesen belső eljárásrendeket és akcióterveket készíteni és rendszeres időközönként felülvizsgálni, valamint az adatkezelésben érintett személyek (pl. munkavállalók) részére megfelelő időközönként adatvédelmi képzést tartani. A konkrét adatvédelmi incidens bekövetkezésekor pedig ajánlott szakértőt bevonását is igényelni, tekintettel a formalizált hatósági eljárás speciális szabályaira, illetve az egyedi mérlegelés szükségességére.

Kép forrása: pixabay, pexels.com

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény („Mt.”) rendelkezése szerint a munkaviszony a munkaszerződéssel jön létre, amit a feleknek írásba kell foglalni. Látszólag tehát a munkaviszony létesítése, fennállása egyértelműen megítélhető, ha van egy írott munkaszerződés. Mi történik azonban, ha nem, vagy később kerül írásba foglalásra a megállapodás? Mi történik, ha az írásbeli ajánlat után, de még az aláírt munkaszerződés előtt kíván elállni valamelyik fél? Érdemes tisztában lenni a részletszabályokkal annak érdekében, hogy a munkáltatói gyakorlat megfeleljen a jogszabályi követelményeknek. Mivel a témában 2025. márciusában megjelent egy új kúriai döntés, összefoglaljuk az írásba foglalás, valamint a munkaviszony létesítésének és fennállásának körében felmerülő legfontosabb információkat.

Az írásba foglalás jelentősége

Főszabály szerint a munkaviszony munkaszerződéssel jön létre. Az Mt. értelmében a munkaszerződést minden esetben írásba kell foglalni, tartalma vonatkozásában pedig elegendő a feleknek a munkavállaló alapbérében, illetve a munkakörében megállapodni. Érdemes ugyanakkor megemlíteni, hogy a gyakorlatban számos olyan példával találkozhatunk, amikor a munkaviszony konkrét munkaszerződés hiányában is létrejön. Például, amennyiben a munkáltató olyan ajánlatot küld, mely a lényeges feltételeket tartalmazza (munkakör; alapbér), majd ezt a munkavállaló elfogadja, a munkaviszony a munkavállaló általi elfogadás útján létrejöttnek minősül, anélkül, hogy a felek aláírnák a munkaszerződést.

Az írásba foglalás elmulasztása nem eredményezi a munkaviszony nem létezését. Az Mt. ugyanis kimondja, hogy az írásba foglalás elmaradásának jogkövetkezménye az érvénytelenség, amire viszont csak a munkavállaló hivatkozhat, és ő is csak a munkába lépést követő 30 napon belül.

Ezt az értelmezést a Kúria is megerősítette egy nemrég született döntésében. A perbeli esetben a munkavállaló határozott időre került alkalmazásra, azonban a határozott idő elteltét követően tovább folytatta a munkavégzést, amely ellen a munkáltató sem tiltakozott, a foglalkoztatási és bérfizetési kötelezettségének továbbra is eleget tett. A felek időközben rendezni kívánták a jogviszonyukat, a munkáltató megküldte a munkavállaló részére a határozatlan idejű munkaszerződésre vonatkozó ajánlatát, melyet a munkavállaló elfogadott, azonban az a felek által nem került aláírásra. A munkáltató időközben felmondást közölt a munkavállalóval, aki annak jogellenességére hivatkozott arra alapozva, hogy írásba foglalt munkaszerződés hiányában nem álltak egymással munkaviszonyban, így a felmondás fogalmilag nem lehetséges. A munkaszerződést csak a felmondás közlését követően írta alá, így álláspontja szerint a munkaviszonya ekkortól jött létre.

A Kúria megállapította az ügyben, hogy a munkavállaló munkaviszonya a határozott idejű szerződés kezdete óta fennállt, amely annak lejártát követően a felek ráutaló magatartása folytán határozatlan idejűvé vált és amelyet ennél fogva a munkáltató jogosult volt megszüntetni. E határozat alapján is látható, hogy a munkaviszony meglétét nem kizárólag a felek által írásba foglalt munkaszerződése dönti el, annak hiányában az eset körülményei alapján megállapítható a munkaviszony fennállása.

Joggal merül fel a kérdés: miért van akkor szükség az írásba foglalt munkaszerződésre? Munkajogi tanácsadóként a válasz egyszerű: a vitás helyzetek megelőzése érdekében. Tapasztalataink alapján egyik fél sem akarja bíróság előtt bizonyítani, milyen cafeteriára jogosult a munkavállaló, milyen korlátokkal engedélyezett a home office és hogyan adható ki az éves szabadság. Az írásbeliség elmaradása esetén továbbá számolni kell azzal, hogy egy foglalkoztatás felügyeleti ellenőrzés keretében a munkaügyi hatóság szankciót alkalmaz.

Munkaviszony létesítéséhez fűződő időpontok és az elállás lehetősége

A munkaszerződés írásba foglalásán túl kiemelkedő jelentősége van a munkaviszony létesítésével kapcsolatos időpontoknak – időszakoknak, hiszen a feleket eltérő jogok, valamint kötelezettségek terhelik a különböző szakaszokban.

A munkaviszony létesítése során megkülönböztetjük a munkaviszony keletkezésének és munkába lépés kezdetének időpontját.

Munkaviszony keletkezése:

A munkaviszony a munkaszerződés megkötésének napján vagy a szerződésben (ajánlatban) meghatározott egyéb időpontban keletkezik. Ettől az időponttól kezdve a felek nem tanúsíthatnak olyan magatartást, mellyel a munkaviszony létrejöttét meghiúsítanák. Felmerülhet a kérdés, hogy milyen magatartás tudja meghiúsítani a munkaviszony létrejöttét? Munkavállói oldalon megalapozhatja például az, ha a magánszemély nem jelenik meg a kötelező orvosi vizsgálatokon.

Munkaviszony kezdete:

A munkaviszony kezdetének a munkavállaló munkába lépésének napja minősül. Abban az esetben, ha a munkaszerződés nem rendelkezik róla külön, ez a munkaszerződés létrejöttét követő nap. Innentől kezdődik tehát a munkaviszony „aktív” szakasza, mely során a felek gyakorolhatják a munkaviszonyból származó jogaikat, valamint teljesíteniük kell az abból származó valamennyi kötelezettséget. Amennyiben a felek próbaidő kikötésében állapodtak meg, annak tartama szintén a munkaviszony kezdetekor indul. Végül, de nem utolsó sorban ez a nap társadalombiztosítási szempontból is jelentős, hiszen a biztosítotti jogviszony kezdete a munkaviszony kezdetéhez igazodik.

A feleknek lehetősége van arra, hogy a munkaszerződésben a munkába lépés napjaként egy tetszőleges napot kössenek ki, ezáltal lehetőség van arra, hogy a tényleges foglalkoztatás és rendelkezésre állási kötelezettség akár hónapokkal későbbi legyen (pl. a munkavállaló korábbi jogviszonyának felmondási idejére tekintettel).

Elállás:

A munkaviszony keletkezése és kezdete között, bármelyik félnek lehetősége van arra, hogy egyoldalúan elálljon a munkaszerződéstől, mely visszamenőleges hatállyal megszünteti a közöttük fennálló jogviszonyt. Ezzel a jogával a fél akkor élhet, ha munkaszerződés megkötését követően körülményeiben olyan lényeges változás következett be, amely a munkaviszony teljesítését lehetetlenné tenné vagy aránytalan sérelemmel járna.

Hangsúlyozni kell, hogy csak a munkaszerződés megkötését követően felmerülő körülmény jogosíthatja fel a feleket az elállásra, továbbá a feleknek a munkaszerződés megkötésének napjára visszamenően el kell számolniuk egymással.

Összegzés

Látható, hogy munkáltatóként a munkaviszony létrehozásakor számos fontos szempontot kell végiggondolni és megfelelően kommunikálni az ajánlatadáskor, hogy az eljárás a jogszabályoknak megfeleljen és a későbbi viták elkerülhetőek legyenek, így például:

Mikor lép a munkavállaló munkába?
A munkába lépésnek van-e egyéb feltétele?
Meddig érvényes a munkáltató ajánlata?
Van-e olyan ajánlati feltétel, aminek el nem fogadása az egész munkaviszony létrejöttét meghiúsítja?
Milyen esetekben állhat el bármelyik fél az ajánlattól?

Kép forrása: Pavel Danilyuk, Pexels.com

Elérhetőségek

Szakterületek

Aktualitások