2016. március 24. napján lépett hatályba a behajtási költségátalányról szóló 2016. évi IX. törvény és ezzel egyidejűleg hatályát vesztette a Ptk. 6:155. § (2) bekezdése, ami a behajtási költségátalányra vonatkozó rendelkezéseket eddig tartalmazta.
A törvény definiálja a kereskedelmi ügyletek fogalmát, amelyek esetében a behajtási költségátalány alkalmazandó, így kereskedelmi ügyletnek minősül a vállalkozások, illetve vállalkozások és szerződő hatóságok között lebonyolított olyan ügylet, amelynek tárgya fizetés ellenében áruk adásvétele vagy szolgáltatások nyújtása.
Mértékét tekintve a jogosult a követelése behajtásával kapcsolatos költségei fedezetéül 40 EUR,-nak megfelelő, a Magyar Nemzeti Bank – késedelem kezdőnapján érvényes – hivatalos deviza-középárfolyama alapján meghatározott forintösszegre tarthat igényt, a vállalkozások közötti szerződés esetén a kötelezettet, szerződő hatóságnak vállalkozással kötött szerződése esetén pedig a szerződő hatóságot terhelő kereskedelmi ügyletből eredő fizetési kötelezettség teljesítésének késedelme esetén.
A törvény kifejezetten rögzíti, hogy az arra jogosult a behajtási költségátalányt a késedelem bekövetkezésétől számított 1 éves jogvesztő határidőn belül követelheti.
A behajtási költségátalányt kizáró, vagy azt 40,- EUR-nál alacsonyabb összegben meghatározó szerződési kikötés továbbra is semmiséget von maga után.
Fontos, hogy a törvény rendelkezéseit a hatálybalépését megelőzően kötött kereskedelmi ügyletből eredő fizetési kötelezettség teljesítésének késedelme esetén is alkalmazni kell azzal, hogy a törvény hatálybalépésekor fennálló késedelem esetén a behajtási költségátalány érvényesítésére megszabott jogvesztő határidőt az új törvény hatálybalépésétől, azaz 2016. március 24. napjától kell számítani.
Az új törvény hatályba lépésével kiegészül a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 177. §-a az (56)-os bekezdéssel, amely kimondja, hogy az új törvény hatálybalépésével egyidejűleg a vállalkozó a könyvviteli nyilvántartásában (mérlegében) kimutatott, behajtási költségátalányból származó kötelezettséget – ha azt ezen időpontig tőle a jogosult nem követelte – az egyéb bevételekkel szemben megszünteti.
