Olvasási idő: 6 perc
A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény („Szövetkezeti Törvény”) 2026. január 1. napjától hatályosan kiegészítésre került az energiaszövetkezetekre vonatkozó rendelkezésekkel („Módosítás”). Jelen cikkünk célja, hogy röviden bemutassa a Módosítás hátterét, ismertesse az energiaszövetkezet, mint új jogintézmény fogalmát és alapvető jellemzőit, valamint áttekintést adjon az energiaszövetkezetekre irányadó legfontosabb szabályokról.
A Módosítás háttere
Energiaközösségek jogi alapja és célja
A klímaváltozás kedvezőtlen hatásainak mérséklése és a karbonsemlegesség elérésének előmozdítása érdekében az Európai Unió 2019-ben elfogadta a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, valamint a 2012/27/EU irányelvet módosító 2019/944/EU irányelvet. Ez az irányelv vezette be a helyi energiaközösségek jogi kereteit az EU-ban.
Az energiaközösség alapvetően energiatermelők és energiafogyasztók önkéntes csoportosulása. Működésének alapja a nyitott és önkéntes részvétel, irányítását pedig a tagok vagy részvényesek gyakorolják, akik természetes személyek, kisvállalkozások vagy helyi hatóságok is lehetnek.
Az uniós szabályozás értelmében az energiaközösségek többféle jogi formában is létrejöhetnek. Működhetnek például egyesületként, szövetkezetként vagy nonprofit gazdasági társaságként.
Az energiaközösség elsődleges célja nem a pénzügyi haszonszerzés, hanem az, hogy tagjai, részvényesei vagy a működési területe számára környezeti, gazdasági és szociális közösségi előnyöket biztosítson. Ezen előnyök megvalósítása többek között az energia előállításán, elosztásán, ellátásán és felhasználásán, továbbá az aggregáláson, az energiatároláson és az energiahatékonyságot javító szolgáltatások nyújtásán keresztül történhet. A közösség tevékenysége kiterjedhet az elektromos járművek töltéséhez kapcsolódó megoldásokra, valamint egyéb, energetikai jellegű szolgáltatások biztosítására is a tagok vagy részvényesek számára.
Energiaközösségek működése a gyakorlatban
Jogosan merül fel a kérdés, hogy egy energiaközösség miként működik a gyakorlatban, és milyen módon képes tényleges előnyöket biztosítani a tagsága számára.
Az energiaközösség leginkább egy kisebb, részben vagy teljesen energetikailag önellátó rendszerként képzelhető el. Az energiaközösségen belül eltérő szerepkörű tagok működnek együtt: vannak kizárólag energiát termelő szereplők, olyanok, akik egyszerre termelnek és fogyasztanak és olyan tagok is, akik kizárólag fogyasztóként vesznek részt a közösségben. Energiatermelőként megjelenhet például egy háztartás saját napelemes rendszere, de ide sorolható egy biogázüzem vagy akár egy szélturbina is. Ezek a termelőegységek jellemzően az energiaközösség közös költségvetéséből, közösségi finanszírozással valósulnak meg.
A rendszer szerves részét képezik az energiatároló megoldások, amelyek lehetővé teszik a megtermelt, de azonnal fel nem használt energia eltárolását. A működés kulcsa az, hogy a termelő-, tároló- és fogyasztóegységek egymással folyamatos kapcsolatban állnak. Ezt egy intelligens irányítási rendszer, az úgynevezett okoshálózat (smart grid) biztosítja, amely nyomon követi a termelést és a fogyasztást, és az energiát mindig a megfelelő helyre irányítja.
Ideális esetben az energiaközösség valamivel több energiát állít elő, mint amennyit a tagjai felhasználnak, így akár teljes mértékben függetlenedhet is a közcélú hálózattól. Amennyiben azonban a termelés és a fogyasztás egyensúlya nem biztosítható – vagyis a közösség túl sok vagy éppen túl kevés energiát termel –, úgy lehetőség van arra, hogy az energiaközösség az egyetemes szolgáltatóval kereskedjen, és így kiegyensúlyozza az energiaigényét.
Összegzésként megállapítható, hogy az Európai Unió az energiaközösségek előmozdításával egymással összefüggő rövid és hosszú távú célokat kíván megvalósítani. Rövid távon az energiaközösségek hozzájárulhatnak az energiaszegénység enyhítéséhez és a helyi közösségek megerősítéséhez. Hosszú távon pedig az Unió célja a megújuló energiaforrások arányának növelése, egy decentralizált és fenntartható energiarendszer kialakítása, valamint a 2050-re kitűzött karbonsemlegességi cél elérése.
Energiaközösségek magyarországi szabályozása, gyakorlati tapasztalatok
Az uniós jogból eredő jogalkotási kötelezettségeinek teljesítése érdekében Magyarország a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény („Vet.”) 2020-ban elfogadott módosításával hozta létre a hazai energiaközösségek működésének jogszabályi kereteit.
A Vet. meghatározása szerint az energiaközösség olyan jogalany, amely egyesület, szövetkezet vagy nonprofit gazdasági társaság formájában működik, és amelynek célja, hogy tagjai, illetve a létesítő okiratban meghatározott működési területen környezeti, gazdasági és szociális előnyöket teremtsen. E cél elérését többek között az energia előállítása – ideértve a megújuló energiaforrások alkalmazását –, elosztása, ellátása és felhasználása, valamint az aggregálás, az energiatárolás és az energiahatékonyságot növelő szolgáltatások biztosítása szolgálja.
Az energiaközösségekkel összefüggésben szükséges kiemelni, hogy a jogállás megszerzéséhez elengedhetetlen a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalnál (MEKH) történő nyilvántartásba vétel. Emellett az energiaközösségnek az engedélyköteles tevékenységek – így különösen a villamosenergia-termelés, az energiakereskedelem, az aggregálás vagy az energia megosztása – végzéséhez ugyanúgy meg kell szereznie a vonatkozó hatósági engedélyeket, mint bármely más piaci szereplőnek. A MEKH nyilvántartása alapján Magyarországon jelenleg 17 darab energiaközösség van regisztrálva.
Energiaszövetkezetekre irányadó szabályok a Szövetkezeti Törvényben
Megállapítható tehát, hogy az energiaszövetkezet fogalma már évek óta jelen van a hazai jogrendszerben, mint az energiaközösségek egyik lehetséges jogi formája. Bár a Vet. lehetőséget biztosít energiaszövetkezetek létrehozására, azok részletes és speciális szabályozása mindeddig hiányzott. Ezt a szabályozási hiányt kívánta pótolni a jogalkotó a Módosítással, amelynek eredményeként a Szövetkezeti Törvény egy, az energiaszövetkezetekre vonatkozó önálló fejezettel egészült ki.
A szövetkezetek a tagok vagyoni hozzájárulásával létrehozott olyan jogi személyek, amelyeknek célja a tagok gazdasági és társadalmi szükségleteinek kielégítése. A tagok kötelezettsége elsősorban a vagyoni hozzájárulás teljesítésére, valamint az alapszabályban meghatározott személyes közreműködésre terjed ki. A szövetkezetekre irányadó általános szabályokat a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény , valamint a Szövetkezeti Törvény általános rendelkezései tartalmazzák. Fontos kiemelni, hogy ezek az általános szabályok az energiaszövetkezetek esetében is alkalmazandók, a rájuk vonatkozó speciális rendelkezésekkel összhangban.
A Szövetkezeti Törvény alapján az energiaszövetkezet a Vet szerinti energiaközösségek egyik formája, amely szövetkezeti keretek között, a tagok érdekében végez energiával kapcsolatos tevékenységet. Működésének elsődleges célja a tagok gazdasági és szociális helyzetének javítása, miközben környezeti, közösségi és oktatási előnyöket is nyújt, ezáltal közérdeket szolgál.
Az energiaszövetkezet alapításában és későbbi működésében minden olyan természetes vagy jogi személy részt vehet, aki megfelel a jogszabályban előírt feltételeknek. A szabályozás ugyanakkor lehetőséget biztosít arra is, hogy az energiaszövetkezet az alapszabályában a tagság létrejöttét földrajzi vagy műszaki feltételekhez kösse.
Az energiaszövetkezet sajátos céljaira és működésére tekintettel a tagok eltérő mértékben járulhatnak hozzá a közös vagyonhoz, ez azonban nem érinti a tagsági jogok egyenlőségét. A döntéshozatal során minden tag azonos súllyal vesz részt, vagyis minden tagot egy szavazat illet meg. A Szövetkezeti törvény emellett lehetőséget biztosít arra is, hogy a szövetkezetnek olyan tagja is legyen, aki nem köteles személyes közreműködésre, hanem kizárólag vagyoni hozzájárulással támogatja a működést; őt a jogszabály befektető tagnak nevezi.
Az energiaszövetkezet működésének a tagok érdekeivel összhangban, hatékonyan és fenntartható módon kell megvalósulnia. Ennek biztosítása érdekében a Szövetkezeti Törvény kimondja, hogy az alapszabályt érintő kérdésekben a közgyűlés jogosult dönteni, ezáltal garantálva a szövetkezet önrendelkezését. A jogszabály emellett részletesen szabályozza a szövetkezeti és befektetői részesedések átruházásának és bejelentésének rendjét, továbbá elővásárlási jogot biztosít a tagok, valamint magának a szövetkezetnek.
Az energiaszövetkezetek gazdálkodásával kapcsolatban kiemelt jelentőségű szabály, hogy a jogszabály kötelező tartalékképzést ír elő. Ennek keretében a szövetkezet köteles fedezeti alapot létrehozni, amely a keletkező nyereség 10%-át teszi ki. A fedezeti alap célja, hogy biztosítsa az energiaszövetkezet hosszú távú gazdasági működését. A szabályozás előírja egy úgynevezett oktatási és tájékoztatási alap létrehozását is, amely a tagok folyamatos képzésének és ismeretátadásának pénzügyi alapját biztosítja. E célra az előző üzleti év nyereségének legalább 2%-át kell elkülöníteni.
Összegzés
Összességében megállapítható, hogy a Szövetkezeti Törvény módosítása az uniós célkitűzésekhez igazodva teremti meg a szövetkezeti formában működő energiaközösségek működésének jogi kereteit. Az energiaszövetkezetek nonprofit szervezetként, közösségi, környezeti és gazdasági szempontokat érvényesítve kapcsolódhatnak be az energiapiac működésébe, hozzájárulva a fenntarthatóság, az energiahatékonyság és a környezetvédelem érvényesüléséhez. A szabályozás a demokratikus döntéshozatalt, az átlátható működést és a tagi érdekek védelmét helyezi előtérbe, miközben lehetőséget teremt külső befektetők bevonására is.
Fotó forrása: pexels.com, Centre for Ageing Better