Idegenrendészeti jogszabálymódosulás

Bevezetés

Sokan sok helyen olvashattak már a 2024-gyel szinte együtt érkező új idegenrendészeti kódexről. Jelen cikkel induló sorozatunkkal arra teszünk kísérletet tenni, hogy a vonatkozó témákat, változásokat ne csak általánosságban, hanem az ügyfeleket, mint gyakorlati alkalmazókat általában érintő, akár speciálisabb kérdések megválaszolásával járjuk körbe. Ezt a célt szem előtt tartva az érintett témák alapvetően a foglalkoztatási kérdéseket fogják felölelni.

Annak érdekében azonban, hogy a változásokat, ismereteket megfelelően kontextusba helyezzük és a későbbi értelmezést ezzel is segítsük, kezdeményezésünk első részében a hivatkozott joganyag módosulását összefoglalóan mutatjuk be.

Régi és új

A korábbi (azaz a Harmtv.) és az új szabályozás (azaz a Btátv.) között talán első ránézésre is az a legfőbb említésre méltó változás, hogy az általánosabb felől a jogalkotó elmozdult a kategorizáltabb, és több szempontból megszorító szabályozási forma irányába. Ezen belül konkrétumként említendő, hogy a munkavállalási célból történő magyarországi tartózkodás korábban nem létező, vagy az előzőekhez képest másként szabályozott, többféle engedélytípussal került lefedésre, de van olyan engedély is, aminek a megalkotása az „elszórt” rendelkezések egységesítését szolgálja (lásd: Nemzeti Kártya). A Harmtv. alatt begyakorolt mechanizmusok tehát a Btátv. alatt nem, vagy csak jelentős eltérésekkel alkalmazhatóak.

Ezen túlmenően a Btátv. nyíltan protekcionista célkitűzéseket is rögzít. Deklarálásra került például, hogy az új törvénnyel szigorítani szeretnék „a külföldi állampolgárok Magyarországon való tartózkodásának, munkavállalásának jogcímeit és feltételeit”, valamint előnyben kívánják részesíteni a magyar munkavállalók foglalkoztatását a külföldiekkel szemben, illetve korlátot kívánnak teremteni a tömeges bevándorlás ellen.

Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy az új kódex és annak a végrehajtási rendelete még nem jelenti azt, hogy a korábbi szabályokat már nem kell, vagy bizonyos esetekben nem lehet alkalmazni. Vannak ugyanis olyan tartózkodási célok, illetve helyzetek, amelyek kapcsán ugyanúgy a Harmtv. él tovább, azt szükséges ismerni. Ilyen „túlélő” rendelkezés vonatkozik például a (továbbra is a) korábbi szabályok szerint kiadható családi együttélés biztosítását szolgáló tartózkodási engedélyre, ami különös jelentőséggel bírhat egyes munkavállalói csoportok kapcsán, akár (csak) munkavállalói motiválás, megtartás szempontjából.

Harmadik országbeli állampolgár vs. szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy

A jogszabályi háttér természetesen fenntartja a harmadik országbeli állampolgárok, valamint a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek (elsősorban EGT-állampolgárok és családtagjaik) közötti megkülönböztetést. Ebben a vonatkozásban azt a gyakorlati szempontot javasoljuk szem előtt tartani, hogy az olyan harmadik országbeli állampolgár esetén, akiről tudja a munkáltató, hogy huzamosabb tartózkodásra jogosult EGT-állampolgárhoz „csatlakozik”, vagy vele érkezik, előzetesen ellenőrizze, hogy az ilyen családtag az Szmtv. (azaz a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény) hatálya alá tartozik-e, és ezzel tulajdonképp kikerül, „mentesül” a Btátv. alól.

 

Tartózkodás tartama szerinti kategóriák

A Btátv. alapvetően három kategóriát különböztet meg aszerint, hogy a harmadik országbeli állampolgár meddig szeretne Magyarországon maradni, tehát ezen időtartam mentén dönthető el a szükséges engedély típusa:

1. rövid: azaz bármely száznyolcvan napon belül kilencven napot meg nem haladó tartózkodást tervez a harmadik országbeli állampolgár. Ehhez – beutazás szempontjából – „csak” vízum szükséges, sőt, bizonyos állampolgárok esetén még az sem.
2. tartós: ebbe a kategóriába esik a bármely száznyolcvan napon belül kilencven napot meghaladó tervezett magyarországi tartózkodás. Az ilyen hosszúságú ittlét már minden esetben engedélyköteles, azaz az érintettnek a tartózkodási céljához igazodó, tulajdonképp az alapján előre kiválasztott engedélyért kell folyamodnia az idegenrendészeti hatósághoz.
3. huzamos: ez a határozatlan idejű tartózkodási engedélyek és esetek csoportja, és természetesen többletfeltételekhez kötött az előző kategóriákhoz képest.

A második, és egyben leggyakrabban alkalmazott kategóriába tartozó, illetve az ott meghatározott tartamú engedély minden esetben célhoz kötött. Ennek okán nagyon fontos, hogy az adott célhoz ténylegesen illeszkedő engedélytípust a munkáltató és az érintett előzetesen egyeztesse a kérelmezésben jártas szakemberrel, mert egy tévesen beadott kérelem jelentős elhúzódást eredményezhet a munkaviszony létesítésében.

Szemléltetésképpen egy nagyon egyszerűsített, de legalább az engedélyeztetési körülmények előzetes felmérésére emlékeztető ökölszabályt alkottunk az ismert elv mintájára. Eszerint: minden harmadik országbeli állampolgár a Btátv. hatálya alá tartozik, de nem minden, a Btátv. hatálya alá tartozó személy munkavállalásához kell a munkaügyi hatóságtól (külön vagy a tartózkodásival összevont) engedély. (Ahogy az előző pontnál említettük, természetesen vannak kivételek, abba az irányba is, hogy a harmadik országbeli állampolgár nem a Btátv. hatálya alá tartozik, de a gyakorlatban ezek a ritkábbak.)

Összefoglalás

Az új jogszabályi rendszerről tehát általánosságban elmondható, hogy szigorúbb szabályok mentén teszi lehetővé a magyarországi munkavállalást egyes szereplőknek, míg másokat – a feltételek teljesülése esetén – jelentős előnyökben tud részesíteni. A szigorúbb követelményeknek való megfelelés, valamint az ilyen, esetleges „előnyök” lehívása érdekében javasolt minden érintett részére előzetes szaktanácsadás igénybevétele a kérdéskör kapcsán. Ha ezzel kapcsolatban bármilyen kérdés felmerülne, természetesen irodánk is a rendelkezésükre áll a nem is csak csomók, de gordiuszi gubancok kioldásában.

Szerző: dr. Bohati Eszter, ügyvéd – CLVPartners